Intro

Hát sajnos nem úgy alakulnak a dolgok mint szeretném.. idő nincs nagyon.. így a tervezett naplóírás elmarad.. lesz helyette viszont sztorizgatás..

Mivel a napok történéseire már nem nagyon emlékszem.. így egy egy témára koncentrálva irogatok majd ezen oldalra!!

Jó olvasgatást!!

Elmaradás... inkább ottmaradás lehetne

VISSZA S ELŐRE TEKINTÉS

Hát véget ért.. méghozzá már több napja.. hogy itthon vagyok.. csak tudnám hogy minek.. Már ez a pár nap elegendő volt ahhoz.. hogy rájöjjek.. minél hamarabb el kell hagynom az országot ismét!!

Na szóval megjártam Perzsiát.. zseniális volt.. annyira hogy hetekig nem írtam blogot.. mert egyszerűen nem volt rá időm.. inkább kalandoztam erre-arra... az utolsó héten pedig háremmel utaztam be az országot.. Na jó csak a közepét!!

Most viszont hogy már itthon vagyok.. s időm is van.. lassan nekiállok s megírom a hiányzó történeteket.. meg végre felkerülhetnek képek is!!

Addig pedig kitartás.......

Teheráni hétvége

ISKOLA, KONFERENCIA, GRÚZ NYELVLECKE, S PERSZE PIHENÉS

Péntek olyan nap itt Teheránban mint nálunk mondjuk a vasárnap.. de az utcák itt teljesen elnéptelenednek.. alig bóklászik valaki az utcán.. mondjuk megértem.. volt vagy negyven fok… én is csak azért merészkedtem ki.. hogy netezzek egyet a közeli Internet kávézóban… vagy ahogyan itt hívják.. coffee-net!! Apropó a netező is kihalt.. egyedüli kuncsaft voltam.. s közben élvezhettem az isteni frank sinatra hangját.. mert azt hallgatott az emberünk a pultnál.. kellett is a nyugtató jellegű zene.. mert a net olykor-olykor nem igazán akar működni.. s ilyenkor aztán a falnak tudnék menni.. de frank megnyugtatott.. viszont képeket nem nagyon tudtam feltenni.. mert egyszerűen eltűnnek a képernyőről.. amikor bekerülnek a szövegbe.. na de majd ma.. egy másik helyen megpróbálom majd feltenni őket…

Szóval péntek.. teljes csend… szinte semmi sem mozdul.. a forgalom is épphogy csak csordogál… Reggel viszont volt tömegdemonstráció… de hamar vége lett.. talán mert mindenki elfáradt a nagy melegben… vagy mert talán csak addig tartott amíg a tv felvette a riporthoz szükséges anyagot.. Na félretéve a viccet.. kisebb tömeg vonult végig az utcánkon.. egy térrel feljebb… Hezbollah zászlót lóbálva lelkesen… s izraeli és amerikai lobogót felgyújtva.. az ország más városaiban azonban még ennél is nagyobb hepaj volt… talán azért mert Teherán ugyan a politikai főváros.. de nem a vallási központ… az Mashadban… Komban… van… Így érthető hogy itt nem akkora a felhajtás… Apropó egyik napról a másikra.. eltűntek a toborzó sátrak.. az ellenállási pontok.. s lekerültek néhol az Izrael-ellenes plakátok is… No persze ez nem azt jelenti hogy nem lennének.. csak feltehetőleg máshova vitték a mobil hirdetéseket!! Hogy miért.. azt nem tudom… Nehéz megítélni.. hogy pontosan mi is a helyzet!! 

Délután iránytaxival felmentünk a másik szállásra.. illetve mentünk volna… mert félúton durrdefektet kapott a kocsi… így aztán kiszállás… a taxis máris intézkedett.. hogy kerítsen egy másik autót ami elvisz minket a célállomásra.. s még pénzt se akart elfogadni… de végül csak eltette… Ez egyébként nem ritka.. a minap.. mikor neteztem.. 11 ezer helyi egységet kellett volna kicsengetnem.. de a fickó.. mondta.. hogy elég lesz egy tízezres is.. én persze.. szokásomhoz híven nem engedtem.. s még én adtam egy ezressel többet.. Nyugodtan mondhatjátok hogy balek!! De mivel mindig oda járok.. ez talán belefér a költségvetésbe.. No leintünk egy másik autót… s azzal indulunk tovább… egy öreg bácsi vezeti.. s egy kisfiú ül mellette… hogy az unokája volt-e azt nem tudom… mindenesetre úgy nézett rám.. mint aki még életében nem látott fehér embert… Ez egyébként errefelé egyáltalán nem ritka… Elképesztően kevés a turista.. pedig lenne mit megnézni.. s vendégszeretetben ill. kedvességben sincs hiány!!

Megérkezünk… majd fél órát kell várni.. mire továbbindulunk a közös programra… Addig megy a haverkodás.. meg a tollaslabda a belső udvarban.. s gyorsan elrepül az idő.. Busszal megyünk.. ki a városból.. egy a Darband-hoz hasonló helyre… Hasonló annyiban.. hogy itt is lehetőség nyílik olyan dolgokra.. amire egyébként nem…De messze elmarad az előbbitől.. koszos… lepukkant… hegyek sincsenek… meg patakok se.. s az emberek se olyanok mint a másik helyen!! Ráadásul megy a feszülés… mire mindenki le tud ülni.. sokan vagyunk.. s kevés a hely.. mert az ilyen tradicionális vendéglők minden pénteken csurig megtelnek.. nem volt ez másként se.. így aztán össze kellett húznunk magunk.. a priccsen.. valami fémlábú szerkezeten szőnyegek vannak leterítve.. s hatalmas párnák.. itt ücsörögve lehet vacsorázni.. elsősorban tradicionális ételeket.. mi is azt ettünk.. ab va gusht… Erről már korábban írtam… hogy nagyon finom.. de a környezet.. még rádobott egy lapáttal…. Én legalábbis remekül éreztem magam.. Amúgy kb mi vagyunk azok egyedül.. akik tudják élvezni az összes pillanatot.. a többieknek ez nehezebben megy.. Most például azt véltem felfedezni.. az arcokból.. hogy a feszengés tárgya az hogy ki hol és merre ül.. mintha nem lettek volna megelégedve a helyzettel… Csak sajnálni tudom őket… De van benne némi igazság.. ezek a sokszemélyes.. közös programok nem olyan kellemesek mint ha egyedül kalandoznánk.. Hogy ez mitől van.. nem tudom.. Tán a szervezők fontoskodásától.. vagy az egyes nációk közti különbségek miatt… passz!!! 

