Indonézia Szuharto után (2.0)

SZUHARTO ELNÖK HAGYATÉKA: ELLENTMONDÁSOS MEGÍTÉLÉS

Indonezia masodik elnokenek, Hadzsi Mohammad Szuhartonak a halalat kovetoen a jakartai vezetes hetnapos gyaszt hirdetett, a televizios adasokban pedig egymas kovetik az ex-elnokrol valo megemlekezo kepsorok es musorok, mint ahogyan a sajtoorganumok is a cimlapon hozzak a szomoru esemenyt. Susilo Bambang Yudhoyono jelenlegi elnok pedig nagy pompaval jaro allami temetest helyezett kilatasba az egykori elnok szulovarosaban. Szuharto elnoknek, vagy ahogyan magat nevezte, a “fejlodes apjanak” a megitelese azonban igencsak paradox az indonez tarsadalomban.

Az egykori elnok munkassaganak olyannyira ellentmondasos hatasa van, hogy az majd egy evtizeddel politikai bukasa utan is meghatarozza a vilag legnepesebb muszlim allamanak jelenlegi problemait. Szuharto elnok, aki 32 even keresztul volt uralmon Indoneziaban, egyfelol stabil gazdasagi novekedest produkalt, valamint sikeresen akadalyozta meg a kommunalis eroszak kirobbanasat es tovabbterjedeset, masfelol azonban tavozasat kovetoen egy vereskezu hadsereget, egy megrokkant gazdasagot, egy semlegesitett politikai rendszert, valamint mukodeskeptelen nemzeti intezmenyeket hagyott hatra. S mindemellett egy igen komoly tarsadalmi vitat is, hogy vajon az elnokot felelossegre vonjak-e a multban elkovetett korrupcios ugyei es emberi jogi visszassagai miatt, avagy tortenelmi eredmenyeire, utobb pedig rossz egeszsegugyi allapotara tekintettel inkabb reszesitsek amnesztiaban.

A nemzetkozi szereplok, mint peldaul Szingapur egykori allamelnoke, Lee Kuan Yew, vagy eppen Malajzia korabbi vezetoje, Mahathir Mohamad Indonezia masodik elnokenek a gazdasagi sikereit emlegetik fel, es dicserik gazdasagpolitkajat valamint eroskezu, rendparti politikajat. A tarsadalom szegenyebb retegei is egyetertenek ezzel. Sokak szamara ugyanis Szuharto rendszere stabil megelhetest es bizonyos foku joletet jelentett: “Amikor o volt hatalmon, az elet konnyu volt. Mindig volt elegendo elelmiszer es az alapveto szuksegletek megfizetheto aron voltak hozzaferhetoek. Ma viszont az elet rettentoen kemeny es sokmindenbol hiany van.” A szegeny csaladbol szarmazo ex-elnokkel valoban sokan azonosulnak es szimpatizalnak. Nem veletlen, hogy az elnok holttestenek atszallitasat Jakartabol szulovarosaba sokan kisertek vegig, s Jakarta utcain boven lehetett latni sirdogalo embereket.

De legalabb ennyien vannak azok is, akik a kegyeleti felhivasokat figyelmen kivul hagyva tovabbra is hangosan szajkozzak a korrupt es embertelen rendszer felelossegre vonasat. Sokak szemeben az ex-elnok halala a feleleossegrevonas elsikkadasat jelenti, ahogyan fogalmaznak: “Szuharto halala tragedia mindazok szamara, akik a multban embertelen buncselekmenyeinek estek aldozatul, s akik ezutan nem nyerhetnek igazsagot.” S valoban az egykori elnok tavozasa lehetetlenne teszi, hogy felelossegrevonasaval az erintett csaladok lelki nyugalmat nyerjenek. S bar Szuhartonak az igazsagszolgaltatas elol sikerult megmenekulnie, de halalaval uj fejezet nyilhat Indonezia tortenelmeben. A vezer tavozasat kovetoen ugyanis a korrupcioval vadolt csaladtagok es munkatarsak serulekeny pozicioba kerulhetnek, mivel ezutan nem lesz akadalya annak, hogy oket hatarozottabban vonjak felelossegre a jovoben. Indonezia, ha lassan is, de a demokratizalodas utjan halad elore, s a media lelegzethez jutasa utan, talan a birosagi redszer is nagyobb mozgasteret nyerhet majd.

Az elnok, akit a Transparency International nevu szervezet minden idok legnagyobb kleptokratajanak belyegzett, regnalasa alatt ketseg kivul a legnagyobb hatalommal rendelkezett orszagaban, eletet azonban betegeskedve, a vilagtol elvonulva, az ujonnan formalodo demokratikus Indoneziatol eltavolodva vegezte be. Vegezetul ugy tunik, hogy Szuharto tovabbra is felreertheto es ellentmondasos figurakent vonul majd be az indonez tortenelembe.

Indonézia Szuharto után (1.0)

INDONÉZIA A FEJLŐDÉS KERESZTAPJÁNAK HALÁLA UTÁN

Tegnap, 86 eves koraban elhunyt Hadzsi Muhammad Szuharto, a fuggetlen Indonezia masodik elnoke. Ezzel eldolni latszik a vita, amely mar hetek ota megosztja az indonez tarsadalmat. Nevezetesen, hogy felelossegre vonjak-e az ex-elnokot, a multban elkovetett korrupcios ugyei miatt, avagy rossz egeszsegugyi allapotara tekintettel reszesitsek amnesztiaban. A karizmatikus vezetonek cseppet sem tekintheto Szuharto 32 eves elnoksegenek hagyateka azonban minden ketseget kizaroan meg sokaig borzolni fogja a kedelyeket a 240 millios delkelet-azsiai orszagban.

Szuharto a hadsereg parancsnokakent 1965-ben puccsal vette at a hatalmat, es ezt kovetoen egeszen az 1997-es azsiai penzugyi valsagig gyakorolt sikeres egyeduralmat az orszagban. Az elnoki pozicio megszerzesevel parhuzamosan, majd pediglen azt kovetoen komoly hadjaratot folytatott a kommunista ertelmiseg ellen. Nehany honap leforgasa alatt kozel felmillio embert meszaroltak le, s majd ketszazezret bortonoztek be minden jogi procedura nelkul. Ennel sulyosabb pogromokra a tersegben csak a voros khmerek uralta Kambodzsaban kerult sor. Az okozott trauma pedig mind a mai napig jelen van a fejekben, nincs olyan indonez csalad, amelyet ne erintettek volna a szomoru esemenyek. Sokak szamara pedig meg napjainkban is nehezseget okoz, hogy valamelyik felmenojuk anno baloldali szimpatizans volt. Indoneziaban a diszkriminacio nagyaparol apara, aparol pedig fiura szall.

A titkosszolgalatok hatekony tevekenysegenek koszonhetoen kiepulo uj rendszerben a stabilitas ervenyesult. Mindehhez sikeresen jarult hozza az Egyesult Allamok hathatos tamogatasa is. A hideghaboru korszakaban a kommunista fenyegetessel szemben ugyanis Washingtonnak hu szovetsegesekre volt szuksege a tersegben, kulonosen a vietnami konfliktus elmelyuleset kovetoen. A magat, a szegenyek partfogojakent feltunteto (magat egyszeruen csak a “fejlodes apjakent” titualta) Szuharto rendszernek tovabbi biztos alapot jelentett az 1970-es evek elejen kibontakozo olajvalsag, amely a kulso tamogatasokkal egyuttesen hosszutavon biztositotta az orszag gazdasagi fejlodeset es politikai stabilitasat. Az igeretekkel ellentetben azonban csak kevesen reszesulhettek a pozitivumokbol, kiepult a patronazs rendszer es intezmenyesult a korrupcio, amelyek meg napjainkban is a legfobb problemat jelentik Indoneziaban. A Szuharto csalad meggazdagodasara az 1997-es valsagot kovetoen derult feny, ami egyben az elnok bukasat is eredmenyezte.