Közben sikerült megfigyelni azt.. hogy a helyi lányok.. s az örmények egyaránt irtóznak a macskáktól.. hogy miért.. azt nem sikerült kiderítenem.. De mikor megláttak egy kölyök macskát mind egyszerre pattantak fel.. mintha valami iszonyatosan félelmetes dolgot láttak volna.. (???) Vacsora után.. kis csapatunk felment egy szinttel feljebb.. ahol lehetett vízipipázni.. ez már szinte tényleg napi program lett.. Vennem is kell egyet.. hogy otthon is legyen!! Na szóval a megszokott kis különítmény.. orosz-török-grúz-magyar különítmény távozott.. hogy addig a többiek mit csináltak.. nem tudom.. Én remekül éreztem magam.. Aztán egyszer csak kikapják a kezeink közül a pipákat s se szó se beszéd elviszik őket.. persze mindenki áll.. ill. ül… értetlenül.. hogy ez most mi volt.. Szedelődzködünk is felháborodásunkban… Aztán fizetésnél kiderül.. hogy az erkölcsrendőrség egyik osztaga látogatott el a helyre.. s végzett razziát.. A hölgyek pedig nem szívhatnak elviekben pipát… főleg nem férfiakkal együtt… Gyakorlatban azonban minden kávézóban és teázóban valamint étteremben ez megy… Valószínűleg fenn kell tartani a látszatot… 

Buszra ülünk s irány haza.. menetközben perzsa tudásomat fejlesztve a grúzokkal csevegek.. nem sokat.. mert gyorsan elszáll az idő.. s megérkezünk.. a csapat többi tagja kiszáll.. s csak a megszokott hármas megy tovább.. csak mi lakunk máshol.. de tán ez nem is baj.. Mi is megérkezünk.. Ziya-val még elmegyek megvenni a másnapi reggelit.. aztán fel a szobánkba… ahol megnézzük az aznapi képeket.. s szakadunk a röhögéstől… mindenkinek morcos a feje… s vannak egyéb jó kis fotók is.. Aztán irány az ágy.. másnap oskola….Szombaton.. suli.. hát ez elég furcsa még mindig.. de az talán még inkább hogy vasárnap is.. szerencse hogy ezt nálunk nem így csinálják.. ha másért nem is.. de ezért biztosan nem lennék muszlim.. Suli délelőtt s délután…Keti rólam írt fogalmazást.. nagyon kis bájos volt.. főleg hogy én meg róla.. a tanárnő meg csak mosolygott a nem létező bajsza alatt… a többiek meg kb. semmit sem értettek belőle.. mint ahogyan én sem a délutáni olvasás órából.. Háát van még mit tanulnom… S vajon akkor mi van a másik csoportban.. filozofálás.. vagy ki tudja mi?? Apropó Esmet és Gábor ellógott az órájukról.. könyvet venni.. meg is orroltam rájuk.. hogy engem kihagytak a mókából.. De nem dőlt össze a világ… Birkatürelmem még mindig tart!! A délutáni óra után.. a grúzokkal parkba mentünk.. kicsit heverészni.. na meg ab o mive-t inni.. ami egyszerűen zseniális még mindig.. S persze ment az ismerkedés a másik nyelvével.. no nem szó szerint.. Elképesztően bonyolult s lehetetlen a grúz nyelv… van hogy egymás után öt-hat mássalhangzó is következik… pl. vprzvik.. ami annyit tesz krumpli pucolás… vagy mi?? Egy biztos.. grúzul nem fogok megtanulni!!! 

A parkban való chill-elés után úriemberhez illően hazakísértük a lányokat.. ahol sikerült kicsit leragadni.. mert tovább ment az eszmecsere.. no meg a tévézés… a hírekben most is volt szó a tanfolyamunkról.. meg a már említett konferenciáról…de ezúttal nem én voltam a tv sztár.. hanem Zsana.. az egyik orosz lány.. aki két interjút is adott… a híradásban… Bele kell húznom.. hogy behozzam… Aztán nagy nehezen rászántuk magunkat.. s elindultunk haza.. taxit illetve vendégautót hívtak nekünk.. amivel hazakocsikáztunk.. Otthon aztán tovább zajlott az élet.. Vacsora a sarki talponállóban… jó kis csirkés szendvics.. Persze nem voltam olyan bátor.. hogy belenézzek.. mit is eszem.. de lényegtelen mert finom volt… Azt viszont még mindig nem tudom megszokni.. hogy evés közben több szempár is rám szegeződik… A külföldiek nem nagyon esznek ilyen krimóban… De hát mi nem is turisták vagyunk!!! Vacsora után vissza a szállásra.. s házi feladat írás.. ami mindig ekkorra marad.. így aztán sokat megint nem aludhattam!!Vasárnap.. pihenés??? Áááá.. dehogy.. suli.. mint mondottam.. méghozzá klasszikus irodalom.. ami hát őszintén szólva nekem egyáltalán nem fekszik.. a beszédóra viszont annál inkább.. S miután az elmúlt alkalommal csúnyán leszerepeltem.. hogy nem tudok egyetlen egy szerelmes verset sem magyarul.. utánakeresve.. csak azért is lefordítottam egy Szabó Lőrinc verset (Csillagok) csak hogy nehogy szégyenben maradjon a magyar különítmény!! Hogy mennyire sikerült visszaadnom az eredeti szöveget perzsa nyelven.. azt nem tudom.. (Ezért ezer sorry Lőrinc bácsi!!) de a tanárnak úgy láttam tetszett a dolog!! A remek magyar mese.. Ludas Matyi előadására azonban már nem maradt idő.. csak tudnám hogy akkor miért maradtam fenn előző este hajnali kettőig… Na de most már mindegy…