Szuharto ugyan onkent tavozott az orszag elerol, s azt kovetoen vallalta a politikai szamuzetest is, elnoksege azonban sokak szamara fajdalmas emlek, csaladjanak meses gazdagsaga pedig mindemellett sokakban visszatetszest is kelt. Nem veletlen tehat, hogy halalat kovetoen nem borult gyaszba az indonez tarsadalom, es nem allt meg az elet sem az orszagban. S bar valojaban a munkassagat a legtobben igencsak kozombosen itelik meg, bizonyos tekintetben megis nagy azsiai vezetonek tekintheto, igaz szamos ellentmondassal. Igy peldaul kivezette orszagat a hatvanas evek gazdasagi valsagabol, helyette azonban ujabb problemakat generalt. Igyekezett Indoneziat tavol tartani a regionalis konfliktusoktol, de ugyanakkor kemeny kezzel lepett fel az etnikai szeparatistakkal szemben, 1975-ben meg haboruba is keveredett az onnalosodasra torekvo Kelet-Timorral. Azonban amig az olyan orszagok, mint peldaul Jugoszlavia, darabokra hullottak, Szuhartonak sikerult a sokszinu szigetvilagot egyben tartania, s Kelet-Timor elszakadasat nem kovettek ujabb levalasok.

Az elnok, akit a Transparency International nevu szervezet minden idok legnagyobb kleptokratajanak belyegzett, regnalasa alatt ketseg kivul a legnagyobb hatalommal rendelkezett orszagaban, eletet azonban betegeskedve, a vilagtol elvonulva, az ujonnan formalodo demokratikus Indoneziatol eltavolodva vegezte be. Az utca emberet figyelve pedig nem valoszinu, hogy sokaknak hianyozni fog majd. A serelmek es problemak azonban tovabbra is meghatarozzak majd az indonez mindennapokat.

Egy délután Dzsakartában

DZSAKARTA: „A NAGY DURJÁN”

Kalandos út vezetett a batami reptérre.. krátereken és bukkanókon keresztül jutottunk ki.. mindenhol útfelújítás zajlott több-kevesebb sikerrel.. Na meg felfigyelhetett az ember arra is, hogy szinte minden sarkon áll egy járőr, vagy legalábbis egy annak megfelelő forma.. Aranyárban sikerült is megérkezni, majd kisebb várakozás után fel is szállni.. A repülőn meg csak azon kacagtunk Árival, hogy egyetlen egy szőke kobakot sem lehetett látni, hanem csakis fekete hajakat.. Na meg persze kövér kisgyerekeket.. meg is született a túra központi fogalma.. a nutellista.. vagyis a túlsúlyos kisgyerek szinonímája.. hiszen ott visszhangzott a fejünkben a mondóka: kövér kisgyerek, lyukas fog, nutella.. De a viccet félretéve tényleg szembeszökő, hogy mennyi a túlsúlyos gyerek.. AirAsia-val repültünk, vagyis a maláj fapados társasággal, így mi nem is álmodozhattunk semmiféle nasiról vagy uzsonnáról.. főleg mert a menülapon alig akadt olyan amit szívesen ettünk volna.. bár a nyakpárna igencsak vonzó volt a katalógusban.. de hát economy van.. s nem szórjuk a pénzt..

A repülőút legaláb annyira izgalmas volt, mint a reptérre vezető taxiút.. Ugyan alig másfél óráig tartott az utazás.. de ezen idő alatt annyit liftezett a gép, mint amennyit két évvel ezelőtt az oda-visszaút alatt nem lifteztünk a Himalája felett.. A felhők pedig olyannyira körbefonták a gépet, hogy néhol látni sem lehetett semmit.. Ilyenre sem emlékszem légi utazásaim sorából, hogy a gépnek annyi felhőn kellett volna átvágnia mint mostan.. Aztán szép lassan megérkeztünk Jakarta fölé.. amelynek egy része szó szerint víz alatt állt.. Hallottuk a híreket előző este, hogy az indonéz fővárosban ismételten árvíz van, de valójában ez megszokott dolog, mivel a város történelmi része, az egykori Batávia a tengerszint alatt fekszik.. Na a hollandok mindig kifogják ezt.. nemcsak odahaza, hanem a gyarmataikon is.. mert ugyebár Indonéz a Holland Kelet-Indiai Társaság birtoka volt egészen a második vilgháború végéig, amikor is kénytelenek voltak lemondani róla.. Egyébként talán ők az egyetlenek az egykori gyarmattartók közül, akik nem szégyeltek nyilvánosan bocsánatot kérni a kolonizációért.. S ezért nem is meglepő hogy a két fél mind a mai napig jó kapcsolatot ápol egymással.. Na persze ehhez kell az is hogy rengeteg indonéz él az európai országban..

Na szóval a levegőből már látszott hogy Jakarta egyes részein áll a víz.. ami nem is csoda mert elvégre esős évszak van.. s persze azért sem, mert a védekezés nem a legmegfelelőbb errefelé.. Minden évben eláznak, s csak mosolyognak saját szerencsétlenségükön.. Állítólag a mostani közel sem volt olyan jelentős mint a tavalyi, vagy az az előtti.. Hát nem tudom.. a levegőből komolyabbnak tűnt.. Megérkezés után sikerült is belecsöppenni a monszunba.. mikor kijöttünk a reptérről csak úgy szakadt az eső.. úgyhogy be is vágódtunk inkább egy reptéri étterembe.. ahol a többiek neki is láttak az indonéz konyha remekeinek.. én azonban éhgyomorra nem igazán tudtam vállalni a fűszeres-csípős ételeket.. hát még az olajosakat.. Úgyhogy kénytelen voltam beérni egy fertőtlenítő hatású kókival.. Az eső közben csak nem akart abbamaradni.. így kénytelenek voltunk meglódulni.. előbb buszjegyet vételezni, majd megtalálni, hogy tulajdonképpen melyik járgány megy a vonatpályaudvarhoz.. Mert ugyebár a tervünk az volt, hogy egy Jakartában eltöltött délutánt követően továbbmegyünk Yogjakartába.. Ehhez azonban előbb a pályaudvarra kellett mennünk.. ahol letehetjük a csomagjainkat.. s megválthatjuk a jegyünket.. Még szerencse, hogy ez utóbbiban Reni segítségünkre volt..

A buszút a repülőtérről a pályaudvarra majd másfél órát vett igénybe.. egyrészt az emberpróbáló jakartai forgalom miatt, másrészt mert az árvíz miatt több utat is lezártak.. No de így legalább volt idő nézelődni.. ha már hosszabban nem időzünk el a fővárosban.. Őszíntén szólva nem is bántam.. elég volt a buszból kínálkozó látvány.. Jakarta hatalmas, áttekinthetetlen, koszos, szmogos ázsiai nagyváros.. Sokan Bangkokot szokták ezen jelzőkkel illetni.. valójában Bangkok klasszisokkal szebb mint Jakarta.. Persze azért szívesen megnézném egyszer a történelmi Batáviát.. a koloniális negyedet, mert állítólag az szépen rendbe van téve.. A buszról azonban csak a külvárosi képekre futotta.. Érdekesnek érdekes volt, de semmi több.. mondjuk nálunk sem bővelkedik látványoságokban Rákospalota vagy Kőbánya-Kispest.. Mindenesetre a látvány elkedvtelenített.. koszos utcácskák.. elképesztő forgalom.. stresszelő emberkék.. Viszont láttam vicces közlekedési eszközöket.. így például egy bogár formájú szerkezetet, ami a Thaiföldön jól megszokott és sokak által kedvelt tuk-tukhoz hasonlított.. csak mintha ötvözték volna a Wolkswagen bogárral.. Mind-mind szép narancssárga színekben pompáztak.. A pályaudvarra megérkezve meg elképesztő hiénázásba botlottunk.. még le sem szálltunk a buszról, már mindenki vinni akart minket valahová.. s mikor mondtunk hogy csak ide a pályaudvarra jöttünk.. csak hajtogatták hogy majd ők elvisznek.. Aztán meg csomagpakolás közben többen is majd elütöttek.. Klassz kis élmény volt így elsőre az indonéz fővárosból..

Jakarta nemcsak politikai főváros, hanem az összes indonéz sziget gyűjtőmedencéje is egyben.. az emebrek mindenfelől idesereglenek, hogy a jobb élet reményében munkát vállaljanak.. de sokaknak leginkább csak az elkaristolásra futja.. Elképesztően sok itt a szegényember.. A politikai döntések kétségkívül itt születnek, s egyben ez a szigetország gazdasági központja is.. mint ahogyan a főbb trendek is itten alakulnak ki és öltenek formát.. majd terjednek el országszerte.. A 90-es években elképesztő változásokra került sor.. a csak „arany háromszögként” emlegetett negyedben egymás után épültek meg a hatalmas felhőkarcolók, impozáns hotelek, s persze megannyi irodaház és bevásárlóközpont.. Hiába Jakarta is lépést kívánt tartani a többi délkelet-ázsiai nagyvárossal.. A történelmi rivalizálás pedig különösen felerősödött Malajzia és Indonézia között.. rivalizál egymással a két nemzeti olajvállalat is.. a Petronas és a Pertamina.. Jakarta azonban még mindig fényévekre van Kuala Lumpurtól.. A belváros valóban elképesztő ütemben fejlődik még mindig, de a külső negyedekben még mindig vannak olyan részek, ahol nincsen közellátás, ahol nincs vízhozzáférés.. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság Indonéziát is térdre kényszerítette.. megbukott a korrupt Szuharto rezsim.. a demokrácia azonban még azóta sem érkezett el.. A gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek pedig komoly erőszakhoz vezettek.. amelyre harminc esztendeje nem volt példa.. A város gazdasági bukását pedig megannyi félbenhagyott építkezés és számos éktelenkedő kráter tükrözi még mindig..

A főváros kétségkívül nem egy turista látványosság, s valóban elsődlegesen kormányzati funkciókat lát el.. mégis van mit megcsodálni.. Így például az óvárosi negyed.. amelyet Kota-nak hívnak.. s amelyet még a hollandok virágoztattak fel.. a házak itt felújítva díszelegnek egymás mellett.. s talán a kosz sem akkora mint másutt a városban.. Északabbra pedig a híres kikötő található, amely napjainkban talán a leglátványosabb emlékét adja a vitorláshajók korának az egész világon.. S persze számos múzeum közül is válogathattunk volna.. ha lett volna némi időnk s kedvünk azok meglátogatásához.. A városban elszórt monumentumokból azonban komoly ízelítőt kaphattunk.. Azt kell hogy mondjam a megalománia ebben az ázsiai országban is erőteljesen dívik.. A pályaudvar melletti emlékmű kilátótornyába feljutva.. közel másfél órát, de talán kettőt is várakoztunk.. szemünk elé tárulhatott a város.. amely valóban hatalmas, kaotikus, szmogos, és zsúfolt.. üde színfoltot alig sikerül a szempárnak felfedeznie.. parkok alig vannak, holott Jakarta az egyik olyan város a világon, ahol még természetesen nő az őserdő.. Ezt a helyiek jól palástolják.. pedig még a kormányzat is igyekszik az ügy érdekében cselekedni.. de mindhiába..

A rövidke városnézés után minden lelkiismeretfurdalás nélkül ültünk fel az éjszakai vonatra Yogjakarta felé.. hogy bármit is elmulasztottunk volna megnézni.. fél nap bőven elég volt az indonéz fővárosból.. amit nem véletlenül neveznek csúfosan a „Nagy Durjánnak”.. a büdös illatú egzotikus gyümölcs, amelyet egyesek ki nem állhatnak, míg mások majd megvesznek érte.. Én sem a durjánt nem szeretem, sem pedig Jakarta nem hagyott bennem mély nyomokat.. Majd talán legközelebb.. más szemszögből..

Batam: a határsziget

ÉRKEZÉS INDONÉZIÁBA: BATAM

A Dél-Kínai tengeren fekvő Riau-szigetekhez (3214 sziget amiből közel hétszáznak még neve sincsen) tartozó Batam kétségkívül nem egy dream spot.. de mindenképpen megér egy misét.. Szingapúrból komppal érkeztünk meg a szigetére, a még ma is aktivan tevékenykedő kalózok lakhelyére.. Szó mi szó a sziget valóban erről hiresült el.. olyannyira, hogy még a National Geographic is lehozott a szigetvilágról egy cikket nem is olyan régen.. S valóban a Melakka- szorosban dívó kalózkodás a mai napig tart.. de ez nem is csoda, hiszen a világ hajóforgalmának Távol-Keletre irányuló tetemes része ezen csöppnyi szoroson igyekszik elérni célállomását.. legyen az Shanghai, Szöul, vagy éppen Tokió.. Szóval van zsákmány bőven még a 21. században is a hajórablók számára.. Batam azonban mégsem olyan félelmetes mint amennyire hírlik..

A kalandok és élmények azonban már a szingapúri kikötőben elkezdődtek.. Miután tengeren keresztül igyekeztünk átlépni egyik országból a másikba.. így a folyamat közel hasonló volt mint egy reptéren.. Jegyvásárlás után check in.. majd poggyász feladás.. átvilágítás.. s duty free övezet.. Mindeközben pedig olyan tolongás, amilyet nem nagyon látni mifelénk.. Mindenki tolakszik.. csak azt nem tudom miért?? Bár helyjegy nincsen a kompon, de olyan nagy volt, hogy még az utolsók is találhattak számukra kedvező ülőalkalmatosságot.. S mivel szinte mindenki dohányzik, ezért a társaság nagy része nem is a hajó gyomrában, hanem inkább a taton foglalt helyet.. Ja igen még valami, a szingapúri állampolgároknak a kilépéshez nem kell más, csak az ujjlenyomatuk.. Azzal azonosítják magukat.. Nem is tudom hogy ez a 21. század csodálatos vívmánya-e vagy egyszerűen egy beteges eleme a szingapúri rendszernek?? Na de mindegy..

A kompút amúgy izgalmas volt.. főleg mert mindig hallani a monszun alatt olyan hireket, hogy egy-egy hajó megsínyli az átkelést a viharos tengeren.. s nem ritkák a katasztrófák sem errefelé.. Indonéziában a közlekedés amúgy sem áll a helyzet magaslatán, utazzon az ember akár hajóval, repülővel, vonattal, vagy akár busszal.. Nem is beszélve a motorozásról.. De hát karma crew!! Így nem eshet bajunk asszem.. A hullámok sem voltak akkorák, hogy pánikba kellett volna esnünk.. inkább élvezte mindenki a tengeri kiruccanást.. Kivéve szegény Pankát, akinek azért felborult picit a gyomra.. Mi lesz így majd a 36 órás hajóúton Celebesz felé?? S bár sötétben utaztunk de azért látható volt, hogy micsoda hajóforalom van a térségben.. csak úgy suhantak el mellettünk a kisebb csónakok, s láthattunk a nagyobbacska tankerek és áruszállítók sziluettjét a sötétben.. Meg aztán a dokkok és ipartelepek kavalkádját is a környező szigeteken.. De a legnagyobb látványt maga Szingapúr jelentette, ami fényárban úszva kiviláglott a nagy sötétségből.. Ez tényleg a fények városa.. Nem is beszélve Sentosa szigetéről, amit megkerülve, még egy tüzijátékban is részünk lehetett.. Talán szilveszteri utóbuli volt, vagy csak a távozásunkat ünnepelték?? Passz..