A délutáni programunk nem más mint az hogy eleget tegyünk a magyar követség meghívásának.. vacsorázni hívtak ugyanis minket.. rettentő kedvesen.. Azt kétlem hogy csirkepaprikás lenne nokedlivel és tejfölös uborkasalátával.. de biztosan jó móka lesz!! Főleg hogy végre talán sikerül Venczel Zolival is összefutnom… mióta itt vagyok próbálom őt elérni.. Ha minden jól megy.. Insallah!! Ma sikerülni fog.. S míg a többiek a park-e jamsiri-be mennek addig mi lehet hogy a követség medencéjében fogunk lubickolni… ebben a melegben nem is lenne rossz!! Viszont muszáj lesz odaadnom Ketinek a fényképezőgépemet.. hogy csináljon egy két képet a parkról.. mert nem hiszem hogy mi még valamikor kimegyünk oda.. nincs valami közel.. mint ahogyan a magyar követség sem… Úgyhogy lassan készülődnöm kell.. mert csapzottan nem állíthatunk be!!Úgyhogy legyen ennyi elég.. amúgy is az előző adag jókorára sikerült… Gratuláció mindenkinek aki végigolvasta.. Remélem nem bánta meg…

Csütörtök - Panj Shanbe

IRAKI EMLÉK, ROBBANTOTT CSIRKE, S "DARBAND RIDE"

Csütörtök.. délelőtt a megszokott órák… Reggel.. előadás a perzse website-okról… nem rossz ötlet.. hogy megmutatják nekünk a leghasznosabb oldalakat.. csak egy bökkenő volt.. hogy a számítógépeket bekapcsolták nekünk.. de mi magunk nem követhettük nyomon az említett oldalakat.. csak ültünk.. a gép előtt.. s bambultuk a projektor által kivetített képet… Így aztán maradt a pasziánsz.. meg a háttérkép módosítása.. a tavirózsát felváltottam jó kis angkori képpel.. A tanár persze látta.. hogy olykor elkalandozunk.. de csak mosolygott.. Aztán nyelvtanóra… melléknevekről s igeidőkről… száraz kicsit.. de a tanár mindig fel tudja dobni valamivel… ez egyébként szinte az összes előadóra igaz.. Csak két rövid példa.. Állandóan kérdezgetik hogy ki fáradt.. s ha esetleg azt mondaná az ember.. hogy igen én fáradt vagyok.. akkor elnézést kérnek.. mintha ők tehetnének róla.. ez egyébként mindenhol jellemző.. rendkívül kedves és udvarias ez a társadalom és a nyelv!! Na szóval sztori: kérdés.. ki fáradt.. válasz.. az ellenség… a történet mely ehhez kapcsolódik pedig így hangzik… Az iraki-iráni háborúban a katonáktól megkérdezték.. hogy fáradtak-e.. mire ők azt válaszolták.. hogy nem.. nem vagyunk fáradtak.. az ellenség a fáradt.. Elképesztően sok történet kapcsolódik ehhez a háborúhoz.. nem is csoda majd nyolc évig tartott.. s nyomot hagyott az emberek fejében.. fiatalokéban és öregekében egyaránt… Mindenki emlékezik még arra.. amikor iraki rakéták csapódtak be a főváros különböző részein.. Ez volt a városok háborúja.. mikor a két fél egymás nagyvárosait lőtte ezerrel.. viszont kevés sikerrel!! Egy másik sztori.. egy szójáték.. „vár csáppe”… amit igen nehéz magyarra lefordítani.. az Irak elleni háborúban egy katonától megkérdezték, hogy szereti Szaddam Huszeint.. mire ő azt felelte… szeretem, dehogy szeretem.. majd azt kérdezték tőle, hogy szereti-e Khomeini ajatollahot.. mire azt felelte.. hogy dehogy szeretem, szeretem… Valamiféle tagadás ez, amellyel az állítást fordítják meg.. Érdekes.. mindazonáltal nehezen adható vissza magyarul!! Na s kaptunk könyveket is.. kb. azt ami raktáron maradhatott.. egy 1995-ös perzsa kutatási kiadványt.. egy 1996-os iszlám könyvek negyedéves ajánlóját.. s persze propagandaanyagot az Iráni Iszlám Köztársaság Kulturális és Iszlám Kapcsolataival Foglalkozó Szervezetről… Ők ugyanis a vendéglátóink.. a tanfolyam szervezői…