A szingapúri induláshoz képest elképesztő kontrasztot jelentett a batami megérkezés.. Egy hatalmas plázából indultunk s egy kis lepukkant állomásra érkeztünk.. Míg a becsekkolásnál automatikusan felvitték a cuccainkat a hajó belsejébe, addig kicsekkolásnál mindenkinek magának kellett kibányésznia a csomagját.. A tülekedés persze legalább ugyanakkora volt, mint az indulásnál.. A belépés viszont hasonlóan macerás volt, mint Szingapúrban.. a határőr kollégák nem igazán tudták, hogy a magyar állampolgároknak kell-e vízum avagy nem.. Végül egy kis telefonos segítség után már ment a dolog, mint a karikacsapás.. s 25 dollárért be is léphettünk Indonéziába.. igaz csak harmic napra szóló vízumot kaptunk.. így aztán muszáj lesz majd még egy kört futni.. ha maradni akarunk.. Amúgy pediglen mi voltunk az egyetlen fehérek a hajón, és a határállomáson is nagy népszerűségnek örvendtünk, mint ahogyan később ez magán Batamon is kiderült.. Nagoya Cityben aligha járhat sok fehér turista évente.. ezért hatalmas sikerünk volt.. A hajóállomáson taxiba pattantunk s irány a szállás, de melyik is?? Kisebb autókázás után végülis sikerült megérkezni valamiféle kamionos szállodába.. de hát az éjszaka közepén nem sok választási lehetőségünk volt.. S mint kiderült nem is döntöttünk rosszul..

A megérkezést követően ugyanis sikerült a szálloda szomszédságában felfedezni és kipróbálni talán az ázsiai utainkon megtapasztalt legjobb masszázs szalont.. Sport Massage volt a neve.. S bár nem volt az a nagyon olcsó.. de a szolgáltatás elsőosztályú volt.. Valószínűleg a helyi főnökök és kiskirályok járhatnak ide.. S elvétve néhány turista.. A környékünkön viszont annyira nem volt semmi este 11-kor, hogy muszáj volt egy McDonalds-ban vacsorázni.. Na igen a jó öreg Donald-nak mindenhol vannak üzletei.. Jee globalizáció!! Persze voltak helyi különlegességek, amelyekkel otthon nem találkozhatna az ember.. Mondjuk nem is feltétlenül ízlene nekünk.. például az epres, vaniliafagylaltos, szénsavas shake, aminek ráadásul kávés utóíze van.. Na így jár az ember ha mindig megpróbál gurmankodni!! A helyiek kíváncsi tekintetével övezve végül hazabattyogtunk s lepihentünk, hogy majd másnap folytatjuk világosban a felfedezést..

Na és igen.. másnap világosban is megcsodálhattuk a várost és a környéket.. Bár ne tettük volna.. Batamon, pontosabban Nagoya Cityben nem sok a látnivaló.. toldozott-foldozott utak, lepukkant régi házak, arctalan modern épületek, s rengeteg kosz.. Nem csoda, hogy errefelé nem nagyon vannak turisták.. s hogy a Lonely Planet is azt mondja, hogy a csatlakozás eléréséhez szükséges időkeretnél többet fölösleges itten eltölteni.. Na igen.. mi pont azért jöttünk Batamon keresztül, mert az utazás Jakartába így olcsóbban kivitelezhető lett volna, mint közvetlenül Szingapúrból.. innen ugyanis belföldi járattal repülhetünk le a fővárosba.. De ugye ahogyan a mondás is tartja: amit spórolunk a vámon azt elveszítjük a réven.. Hát valahogy így jártunk mi is.. két éjszakára beragadtunk Batam szigetére.. ahol ráadásul tényleg nem sok látnivaló akad.. Még úgy sem, hogy Batam szigete tekinthető a leggyorsabban fejlődő területnek az indonéz szigetek közül.. 1989 óta ugyanis szabadkereskedelmi övezetnek minősül, ahová valóban jönnek a külföldi befektetők.. de ez leginkább csak az északi resort-okban és golfpályákban mutatkozik meg, ahová a szingapúri, maláj és kíniai gazdagok jönnek hétvégente kikapcsolódni..

A sziget nagy része még mindig eléggé elmaradott.. s a falvakból ugyan városok kezdtek kialakulni, de a modern épületek és fejlesztések nem feltétlenül hozták magukkal a mentalitás beli változásokat.. a központban lévő pláza kétségkívül impozáns.. de például nincsn posta benne.. végül találtunk egy post office-t.. megjegyzem rettentő nehezen ment.. mert mindenki máshová irányított.. mintha senkisem tudta volna, hogy van-e egyáltalán posta avagy nem.. Na mindenesetre mikor megtaláltunk.. kiderült hogy Magyarországra nem lehet csomagot küldeni.. mert nincsen hozzá megfelelő formanyomtatvány.. Na de sebaj.. ez legyen a legnagyobb probléma.. Engem inkább az taglózott le, hogy a bevásárlóközpontban csak úgy hemzsegtek a csótányok.. Brrr.. Na ez az amitől a ideg kiráz.. pedig úgy tűnik jobb lesz hozzászokni.. Szingapúr ehhez képest patyolat tiszta.. s ott még a földről is bátran ennék.. Na de itt?? Szóval hatalmas a kontraszt a két hely között.. pedig csak alig néhány tíz kilométer.. illetve egy tengerszoros választja el őket egymástól.. Az emberek viszont elképesztően kedvesek.. s mindenki mosolyog.. meg mindenki fotózkodni akar.. s cserébe nem nyújtják a markukat.. úgyhogy Áronnak ez paradicsomi lehetett.. kattogtatott is rendesen.. s készült is pár remek portré.. Íme egy-kettő a viccesebbek közül!!

Ha másért nem is, de az emberek miatt érdemes volt Batamra jönni.. a repülőről pedig látszott az is hogy micsoda klassz narancssárga homokos tengerpartok vannak itt.. Kár hogy az idő nem kedvezett a strandolásnak.. a majd két nap alatt folyamatosan csöpögött valami az égből.. Egy kis ízelítő, hogy mi is vár majd ránk az esős évszakban itt az egyenlítő környékén.. Batam még felette van északon.. de Jakarta már alatta lesz délen.. No ezt is megérjük.. eljutunk a világ déli féltekéjére is.. A nedves évszaknak köszönhetően amúgy remek színekkel találkozhattunk.. no meg texturákkal is.. De ennek a kisvárosnak a báját, ha lehet egyáltalán ilyet mondani, az emberek adták.. na meg a masszázs.. amire a második este is elmentünk.. adta!! Egy olyan városka illetve szigetecske ez, ami tökéletesen visszaadja a határvonalat.. nemcsak a Szingapúrral szemeni kontraszt miatt, hanem mert az egésznek határváros feelingje van.. S bár tényleg egyre több a csillogó szálloda és irodaépület.. na meg az éjszakai élethez nélkülözhetetlen bárok is ott sorakoznak.. a köztük meghúzódó kis házacskák és tradicionális üzeletek.. s teázók és kávézók mind-mind ellensúlyozzák a fejlesztési baklövéseket és a nyugati robbanást.. A lacikonyha jellegű éttermek pedig egyszerűen zseniálisak.. búcsú vacsoránkat is egy ilyen helyen költöttük el a szálloda szomszédságában.. a magokba forgatott tofu, a megannyi zöldség, a finoman kisütött csirke, s még ki tudja mi minden után mindannyian megnyaltuk mind a tíz ujjunkat.. Szájízünket csak a másnap reggeli repülőtéri kilépési illeték rontotta el..

Melakkai kiruccanás

MELAKKA TOUR '08

Kuala Lumpur után Melakka felé vette az irányt a csapat.. A Petronas megcsodálása.. s némi cd vásárlás után buszra pattantunk, s a régi fővárosba száguldottunk egy délutáni busszal.. Nem volt VIP járgány, de azért megfelelt.. S emlékeimnek megfelelően a maláj autópálya még mindig igencsak döcögős.. mintha hullámvasúton utazna az ember fia :) De mindezt rendkívül olcsón teheti.. megéri, hogy aztán másfél napot kalandozhassunk a történelmi fővárosban.. Melakka volt ugyanis sokáig a központ.. Ennek megfelelően pedig nemcsak kereskedőközpont volt.. hanem előbb-utóbb áldozatul esett az európai gyarmatosításnak.. Előbb a portugálok vetették meg a lábukat itt.. majd következtek a hollandok.. s végül a britek.. Mindez a város arculatán is nyomot hagyott.. S Melakka ugyan ma már abszolút elvesztette jelentőségét Kuala Lumpurral szemben.. de annak aki kikapcsolódásra és pihenésre vágyik, valamint kiváncsi Malajzia vidékies arculatára.. annak ez a település mindenképpen sok-sok élménnyel és emlékkel szolgálhat.. Így volt ez két éve is, amikor először jutottam el ide.. S azt kell mondanom, hogy még mindig ez a kisváros számít az egyik dreamspotnak a délkelet-ázsiai térségben.. Csak ajánlani tudom mindenkinek!!

Délután érkeztünk meg.. s kisebb kalamajka után sikerült is a neten korábban lefoglalt szállásunkra becsekkolni.. Twenty Guesthouse a Jonker Street-en.. a város főutcájában remek környezetben, klassz bútorokkal, jó hangulattal, s kilátóval a tetőn.. S bár a személyzet elsőre nem volt valami barátságos, végül mégis a legnagyobb barátságban sikerült elbúcsúzni.. Ráadásul egy Tom nevű macska is fokozta a hangulatot.. akit alig lehetett kitessékelni a szobánkból.. S aki aztán bosszúból össze is pisilte az egyik polómat.. diszkauntot persze nem kaptam érte.. :) Szóval remek szállás a város központjában.. Jonker Street az utca, ahol az összes régiséges üzlet sorakozik, s ahol esténként elképesztő élet zajlik.. esti piac.. közös tánc gyakorlás.. s természetesen az elengedhetetlen karaoke.. :) Az itten még mindig elképesztően népszerű.. olyannyira, hogy hajnalok hajnaláig folytatják városszerte.. Csak egy bökkenő van vele.. hogy a lelkes öreguraknak nincs valami jó hangja.. sőt inkább hamis.. de ettől bájos igazán az egész.. Ja s még mindig mindenki mosolyog errefelé.. Na arról nem is beszélnék, hogy a boltokat járva több helyütt is megismertek minket Áronkával.. pedig nekem azóta szakállam is lett.. :)

A hangulat és a környezet tehát mit sem változott.. a városban azonban több lett a magas épület.. A taxis kérdezte is tőlem, hogy ismerős-e a környék, amikor fuvarozott be minket a buszpályaudvarról.. Mondottam, hogy azért sokminden változott.. de csak a külvárosban.. az óváros mit sem változott.. Talán csak annyit, hogy a két évvel ezelőtti fehér világító gyöngysorokat.. piros lámpácskák váltották fel a belvárosban.. A sztori ehhez annyi csak, hogy a város polgármestere Kínában járva beleszeretett a piros díszkivilágításba.. ezért aztán idén ez lett a módi Melakkában is.. ahol egyébként viszonylag sok-sok kínai lakik.. A Jonker Street-en kolbászolva az ember inkább kínai portékákkal, s a konfuciánus kulturkörrel találkozik a régiségek között.. persze akad Buddha fej is.. jáde kőből, amit az éjszaka leple alatt csempésznek át a thai határon.. s egyenként nyomnak vagy száz kilót.. Kicsit nehéz lenne hazahozni.. meg talán drága is.. De azért egy fábol készített Buddha fejet csak bevállaltam.. főleg, hogy kaptam rá diszkauntot.. mert mint említettem, több helyen is megismertek minket.. Az utca elején lévő boltocskában a tulajnéni egyenesen a bolt másik feléből integetett mikor beléptünk.. Költöttünk is rendesen.. A kedves szavak mellé pedig kaptunk némi jóslatot is.. az újévre vobatkozóan.. Nekem azt mondta, hogy ez az évem nem volt valami jó.. de a következő.. a patkány éve viszont klassz lesz.. De hogy mindenképpen így is legyen kaptam tőle szerencse érméket.. úgynevezett I-Ching-et.. amit eztán a pénztárcámban kell majd hordanom.. S persze vettem mindenféle mást is.. védelmet nyújtó őrző szobrocskát.. S a szerelemben segítséget nyújtó kis szobrocskát.. Mintha ráéreztem volna.. úgy vettem ki a párocskát ábrázoló szobrocskát a vitrinből.. Aztán miután kiderült, hogy mire is szolgál Szaszával azonnal kérdeztük is, hogy nincs-e nagyobb, ami több sikert eredményezne.. de nem volt.. :) No majd elválik mit hoz a jövő..

Szóval a boltok ugyanazok.. s még mindig hatalmas a választék, csak bírja az ember pénztárcával.. Az esti piac pedig egyszerűen zseniális.. elképesztő választék van.. elképesztően olcsó áron.. Sajnos a kokuszdiót ujjal meglékelő kungfu mester előadása azonban technikai okok miatt elmaradt.. pedig rettentően kíváncsiak voltunk rá.. No majd máskor.. mert ide még biztosan visszajövök a későbbiekben.. az tuti!! A megrkezés napján jókorát kalandoztunk.. este pedig benéztünk a Hotel Aldiba, ahol két esztendeje megszálltunk. De a mostani szűkös költségvetésbe már nem fért bele.. Na szóval visszatértünk.. s nem kell mondanom micsoda fogadtatásban volt részünk.. a személyzet, akikkel anno mulatoztunk esténként, s akik kattogtak a Kezdet Phiai lemezen.. amint megláttak minket.. a nyakunkba ugrottak.. a vendégsereg meg csak nézett.. hogy mi a szösz.. S persze ott maradtunk sörözni.. bár az idiai vacsi után nem sok minden fért a pocakunkba.. de azért ez még talán vállalható volt.. Ja merthogy itten van talán a legjobb indiai étterem, ahol valaha is ettem.. illetve ahol annak idején megszerettem a dél-ázsiai kosztot.. banánlevélen tálalt finomságok.. rettentő olcsón.. Így hát minden nap ott költöttük el az ebédünket.. Néztek is mint a moziban.. :)

Aldi nem sokat változott.. a személyzet nagyrészt ugyanaz.. Kenny és Cham még mindig nyomják az ipart.. A zenefelelős fickó is ugyanaz, aki még mindig olyan élőzenét produkál egy szál gitárral, hogy az csak na.. de ezúttal volt egy vendég is, aki gitárt ragadott.. sőt kettő.. egy fiatal és egy öreg kínai.. a fiatal olykor a gitáron dobolva kápráztatta el a vendégsereget.. míg az öreg tanító kissé szaggatottan, de szintén ámulatba ejtette a közönséget.. Így minket is!! S bár a két évvel ezelőtti barbecue vacsiról lemaradtunk.. mégis mindenképpen megérte benézni.. mégha közös mulatozásra nem is kerül sor.. pedig Cham megígérte, hogy előadja nekünk a haka táncot.. na megvan miét kell még visszajönni ide!! S persze van itten még egy másik kontakt is.. Charles Cham.. a maláj festő barátunk és a családja.. Andrea a magyar feleség és a kisgyerkőcök.. Öcsi és Chelsea.. akik két éve alatt rendkívül sokat nőttek, de ugyanolyan gézengúzok mint anno!! Volt is közös program.. egyik nap a csapat közösen elment hajókázni a kanálison.. egy banános Joe :) nevű kapitánnyal.. aki remek műsort adott elő.. Többek között megtudtuk, hogy lime-ot kell inni s akkor nem izzad annyira az ember.. illetve hogy a nyakunk köré tekerve a nadrágot könnyen megállapíthatjuk, hogy jó-e a méret, avagy nem.. Ja s persze azt is, hogy egy amerikai filmben hogyan montirozták össze a melakkai látképet a Petronas tornyokkal (valami hollywoodi remekmű Caterin Zeta Jones és Sean Connery főszereplésével) tiltakozott is a maláj kormányzat.. de mindhiába!! S persze azt is láthattuk, illetve hallhattuk, hogy milyen fejlesztésekre kerül majd sor a történelmi fővárosban.. Ó pár esztendő s talán Melakka is elveszti a bájos arculatát.. s igazi ázsiai nagyváros lesz.. Tessék belehúzni s eljönni megnézni!!