Suli után a megszokott étteremben ebéd.. valami robbantott csirke féleség.. Aztán szieszta… naplóírás ezerrel.. majd délután találka a női szakasszal.. illetve annak csak egy részével.. a megszokott csapat gyűlt össze megint.. egy örmény lánnyal kiegészülve.. csak hogy még nemzetközibb legyen a csapat… így aztán voltak irániak.. törökök.. oroszok.. grúzok.. örmények.. és persze magyarok… Aztán irány Darband.. mert arra mindenki kíváncsi volt… aki még eddig nem látta.. s bevallom nekem se esett nehezemre még egyszer felmenni a hegyre.. mert így legalább napközben is megcsodálhattam… Tizenketten három taxiba pattanva kisebb nehézségek után sikerült is megérkezni.. a forgalom és néhány baleset kicsit betett nekünk.. de a lényeg hogy épségben megérkeztünk.. Aztán elképesztő szüttyögés.. hogy hova is üljünk be… Ezúttal jóval feljebb mentünk.. S azt kell hogy mondjam nekem nagyon bejött a dolog.. A hegyek között.. patak által kivájt üregekben berendezett teázók serege várt minket.. ahova létraszerű építményeken keresztül lehetett lejutni.. a gond csak az volt.. hogy a vízcsobogás miatt a másik hangját alig lehetett hallani.. ezért végül kicsit magasabban ültünk le.. a perzsa szőnyegekkel és párnákkal berendezett heverdéken.. Vicces volt.. sziklák és fák között heverészni.. s közben ismételten vízipipát szívogatva.. körülöttünk pedig számos párocska és öregúr.. akiket semmi sem zavar.. beszélgetnek.. vacsoráznak.. összebújnak.. s ha eljön az idő.. akkor imádkoznak is.. mindezt senkitől sem zavartatva.. Nyugalom felső fokon.. Itt a mi feszültségünk is se perc alatt elszállt.. Igaz a pipa és tea nem volt olyan finom mint egy nappal korábban.. de a látvány kárpótolt.. na meg a körülöttünk sertepertélő csirkék és kakasok is.. Egyetlen egy gond volt.. hogy rendkívül sok szemét volt.. az út mentén.. meg a patakban is.. a környezetvédőknek itt rendkívül nehéz dolguk lenne asszem.. mint általában mindenhol másutt Ázsiában.. itt sem figyelnek nagyon az emberek.. pedig vannak erre vonatkozó propaganda plakátok is melyek a kukásautók és szemetesek szerepére hívják fel a figyelmet.. Na de visszatérve Darband-hoz.. Elképesztő mennyiségű kis teázó van kialakítva a hegyoldalban.. a völgyecskékben.. a felvezető gyalogút mellett pedig számtalan árus kínálja portékáját.. aszalt gyümölcsöt.. fagylaltot.. hideg üdítőt.. amit a slagból folyó hideg vízzel hűtenek.. így aztán a felfelé kapaszkodó úton csordogál lefelé a víz.. Papucsban elég nehézkes a közlekedés.. Jobb otthon hagyni.. s cipőt húzni!! Na szóval ezerféle portékát kínálnak.. s mindenféle zenészek is képviseltetik magukat.. hegedűművészek és furulya virtuózok.. Mindenféle ékszert áruló bácsikák… Na meg tanításokat illetve jóslatokat kínáló kisgyerekek.. Díszes boríték kötegből lehet választani.. aztán a benne megbújó Hafez idézetet elolvasva az ember bölcsebb lehet a jövőt illetően.. Bevallom nem sikerült elolvasnom még.. mert igencsak nehéz volt.. Keti.. az egyik grúz leányzó persze azonnal felajánlotta hogy elmondja nekem mit is tartalmaz a szöveg.. de ő sem boldogult vele.. így aztán vagy negyed órán keresztül magától költött valami történetet.. ami igen bájos gesztus volt.. s kacagtunk is rendesen.. mondjuk olykor egy szavát sem értettem.. de videón megvan.. úgyhogy majd kielemzem ha lesz rá némi időm.. Aztán mindezt látva az egyik orosz lány is felajánlotta segítségét.. nem csak abban hogy kiműti a borítékból a beleragadt papirost, hanem hogy el is olvassa.. de sokra ő sem ment vele.. Annyit tudott csak lefordítani nekem.. hogy valamilyen választás előtt állok.. s hogy mivel nem tudom melyik utat is válasszam.. majd a barátaim segítenek majd… azt ennyi… No majd Esmet-et megkérdetem.. hogy mi is ez a dolog… A thai jóslat bevált.. vagyis megtörtént.. Úgyhogy rettentően kíváncsi vagyok.. hogy mit is mond ez a Hafez idézet!! Amíg ott ültünk.. kb.. három órácskát.. volt egy black out.. vagyis áramkimaradás.. ezalatt megtudtam.. hogy Oroszországban szintén azt mondják ilyenkor.. hogy „szabad a csók”… Hogy mennyire egyre jár az emberek agya a világon!!!

Aztán felcsendült kísérőink (Hamid & Ziya) szájából a menjünk-menjünk (berim berim).. Kicsit túlzásba viszik már a dolgot.. de hát nincs mit tenni.. ők a vendéglátóink.. Méghozzá nem is rossz házigazdák.. De európai fejjel elég nehéz megérteni.. hogy ha jól érezzük magunkat miért kell elmenni haza?? Na persze a lányokat szigorúbban fogják.. így egy kis elégedetlenséggel az arcom.. megindultunk.. lefelé menet még persze lassítottam a folyamatot.. képeket csináltam az éjszakai életről.. de ezt már megszokták.. mármint hogy mindig fotózgatok.. S nem szólnak érte.. Apropó fotózás.. egy korábbi napon.. talán szerdán volt.. igen.. szerdán.. mikor semmi sem sikerült.. egyedül járkálva.. netezés után fényképezgettem az utcán.. furcsán néztek rám de igazándiból senkit sem zavart.. csak egy idős cipőpucoló bácsit.. akitől előbb megkérdeztem.. hogy csinálhatok-e róla egy képet.. s bólintott.. majd mikor elővettem a gépet.. már integetett is hogy nem nem.. Na de ez volt az egyetlen ilyen eset.. remélem nem lesz sok ilyen.. mert van mit megörökíteni.. Csak az a baj.. hogy gyenge a fényképezőgépem objektíve… Kellene valami jó kis gép!! A legközelebbi túrára biztosan beújítok egyet majd… addig viszont megteszi ez is.. Lehet ezzel is jó kis képeket készíteni.. az utcai életről.. a kézen fogva sétáló párocskákról.. a közlekedési káoszról.. s így tovább…..

Darbandról hazafelé remek taxizásban volt részünk.. útközben érdekes dolgokat láthattunk.. apropó az esti csúcsforgalomnak köszönhetően majd egy óra volt a menetidő.. s közben megint megtapasztalhattam azt a káoszt.. ami nap mint nap van Teherán utcáin.. mennek tökön paszulyon át.. a taxis például a járdát is igénybe vette.. s tolakodnak ezerrel.. a lámpáknak itt tényleg semmi értelme nincsen… káosz van ezerrel.. nem hiszem hogy autóba ülnék itt.. mármint hogy én vezessek.. Kemény dolga lehet az oktatóknak a zöldfülű tanoncokkal az utcákon!! A dugó viszont arra kényszeríti az embereket hogy szinte mindent az autóban csináljanak.. A mellettünk álló autóban pl. a sofőr egyszerre cigarettázik.. és önt kávét magának a termoszából.. s közben vezet.. nem is egyszerűen.. Apropó.. a mentősöknek nincs könnyű dolguk ha át akarnak vágni az autók áradatán… kb. senki sem akar nagyon lehúzódni.. de a mentőautó után sokan kommandóznak.. Az autópályán pedig simán visszatolatnak ha elnézték a kijáratot.. vagy egyszerűen satufékkel sorolnak ki a legbelső sávból… A sofőröknek itt jó reflexszel kell rendelkezni.. nem a szabályokat kell ismerni!!!! A taxizás megint érdekesnek bizonyult.. a bácsi szája kb.. be sem állt egész út alatt.. beszélt mindenféléről.. arról.. hogy idefelé jövet karambolozott egy motorossal.. hogy mekkora szegénység van.. hogy Ahmedinezsád nem tesz semmit az érdekükben.. beszélt Amerikáról és az britekről.. Libanonról s Izraelről.. de annyira pörgött a nyelve.. hogy nem igazán tudtam összerakni hogy mit is mond… Viszont rettentő kedves volt.. cseresznyével kínált… ami kb. valami törpe fajta lehetett.. de igen finom.. Mondjuk csak én voltam olyan bátor hogy elfogadjam.. a többiek inkább passzolták.. Erre az orosz lánynak csak annyit mondott hogy nincs benne só (?) nem kell izgulni… Tényleg finom volt… Meg aztán mikor látta.. hogy a leányzónak kicsit melege van.. rögtön adott neki egy edényfedélből rögtönzött legyezőt… Rettentő figyelmes volt az egyszer biztos..