Egyik este Charles-szal és Andival kiegészülve indultunk az éjszakába.. pontosabban sörözni az egyik kis krimóba a Jonker Street-en.. ahol szintén elképesztő élőzene volt.. egy kínai forma énekelt.. rettentő meggyőzően.. kérésünkre még Elvis-t is bevállalta.. Nem is rosszul!! Amúgy érdekes munkamegosztás van a két egymással szemben lévő bár között.. Egy félórát az egyikben megy a zene.. aztán egy félórát a másikban.. csak hogy ne legyen zenei kavalkád.. s ne üvöltsön egymás mellett a két muszika!! Hát érdekes!! Na ja multikulti, ami remekül működik.. a pénteki ima alatt például a mecsetek környékén az autósok és motorosok tartózkodnak a duda használatától.. Micsoda tolerancia!! Persze a háttérben nem minden tejfel.. Az etnikailag (maláj, kínai, indiai stb.) és vallásilag (muszlim, keresztény, hindu, konfuciánus stb.) vegyes társadalomban komoly törésvonalak húzódnak még mindig.. Kvótarendszer érvényesül szinte minden téren.. S leegyszerűsítve a képlet a következő.. a kínai közösség ügyesen vállalkozik és keményen dolgozik.. az indiai közösség minden alantas munkát bevállal.. míg a malájok mindennek learatják a gyümölcsét.. Szóval a kínaiak és indiaiak tartják el a malájokat.. De mindezek ellenére is társadalmi békesség van.. s persze egyetértés a főbb célokat illetően.. Ezt egyébként szinte mindenhol igyekszenek kihagsúlyozni: egy közösség, amelynek ugyanaz a célja, a fejlődés.. Lobognak is mindenfelé a maláj zászlók.. azt itten senki nem sajátítja ki magának.. max az állam.. S az irányított demokrácia errefelé egész jól működik!!

Charles-ékkal szinte minden nap találkoztunk.. s remek közös programokat sikerült szervezni.. ismét volt nagy kajálás kínai étteremben.. meg megint elmentünk este a portugál negyedbe.. Akiknek a története elég mulatságos.. Melakkában ugyanis még mindig él egy kisebb portugál populáció, amely a közel ötszáz évvel ezelőtti portugál nyelvet beszéli.. Úgy tartják, hogy ők azok, akik ötszáz esztendővel ezelőtt lekésték a Portugáliába tartó hajót.. s itt rekedtek Malájföldön.. Huh.. én is szívesen így járnék :) Főleg, hogy a következő év szilveszterére már meg is van a program.. A buszjegyek után kajtatva ugyanis Szaszéval összefutottunk egy Albert nevű indiai sofőrrel.. akit még a Lonley Planet s egy sor másik utikönyv is jegyez.. Egy igazi mókamester.. viccelődik.. hasbeszél.. hangokat utánoz.. énekel.. s az ember nem tud másként kiszállni az autójból mint hogy szét ne röhögné magát.. Szilveszterkor pedig magánbulit szervez minden évben, ahova meghív harminc-negyven embert.. főzőcskézik nekik.. stan up comedy-t tart.. énekel.. s még ki tudja mit.. Sajnos idén buktuk ezt, mert Szingapúrba megyünk szilveszterezni.. de talán jövőre.. Mindenesetre, akit érdekel.. szóljon bátran, mert megvan a telefonszáma.. :)

Melakka tehát ismét lenyűgözött.. de amint láttam nem csak engem, hanem a többieket is.. van itt látnivaló.. barátságos emberek.. remek konyha.. olcsó régiségek.. s új csümölcsök is.. két éve a durjánnal sikerült komolyabban megismerkedni.. msot pediglen Lenke révén a dragonfruittal.. aminek lila színe senkit ne riasszon el.. mert zseniális.. mint ahogyan maga a város is.. Nem is beszélve a helyi lányokról, akik közül bármelyiket örömmel feleségül venném.. Hát röviden ennyit.. Check it for Yourself!! It’s Amazing Dude!!

Szingapúri szilveszter

SINGAPURA MÁSODSZOR

Melakka után Szingapúr következett az útitervben.. Bár meg kell, hogy mondjam az Albert féle szilveszteri ajánlaton komolyan elgondolkoztam.. Főleg, mert Szingapúr Melakkához képest egy egészen más világ.. felhőkarcolók sorakoznak egymás mellett mindenütt.. S ez egy magamfajta gyereknek, aki a budapesti alacsony házakhoz szokott, még mindig túl sok.. Szó szerint elvesztem a rengetegben.. Persze bőven találhatunk rá okot, hogy ellátogassunk ebbe a mini államba.. ami talán a leggyorsabban fejlődő hely az egész világon.. Szó mi szó, a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest sok-sok minden megváltozott.. S most is lelkesen tevékenykednek az építészek és az építőmunkások.. Imitt újabb plázák készülnek, amott meg casinok.. no meg resortok armadaja.. s még ki tudja mi minden más.. A városállam azonban mindezek ellenére is megőrizte tradicionális arculatát.. így a modern hazak es technológiai vívmányok mellett ott sorakoznak a gyarmati épületek és számos régi kulturális és történelmi emlék is.. Ezáltal alkotva megkapó ellentétet..

Szingapúr megszületését számos monda és mítosz övezi, a maláj, jávai és egyéb hódítások miatt azonban sokáig elmaradott területnek számított.. Igazán fontos kereskedelmi csomóponttá csak a britek megérkezését követően válhatott.. 1819 január 29-én egy bizonyos Sir Stamford Raffles lépett partra Szingapúr szigetén, akinek az álma az volt, hogy ezt a mocsaras kalóztanyát a „Távol-Kelet Alexandriájává” változtassa.. Nos, majd kétszáz esztendő távlatából megállapíthatjuk, hogy grandiózus tervét siker koronázta.. Nem véletlen hogy róla van elnevezve szinte minden.. Raffles Square, Raffles Avenue, Raffles Plaza, Raffles Hospital.. S még sorolhatnám.. Szingapúr kétségkívül a világkereskedelem fontos központjává vált.. a szingapúri kikötőben mozgatják évente a legtöbb tonna árut a világban.. Mindemellett pedig kedvelt turistacélponttá is lett.. s nem csak azért, mert itt elképesztően olcsó mindenfajta elektronikai kütyű, hanem azért is, mert bőven akad látnivaló is errefelé.. Szingapúr nemcsak kereskedelmi központ, hanem kulturális centrum is, ahol számos kiállítás vagy koncert közül választhatunk.. Szeretném, ha odahaza is ekkora bőség zavara lenne programokból.. No meg azt is, hogy a városban Botero szobrok legyenek elszórva, s festmények az aluljárókban.. S persze azt is hogy a Muveszetek Palotajaban olyan koncertek legyenek, mint itten az Esplanade-ben, a ket sundiszno formaju epuletben, ami Szingapur kulturalis kikotojenek szamit!!