Az út viszont rettentő fárasztó volt.. mire megérkeztünk a lányok szállására.. kb. csupa víz voltam.. annyira leizzadtam.. meg fáradt is voltam.. Viszont a lányok rettentő kedvesek voltak.. a szálló előtt a földön ücsörögve vártak minket.. Meg várt minket a vacsora is.. ami ugyan kihűlt.. de jól esett… S míg mi az evéssel voltunk elfoglalva.. addig a lányok az előtérben játszottak.. üvegeztek.. mint valami kislányok… Hiába az élet itt nem áll meg soha sem.. Este fényárban úszik a város.. pl. az autópálya felújított része egyszerűen zseniális volt ahogyan ki volt világítva.. No meg az egyik bank.. talán a nemzeti bank épülete lehetett.. is.. amely váltakozó színekben pompázott.. hol zölddel.. hol pirossal.. hol kékkel.. hol naranccsal.. hol lilával világították meg.. Ez már valóban a 21. századi Iránt jelképezte!! Apropó bankok.. rengeteg van.. feltehetőleg azért.. mert egyre több külföldi iráni utalja haza a pénzét.. s fektet be otthon!! Na aztán a mehmanszerájból hazataxizás… s a szállásunkon még folytatódott az élet.. folytatódott a török bácsi magyar nyelvtanulása.. s a beszélgetés különféle dolgokról… no meg arról.. hogy meg kellene alapítanunk a Gab-Geri-Chin rendet.. ami hármunkból állhatna.. s megválthatná a világot… aztán alvás… mármint Gábor és Esmet.. én meg irogatással töltöttem az időmet.. azért hogy az emlékek ne vesszenek el a múlt homályában.. Mert ha nem írom le őket.. akkor rettentő nehéz lesz később előkeresni őket…

Szerda - Chahar Shanbe

HÉTKÖZNAPI PROBLÉMÁK ÉS PISZTÁCIAFAGYLALTOS RÉPALÉ

Szerda… hát ez a nap volt eddig a legrosszabb… az órákon kb. lövésem se volt semmiről… igen kellemetlen volt… Igaz a tévé riport jól sikerült.. mert ismételten jöttek egy csatornától, hogy kikérdezzenek minket.. kik s mik vagyunk? Úgyhogy ismételten növeltem tévés szerepléseim számát… No de ez nem segített.. Ezen a napon egyszerűen nem ment semmi.. Mondom az órákon kb. nem tudtam felvenni a fonalat.. s ez olykor rettentő kínos volt.. Mondjuk a tanárok rettentő segítőkészek.. de akkor sem volt valami jó élmény.. S ez rányomta a bélyegét az egész napomra.. Semmi nem jött össze.. Naná hogy ezen a napon volt horesh.. az az étel amit annyira nem kedvelek.. túl sok petrezselyem.. spenót… s hasonló van benne… De azért legyűrtem.. Ebéd után nekilódultam.. mert nem volt kedvem otthon ülni.. a többiek ugyanis bealudtak.. Én viszont nem szeretek délután aludni.. mert akkor este biztosan nem tudok álomba szenderülni.. Idáig legalábbis ez a tapasztalat.. Úgyhogy gondjaimmal a nyakamban elindultam kalandozni.. gondoltam netezek kicsit.. de persze hogy ekkor nincs kapcsolat.. Fizetnem ugyan nem kellett azért a húsz percért amit ott töltöttem.. de úgy tűnt mintha elhagyott volna mégiscsak a karmám.. A délutáni órán is csak bambultam.. sok építő jellegű hozzászólásom nem volt.. Ráadásul a tanár elég nehezen tudja elképzelni.. hogy Iránon kívül is van élet.. meg hogy kis hazánknak is van történelme.. méghozzá nem is kicsi!! Na mindegy.. Tudjuk be azt az állami fejmosásnak!! Amúgy nem jellemző.. hogy bárkiről ill. bármiről lebecsmérlően beszélnének.. De ez egy ilyen nap volt.. De lehet az is hogy én reagáltam túl.. Kb. most érkezhetett el az az idő.. amikor kicsit besokaltam.. S semmi sem tetszett.. Ez az arcomra is kiült.. így aztán mindenki azt kérdezgette, hogy mi a baj.. meg próbálkoztak felvidítani.. de ettől csak minden rosszabb lett.. Így aztán amikor délután elmentünk egy teázóba.. vízipipázni.. nem igazán vettem fel a fonalat.. s azon gondolkoztam.. hogy le is lépek.. de végül maradtam.. s valamelyest rendeződött is a lelkiállapotom.. A vízipipától.. vagy a teától… vagy attól az édességtől amit ettünk.. nem tudom.. Pisztácia fagylalt frissen facsart répalével felöntve… furcsa.. de mégis finom.. Na de a lényeg hogy kicsit sikerült összeszednem magam.. Az orosz lányokkal sikerült sokat nevetni.. meg vicces beszélgetéseket folytatni.. Az egyikőjük pl. már volt Teheránban… s járt abban a teázóban is ahova mentünk.. s az egy évvel korábban készített fényképet kedves gesztusként az ott dolgozó öreg bácsinak adta.. aki persze emlékezett a leányzóra.. Mondanom se kell.. hogy ezt követően különleges elbánásban volt részünk!! Teázás után érzékeny búcsú a lányoktól.. s irány haza.. ezúttal rövid séta.. mert szállásunk igen közel volt.. Aztán vacsora.. egy közeli török étkezdében.. A higiénia ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után.. s az étel is úgy tűnt hogy sülhetett volna még.. De nem volt komolyabb hatása ezidáig!!

Kedd - Se Shanbe

KALANDOZÁS A NIYAVARAN PALOTÁBAN 

Kedd.. Na ezen a napon remek óráim voltak.. Ráadásul csak kettő!! Két beszédgyakorlat. A beszélgetés órából sajnos az utolsó volt.. Sajnálom nagyon mert talán ez volt az egyik legjobb óra.. No a másik sem volt rossz.. ami eredetileg modern költészet lett volna.. de időközben váltottunk s itt is beszélgetés van minden alkalommal.. persze a tanár rendkívül ravasz.. mert azért így is becsempész néhány verset az előadásba… Ezúttal a házasságról csevegtünk majd pedig szerelmes verseket adott elő.. nem is rosszakat.. Egyébként a klasszikus perzsa költészet fő témája a szerelem!! Tudtak ezek valamit már régen is.. De napjainkban is divat az ilyen költemények írása.. A szerelem errefelé.. mint megannyi minden más.. különleges értelemmel és jelentőséggel bír!! Az órák után ebéd a szokott étteremben.. párszáz méterre a szállásunktól.. ahol már mindenki előre köszön.. apropó a környéken már sokan vannak ezzel így.. az újságárus.. trafikos.. az állóbüfés.. az ab o mive árus.. s így tovább!! Na persze.. már két hete itt vagyunk lassan!!

Délután közös program.. Sa’d Abad után egy másik múzeum komplexumot néztünk meg.. A Niyavaran palota múzeumot… amely az utolsó sah második palotája volt korábban.. ma pedig múzeumként szolgál! Igaz sokkalta kisebb mint a másik palota komplexum.. csak öt hektáron terül el.. de legalább annyi volt itt is a látnivaló mint a másik helyen!! A park itt is nagy durranás.. s a múzeumok sem csúnyák.. igaz azokból is kevesebb van.. csupán csak öt.. azaz hektáranként egy.. Nekünk az Ahmad Shahi Pavilont sikerült először megnéznünk.. mely épület kívülről nem tűnt érdekesnek.. s az útikönyv sem írt sok jót róla… belülről viszont ha szép nem is volt, de érdekes mindenképpen.. Az egykori Reza Pahlavi furcsa ízléséről tanúskodott.. a modern és a klasszikus bútorok egyvelege volt.. pl. fehér kockás bőrkanapé.. giccses vázák.. repülő makettek.. mert hogy az uralkodó szeretett repülni.. meg focista képek.. merthogy azt is szerette.. s régimódi kölnisüvegek… mindenféle hangszerek.. s még ki tudja mi!! Mindezeket a sah ajándékba kapott különböző prominens személyektől…

Maga a Niyavaran Palota is hasonló volt.. kiemelendő azonban a csodálatos kerman szőnyeg.. mely az egykori perzsa uralkodókat ábrázolja… meg persze megint rengeteg ajándéktárgy.. Aztán Sahebqerameh.. a király egykori különleges irodájába mentünk.. amely hab a tortán!! Csodás festmények kollekciójával minden ámulatba ejtő.. csak ne sürgetnék az embert hogy menjen tovább!! Így aztán rendkívül kevés idő marad a bámészkodásra.. s a fotózgatásra.. Ráadásul vaku nélkül.. nehéz jó fotókat készíteni.. No de azért megpróbálkoztam vele… Hiszen van mit megmutatni innen is.. így például a sah privát teaházát, fogorvosi rendelőjét és bárpultját.. no meg a sah aranyozott telefonját és pisztolyát.. kicsit megalomániás volt az öreg.. túl sok itt a csecsebecse.. s a giccses alkotás.. Persze valakinek éppen ez jön be!! De a legérdekesebb a nagykövetek fogadására szolgáló váróterem.. ahol olyan emberek képei vannak kitéve Mao Ce-Tung, II. Erzsébet királynő, VI. János Pál pápa, Adolf Hitler, Richard Nixon és Kemal Atatürk.. No meg Konrad Adanauer.. akit elsőre Kádár Jánosnak hittünk.. csodálkoztunk is mit keresne itt.. de végül kiderült az igazság! Az alagsorban pedig számtalan faragványt, festményt és freskót láthattunk.. no meg az uralkodó személyes vízipipáját.. el is kapott a kísértés hogy meglovasítsuk.. annyira jól nézett ki.. Amúgy is magunk között már csak azt mondjuk hogy mi vagyunk a tolvajok csapata.. Gábor egy kanalat lovasított meg a Turkish Airlines járatáról.. amit azóta sikerült elveszítenie.. fáj is a szíve érte rendesen.. Esmet könyveket fújt meg a könyvtárból az iskolában.. Jómagam pedig a vízipipák szívókáit teszem el napi rendszerességgel.. de talán ez még nem minősül nagy véteknek..

Na de visszatérve a múzeumhoz.. volt még sok minden látványosság.. szépen festett ajtók s asztalok.. na meg hímzett székek.. s hatalmas kézi csomózású szőnyegek.. Na meg egy nyolcvanhárom éves bácsi akivel éppen riportot készített a helyi tévé.. Állítólag nála jobban senki nem tudja Teherán történelmét.. Még egy helyre néztünk be itt.. a Jahan-Nama galériába.. mely érdekes műalkotásokat tartogat az utazó számára.. két szobában sorakoztatja fel a sah eklektikus művészeti kollekcióját az iráni régészeti leletektől kezdve a mexikói és egyiptomi alkotásokon keresztül a kortárs iráni festményekig.. van itt vasból készített kecske.. s ultramodern festmény.. A múzeumot elhagyva kisebb összetűzés robbant ki Gábor és Hamid között, aki azt hitte, ha vízzel lefröcsköli Gábort akkor az jó móka lesz.. ugyan negyven fok volt.. de ő még sem tartotta ezt jó mulatságnak.. persze ez inkább a honvágynak és a feszített programnak volt betudható mint sem valami személyes sérelemnek.. Rendeződött is minden gyorsan.. Amúgy ezen én is átestem.. Pont másnap.. de erről már fentebb írtam!! A múzeum látogatás után irány haza.. közben sikerült elkapnunk a kora esti dugót az autópályán.. de így legalább készíthettem jó kis fotókat a forgalomról.. a közlekedésben résztvevő csodajárgányokról.. no meg a platókon utazó emberekről!! Este vacsora egy közeli étteremben.. vagy inkább egy állóbüfében.. majd haza.. s házi feladat készítés.. majd minimál alvás.. hogy aztán másnap kezdődjön elölről az élményáradat…