A tisztaság azonban már nem a régi.. emlékeim szerint két évvel ezelőtt patyolat tisztaság jellemezte a várost.. S bár a táblák még mindig kint vannak mindenütt, hogy például egy eldobott cigicsikkért 1000 dollárt, egy köpésért pedig 500 dollárt kell fizetni büntetésül (egy szinga dollár kb. 120 forint!!).. Két éve csak az indiai negyedben lehetett látni koszos utcákat.. ma viszont már a szingapúri öbölben is műanyag palackok ringatóznak a vízben.. Hmm.. Talán tudjuk be ezt az ünnepi felhajtásnak, vagy az egyre több bevándorlónak?? Na igen Szingapúrban kevés az őshonos lakos.. helyette inkább különböző kolóniák vannak, akik különböző negyedeket alkotva, kategorikusan el is különülnek egymástól.. Előbb a kínaiak érkeztek, majd szép lassan az indiaiak, a malájok és a jávaiak.. S persze számos más náció is.. Valamennyi populáció a jobb élet reményében érkezett a szigetre.. s hozta magával a saját kulturáját, nyelvét, tradícióit, szokásait, s nem utolsósorban a saját ízvilágát és konyháját.. Ezáltal Szingapúr talán még inkább multikulti mint Malajzia.. Cinatown, Little India és az arab negyed egyaránt elkülönül egymástól, de egyben ők alkotják a város szívét és lelkét.. Itt aztán egymás mellett sorakoznak a különböző vallások kegyhelyei is.. Vannak itt díszes mecsetek, színes konfuciánus pagodák és buddhista kolostorok, és Örmény keresztény templomok.. Sőt még zsinagógát is lehet találni.. Szingapúr ezáltal kétségkívül egy sokarcú és különböző kulturális örökségekkel rendelkező ország, s egyben rendkívül fiatal is, hiszen a függetlenséget csak 1965-ben sikerült elnyernie.. Azóta azonban folyamatosan menetel előre.. ezáltal sokak számára mintát jelentve a térségben..

De vajon mi az ami mindezt lehetővé teszi.. Na persze egyrészről a stratégiai fekvés, amely a régió legfontosabb kereskedelmi csomópontjává tette a szigetet.. Másrészről a kereskedelmi múlt, amely Sir Raffles-nek köszönhetően majd kétszáz esztendőre nyúlik vissza.. Valamint a szorgos lakosság, amely etnikumra és felekezetre való tekintet nélkül mind-mind arra törekszik, hogy saját sorsán javítson.. Malajziához hasonlóan persze itt is vannak társadalmi kvóták, de lényegében érvényesül, hogy az ember a saját szerencséjének a kovácsa.. Persze mindezek mellett senki ne gondolja, hogy itten kolbászból van a kerítés.. A szingapúri paradoxonok sorába bőven beilleszkedik a szegény-gazdag ellentét is.. Na szóval rövidre zárva.. a szingapúri minta azért lehet sikeres, mert teljesen más mintára, illetve értékrendre épül, mint ahogyan azt mi Európában megszoktuk.. 

Először is, itt az anyagi jólét élvez elsőbbséget mindenféle szabadságjoggal szemben.. Vagyis amíg az embereknek jól megy a soruk, addig nem igazán firtatják, hogy ki is gyakorolja a politikai hatalmat.. Nos ezért lehet az, hogy a Népi Akció Párt 1959 óta folyamatosan hatalmon van.. S hogy a papát a fiú váltotta az elnöki székben.. Szingapúr lényegében egy látszatdemokrácia, ahol inkább az állam diktatórikus jellemvonásai dominálnak.. Hiába a fejlődéshez rend és fegyelem szükségeltetik.. S valóban ezzel a rendpártisággal mindenhol szembesülhet az ember.. akár egy palack üdítővel akar lemenni a metróalúljáróba.. akár a dohányzási tilalmat igyekszik megszegni valahol egy plázában.. vagy éppenséggel a fennálló rendszert igyekszik bírálni.. Csak egy érdekes adat.. a lakosságszámhoz viszonyítva, Kínát, az USA-t megelőzve, itt kerül sor a legtöbb halálos ítélet végrehajtására!! Az ázsiai értékrendhez visszatérve.. A jólét bizotsítása és a rendpártiság mellett legalább ennyire fontos a közösség egysége.. Vagyis az egyes egyén, az individum mindenhol háttérbe szorul a közösséggel, a közös akarattal szemben.. Mindez a keleti filozófiákból és az iszlám vallásból egyaránt eredeztethető.. Mint ahogyan az apa, vagy ha úgy tetszik a vezér iránti tisztelet is levezethető a keleti kultúrkörből.. Egyszóval ez egy teljesen más világ, amit más értékek és tradíciók mozgatnak.. s ami tökéletesen megfelel egy úgynevezett „irányított demokráciának”..

A politikai maszlagot követően azonban nézzük, hogy miért is érdemes Szingapúrba látogatni.. s hogy miért ajánlatos mindenképpen szétnézni a kontinentális Ázsia legdélebbi pontján.. Mert ebből a szempontból Sentosa szigete jelenti Ázsia legdélebbi csücskét.. még ha az elmúlt években több mesterséges szigetet húztak fel itt is Dubai mintájára... Sentosa szigetén is számos építkezés folyik.. alig ismertem rá.. mindenhol hatalmas kráterek éktelenkednek, óriás darukkal.. komoly fejlesztések folynak valóban országszerte.. S míg két esztendeje az embernek az az érzése támadt, hogy Sentosa olyasmi lehet a helyieknek, mint nekünk a Margit-sziget, addig manapság úgy tűnik, hogy egy megtérülő fejlesztésként tekintenek rá.. Épülnek a resortok szépen egymás mellett.. S ezúttal belépőt is kellett fizetni.. amire emlékeim szerint két éve nem volt szükség.. De nem siránkozom.. mert a sziget maga még mindig számos kikapcsolódási lehetőséget kínál az utazónak.. 

Van itten történelmi angol katonai erőd.. hatalmas kilátó torony, ahonnan belátható az egész városállam.. klassz kis underwater world.. amilyenben még ezidáig nem jártam.. úgyhogy nagy élmény volt számomra.. főleg a „halsimogató”, ahol nagy bátran rászántam magam, hogy megtapogatok egy kis cápát.. de amikor egy neonkék pöttyös rája a kezemhez úszott, olyan rémülten kaptam ki a karomat a vízből, hogy azon mindenki elmosolyodott.. Ó te bátor Ablaka!! S persze volt más látnivaló is.. Így egy érdekes szerzet.. Seaangel.. vagyis tengeri angyal.. ami a jeges tengerekben 500 méter mélyen tanyázik.. s rettentően picike.. de jobban szemrevételezve valóban úgy néz ki.. mint egy angyal.. kis szárnyai vannak, amelyekkel másodpercenként többet is ver.. mint valami tengeri kolibri.. S ha mindez nem lenne elegendő.. áttetsző testének közepén piros színű szívecske dobog.. Egyszóval lenyűgöző volt.. Mint ahogyan a többi tengeri élőlény is.. a japán óriás pókrák.. a különböző cápafajták.. a hínár kinézetű tengeri csikóhal.. S persze mindenki kedvence.. a tengeri lamantine.. vagyis a dugong!! Másnap pedig mehettünk volna delfinshow-ra is a belépőjeggyel.. de végül nem jutottunk ki.. Strandoltunk is persze Sentosa-n.. de a két évvel ezelőttihez képest ezúttal a tengerpart sűrűn tömött volt.. A monszun miatt pedig sikerült is pacalára áznunk.. de hát ez itten így megy.. ha szerencséje van az embernek akkor csak pár percig esik.. ha nincsen akkor akár órákig is.. Persze mindez nem szegte kedvünket.. Főleg hogy Indonéziában még inkább esős az esős évszak..