Hétfő - Do Shanbe

VETÉLKEDŐ ÉS KÖLTÖZKÖDÉS

Hétfő… rettentő nehéz felkelni.. Ráadásul a reggeli forgalom miatt a tanár úr.. késik vagy háromnegyed órát.. Addig Hamid bácsi.. aki az egyik kisérőnk.. s a fő-fő szervező.. vele motoroztam még az első napok egyikén… szórakoztat minket.. s ismerkedünk egymás országaival.. Nekem jutott a megtisztelő feladat.. hogy táblára vessem a bécsi szeletet.. vagyis kishazánk térképét.. s kicsit beszéljek róla.. Nehéz feladat.. mert sokan még azt se tudják hogy hol van Közép-Európa!! De azért csak sikerült összehozni valami okoskodást… Aztán végre megérkezett a tanár úr.. s mivel első alkalommal került sor a klasszikus perzsa irodalom órára.. ismét csak ismerkedés és bemutatkozás.. kb. ekkorra már mindenki tudta.. hogy ki kicsoda.. honnan jött s mit csinál.. Így aztán elég unalmasra sikeredett!! A délutáni óra után azt teveztem hogy kalandozok egyet a városban.. de közbeszólt a sors.. s egy konferencián kellett megjelennünk. Ahol az irodalom tanáraink tartottak előadást a modern perzsa költészetről.. Nem lett volna rossz.. ha értettem volna hogy miről is beszélnek pontosan.. mert az irodalom.. pontosabban a költészet és a politika kapcsolatáról csevegtek.. csak hát annyira még nem megy a nyelv hogy ilyeneket százszázalékosan megértsek.. No meg aztán rettentően meleg is volt a teremben.. a klíma nem igazán működött.. úgyhogy feszengtem is mint törpe a magas piszoárban. Aztán költözés este.. mint ahogy már fentebb írtam.. Két szinttel lejjebb.. a nyolcfős apartmanból egy háromfősbe.. S bár elsőre nem nagyon tetszett az új lakhelyünk.. mert kb. minden rossz volt.. a WC lehúzó.. a világítás.. az olvasólámpa.. s törülköző sem volt.. no meg egy ágyban kell aludnunk Gáborral.. De lényegében moshkel.. vagyis probléma nincs.. Percek alatt orvosolták a gondjainkat.. Igaz a franciaágyat nem cserélték le.. de ez legyen a legnagyobb probléma!!

Vasárnap - Yek Shanbe

KÖZLEKEDÉSI KALAÚZ, KÖNYVÁRUHÁZI SÉTA, SIMLIS PÉNZVÁLTÁS

Este alvás.. de megint csak pár órácskát.. mert akkora szúnyog invázió volt.. hogy minden egyes csípésre felébredtem.. másnap remekül nézhettem ki.. szép karikás szemekkel.. Így aztán az iskolába vezető 10 perces busz utat is igyekeztem kihasználni.. s bólintottam egyet… Pedig ilyenkor lehet a legjobbakat fotózni.. elképesztő forgalom van.. rohannak az autók.. a motorok.. s az emberek is.. Elképesztő élet van kora reggel is.. pedig az irániak szeretnek sokáig aludni.. már aki megteheti.. A közlekedési eszközök külön megérnek egy misét.. a különféle színekben pompázó ikarus buszokról már írtam.. de vannak újabb típusok is.. s írtam a motor áradatról is.. amelyekből rengeteg fajta van.. különféle vicces nevekkel.. van pl. honda helyett tonda… s így tovább.. meg helyi csodák is.. elképesztő látvány.. a tűző napsütés miatt pedig az eszesebbek tetőt eszkábálnak a mocira.. hogy nehogy napszúrást kapjanak a rettentő melegben… az elképesztő szmog miatt pedig szinte mindegyik motoron van valami plexiüveg ami a szemeket hivatott megvédeni.. több kevesebb sikerrel.. A közlekedés motorral pedig rettentően vicces… az hagyján hogy szlalomozgatnak az autók között.. s keresztül hajtanak a piroson.. ezt az autók is megteszik.. egy sávban pl. két személyautó is elfér.. na de ez nem elég ha nagy a dugó.. akkor a motorosok a járdát is igénybe veszik.. s a forgalommal is szembe mennek.. teljes a káosz.. pedig ez a főváros.. mi lehet akkor vidéken.. S hogy fogják majd ezt az áradatot megrendszabályozni a későbbiekben.. ááá.. erre semmi esély sincsen… De nem is kell.. ettől bájos ez a város!!! Na meg attól hogy rengeteg közlekedési eszköz van.. buszok.. teherautók.. kisfurgonok.. motorok… traktorok… személyautók.. Na abból meg ezer féle s fajta.. A helyi csodajárgányok.. a régi paykan-ok mellett új verdák is vannak.. ezek az úgy nevezett saipa-k… az Iran Khodro Művek termékei.. mind valamilyen külföldi licenc alapján készülnek.. de rengeteg a kia pride b változata is.. s sok peguot 206-ost is lehet látni.. meg régebbi 405-ösöket.. a hivatalos taxik nagy részét ezek teszik ki… no meg vannak érdekes kombók.. pl. peguot pars típusú autók… S ha mindez nem lenne elég akkor itt vannak még a régi amerikai csodák is… cadillac… buic.. chevrolet… dodge.. ford… s így tovább… teljes a kavalkád.. némelyiket már csak a lélek tartja össze.. de vannak szépen karbantartott autók is… Na s persze akad egy két orosz csoda is.. de nem sok… A rendőröknek pedig a legújabb mercedes dukál.. nem is kevés.. Tényleg hatalmas és színes káosz van itt közlekedés-ügyileg!!!