Sentosa szigetén számos látnivaló akad még.. ezek közül érdemes a Merlion kilátót felkeresni.. ahol, ha szerencséje van az embernek, akkor klassz kis naplementét kaphat el.. s elbámészkodhat a város különböző pontjai felett.. ha nem, akkor japán turista áradatba és esős szürkületbe botolhat.. De így is megéri.. mert itten rövid filmet láthat Szingapúr Merlion sztorijáról.. ami 1972 óta a miniállam szimbólumának számít.. Ez egy félig haltestű és félig oroszlánfejű lény, amely egyrészről Szingapúr történelmi gyökereit, valamint az ország megállíthatatlan fejlődését igyekszik ábrázolni.. S amelyből egy kisebb változat látható a szingapúri öbölben is.. amely mindemellett a város biztonságát is garantálja.. De leginkább turista látványosságnak számít.. A Merlionban, amely egy hatalmas kilátó Sentosa szigetén, pedig még ajándékot is kap a látogató.. Két éve egy söralátét készletet gyűjtöttem be, ami Singapura megszületésének történetét adja elő vicces rajzokon.. most azonban az ajándék legyező helyett a szerencse érmét választottam.. Reméljük sikerrel!! J

 

A monszun ellen egyébként remek megoldást találtak a szingapúriak.. föld alatti folyosók kötik össze a város szinte minden részét, amelyeken keresztül közlekedve még a nagy esőzések alatt sem ázik el az ember.. S a helyet kihasználva nem egyszerű alúljárókról van szó, hanem üzletekkel szegélyezett folyosókról.. ahol egymás mellett sorakozik Gucci, Prada, Hugo, Roxy, s még ki tudja melyik márka boltja.. Na igen Szingapúr a bevásárlóturizmus fellegvára.. Minden sarkon egy-egy bevásárlóközpont áll.. ahol elképesztően bőséges kínálattal találkozhatunk.. De ami a legjobban megy az valoban a kulonbozo elektronikai aruk.. igy peldaul a laptopok, az ipodok, a kamerak es a fenykepezogepek, s az adot ezek utan vissza is lehet igenyelni, ha az ember fia repulovel hagyja el a varost (Sorry de innentol kezdve ekezetek nelkul irok, mert elszallt a laptop.. talan erdemes lett volna Singaban beruhazni egybe fillerekert!!) A kozlekedes is csucsszuper meg mindig, metroval mindenhova el lehet szinte jutni.. de igazsag szerint ez gyalog sem okoz gondot.. Valamelyik nap sikerult is Lenket megsetaltatnom, a szallastol egeszen a kinai negyedig.. ahol karpotlasul egy buddhista ceremoniaba csoppentunk a neves Kong Meng San Phor Kark See templom-komplexumban.. ami kozel nyolc hektaron terul el.. s kozeppontjaban all a Siong Lim templom.. ahol ezernyi buddhaszobor sorakozik a falakba agyazva.. Lenyugozo volt az egyszer biztos.. 

Vallasilag egyebkent valoban igencsak gazdag ez a varosallam.. a keresztenyeknek itt van a Szent Andras katedralis.. a muszlimoknak a Hajjah Fatimah mecset.. a hinduknak pedig a Sri Mariamman templom, ami a legregebbi es egyben a legnagyobb hindu szentej az orszagban.. S a negyedek tenyleg elesen elkulonulnek egymastol.. Ezuttal az arab negyedben az Arab Streeten laktunk egy hostelben, ami inkabb hasonlitott egy tomegszallasra.. az emeletes agyakkal pedig egyenesen olyan volt mint egy hajo gyomraban, vagy meg inkabb egy olyan epuletben ahol a rabszolgak varakoznak a behajozasra.. Persze mindez nem szamit semmit sem.. hiszen Szingapurban annyi a latnivalo, hogy az ember csak aludni jar haza a szallasra.. A kornyek pedig tenyleg klassz volt, kozel-kelet kutatokent csak mosolyogtam az utcatablakon.. imitt Kandahar Street, amott Bagdad Street, aztan Kuwait Street, s meg sorolhatnam.. De a legjobb az arab konyha volt, amit rettentoen kedvelek.. Foleg hogy meg itten a hipermodern Szingapurban is szonyegen, torokulesben koltheti el az ember az ebedjet, vagy eppen a vacsorajat.. mindezt persze az utca szelen a kozlekedo autok es gyalogosok mellett.. A menu pedig mindenhol remek volt.. Csak ne hasznalnanak annyi kurkumat!! Mert aztat nem szeretem.. A menta es jazmintea viszont frenetikus!! (A netezoben pedig eppen Ali Babaval sikerult most osszeismerkednem, de hala istennek a negyven rablo nincsen vele.. J) 

Szingapurban szinte valamennyi azsiai izvilag tetten erheto s meg is kostolhato.. Az indiaira picit raunva most a kozel-keleti konyha elvezett prioritast nalam.. Nem is bantam meg.. A gasztrokalandok mellett azonban egyik este sikerult a hatter kulisszak moge is bepillantani a Szingapuri obolben, az egyik etteremben.. hat ezt kovetoen el is ment a kedvem, hogy barmit egyek a kozeljovoben.. De hat ez itten meg a felhokarcolok ellenere is Azsia.. S ha valakinek svajci tisztasagra van szuksege, az ne utazzon ebbe a tersegbe!! Az obol egyebkent a tradicionalis kozpontja a varosnak, itten lepett partra anno Sir Raffles is, ahol szobor is ekesedik tisztelgesul.. Az allamalapito mellett pedig tobb bronzszobrocska is diszeleg.. amelyek mind a gyarmati idok elott igyekeznek tisztelegni.. vannak itt kereskedok s furdozo kisgyerekek.. S a helhokarcolok toveben megbujo tradicionalis hazacskak valoban paradox kepet festenek, vagy inkabb lenyugozot?? Aki egyebkent kis kolonialis hazacskakra ahitozik, annak erdemes a Jurong negyedbe ellatogatnia, ahol egymas mellett sorakoznak a gyarmati epuletek, s pompaznak kulonbozo szinekben az utcak szelen.. S persze van meg ezer dolog amire nem sikerult idot keriteni.. igy peldaul ejszakai szafarizasra.. az ultramodern Clark Quay negyedbeli kalandozasra.. S ezuttal nem volt Star Wars kiallitas sem a helyi csodak palotajaban sem.. 

Helyette volt azonban szilveszterezes.. S ha eszesebbek lettunk volna, vagy idoben kapcsoltunk volna.. akkor mehettunk volna az obolbe keteltu jarmurol figyelni a tuzijatekot.. Ehelyett maradt az obol egyik partja.. ahol annyi ember sereglett ossze, hogy ahhoz kepest Viktorek Kossuth teri millioi eltorpultek volna!! Mint a szardinias dobozban.. olyan volt a helyzet.. ugyhogy hamar fel is adtuk.. s tavolabb foglaltunk helyet, ahol persze detto nem volt nyugta az embernek.. Meg szerencse hogy elozo este lattuk a foprobat.. No nem a tuzijateket, hanem a fenyparadejet.. Amugy nem volt akkora durranas, mint korabban szamitottunk ra.. a pikkpukk csak tiz percig tartott.. igaz vagy tizszer annyit puffogtattak el, mint itthon augusztus 20-an szoktak.. Aztan egy jo diktaturahoz illoen a tarsasag nagy resze haza is ballagott.. A masik resze pedig a turistakkal kiegeszulve az obolben nezelodott.. Csatlakoztunk mi is hozzajuk.. S soroztunk a parton.. majd hazabattyogtunk.. s kozben egy jot „reggeliztunk” az egyik arabnal.. Masnap pedig kompra szalltunk, hogy kezdetet vegye a majd ket honapos indoneziai kalandozas..

A kepek azuttal Aritol szarmaznak.. Akit netalan erdekelne tobb kepanyag s kevesebb maszlag, az latogasson el a kovetkezo oldalra: http://www.wart2.blogspot.com/