Vasárnap reggel ismételten suli… órák mennek egymás után.. a szünetekben pedig megy a haverkodás a többiekkel.. a diákokkal.. no meg az idősebb urakkal.. akik maguk közé invitálnak s lelkesen kérdezgetnek.. mindenről.. de főként kis hazámról.. úgyhogy erről már remekül tudok szövegelni.. Na meg jönnek a meghívások is.. pl. egy tanár bácsival szóba elegyedve meghívást kaptam a teheráni egyetemre.. az úr orvoslás történetét tanít.. s augusztus végén.. mikor már otthon leszek.. egy konferencián fog részt venni Budapesten.. úgyhogy meg is beszéltük, hogy majd furikázom egy kicsit a főcityben!! Ő meg majd ha lesz időm vendégül lát itt Teheránban.. hát így mennek a dolgok.. Az órák után különleges program nem volt.. csak annyi hogy iránytaxival elmentünk egy hatalmas áruházba ahol könyveket árultak.. mindenfélét.. vagy négy szinten át… volt is minden.. gyerekkönyv.. politika.. irodalom.. satöbbi… s láttam jó kis könyvet t-shirt grafikákról.. de túl drága volt.. úgyhogy sorry Ári.. de nem vettem meg.. Amúgy ez a bevásárlóközpont szerű könyvesbolt nem jött be nagyon.. így csak egy Hafez könyvet vettem.. a kis könyvesboltok jobban tetszenek.. inkább ott vásárolok.. Viszont készültek remek csoportképek.. S sikerült végleg megutálnom az indiaiakat.. akik itt vannak a tanfolyamon.. egy neveletlen.. bunkó csürhe.. köszönni sem tudnak.. s kikapják az ember kezéből a könyvet.. mindenféle szó nélkül.. Persze mikor képet kellene róluk készíteni akkor jönnek s gagyognak értelmetlenül.. de egy kérem akkor sem hagyja el a szájukat.. Na mindegy.. hála istennek nem sokat találkozom velük!!

Könyvesbolt után gyalog indultunk a szállásra.. Gáborral és két kisérővel.. Medzsiddel és Ziya-val.. jó kis túra volt ismételten… Az egykori Roosevelt utcát érintve battyogtunk le a hotelhez.. s közben a helyiekkel együtt bambultuk a kirakatokat… Meg én a szemétkupacokat.. melyek estére felgyülemlenek a kis vízelvezető csatornákban.. A víz elmossa őket, de hogy hova azt nem tudom.. de talán jobb is.. hogy nem látom.. A külváros nem lehet egy szép látvány.. Apropó rendkívül sokan foglalkoznak itt is szemétgyújtéssel… S míg én ezen szörnyülködök addig a többiek a közértben vásárolják a vacsorának valót.. mire odaérek én is.. addigra már régen zajlik a beszélgetés.. többek között a magyar fociról.. hiszen itt is tudja mindenki hogy egyszer.. nagyon régen.. remekeltünk.. Hidegkúti nevét itt is ismerik.. Egy fél óra telik el mire meglódulunk.. s addigra már a jelenlegi vízilabda csapat sikereiről beszélünk.. Upsz a közért előtt még beugrottunk egy cukrászdába.. tradicionális pisztácia fagyit enni.. Nem volt rossz.. Sőt nagyon is finom volt… S a társaság pedig érdekes volt.. egy öreg bácsival elegyedtünk szóba.. aki egy német könyvet olvasott.. s folyékonyan beszélt angolul.. igaz nem napjaink angolját.. hanem a harminc évvel korábbit.. Hát igen ő még a sah idejében tanulhatott meg angolul.. nem most amikor népszerűvé válik ez a nyelv.. Apropó minden ki van írva angolul is.. az utcák.. a hirdetések.. a közlekedési utasítások… a telefon .. s így tovább!! Na meg kiderült hogy itt valóban mindenki politizál.. ez a bácsi is azt tette.. de a taxisofőr is akivel ma este utaztunk.. A jelenlegi rendszerrel tényleg nincsenek megelégedve.. s kritizálják is rendesen.. Összeülnek és társalognak arról hogy milyen is a rendszer, s mit kellene megváltoztatni rajta. Egy másik érdekesség, hogy mekkora a közösségi tudat.. Egy vers is alátámasztja ezt.. ha fáj valamim.. fáj mindenem.. az egész testem.. ha egy valakinek fáj.. fáj mindenkinek.. fáj az egész közösségnek.. S valóban.. valamelyik nap azt láttam.. hogy lerobbant egy autó.. s vagy hárman ugrottak oda, hogy segítsenek a bajba jutott szerencsétlennek.. A nap végül azzal zárult hogy este végre fel tudtam hívni a Yousefi urat.. akivel még egy éve ismerkedtem meg otthon.. s akivel valamikor – ha minden jól megy – itt is összefutunk.. Remek lenne.. mert a Behesti egyetemen tanít.. nem mást mint iráni külpolitikát.. Szakterülete pedig a Perzsa-öböl.. S emellett Izraelről is írt egy könyvet.. Nagyon jó lenne.. ha tényleg le tudnék ülni vele.. s kicsit beszélgethetnénk arról hogy mi is zajlik ma Iránban pontosan.. Mert az egy dolog hogy én mit látok az utcán járva, s mit hallok az emberekkel beszélgetve, illetve hogy mit értek meg a hírekből.. Ki kell derítenem az igazságot!!!

Ja igen megvolt az első negatív élményem is… pénzváltásnál átvertek.. kemény 200 forinttal.. vagyis egy dollárral.. Miután 100 dollár egy köteg tízezrest ér.. Gondoltam megbízok a pénztárgépben és nem számolom újra a majd egy millió riált.. Rosszul tettem.. mert a sok zöld Khomeini között megbújt egy kis piros is.. azaz a tízezres helyett egy ezres.. Na persze nem ver földhöz ez a kis veszteség.. de kicsit csalódtam.. na igen szélhámosok mindenhol vannak.. itt is!!! De kell is valami negatívum.. mert különben azt hinné az ember hogy a paradicsomban van.. Én legalábbis nagyon élvezem az itt tartózkodást.. Ja pénzváltás.. ehhez van még egy történetem.. valamelyik nap a grúz lányokkal cseréltem s kb. a negyedét kaptam a pénzemnek.. De sebaj!! Legalább van grúz larim is!!!

Szombat - Shane

GURMANKODÁS, COCA-COLA SZTORI, ILLETVE A PIPÁZÓ-TEÁZÓ

Szombaton a korai kelés rettentően megviselt.. alig bírtam ébren maradni az órákon.. úgyhogy az ebéd utáni szieszta rendkívül jól esett.. Apropó ételek… remek kaják vannak.. a kebab egyszerűen isteni.. s bár ismétlődnek az egyes fogások.. de még nem untam meg őket.. a helyi kenyér.. pedig egyszerűen zseniális.. ez is rettentően hiányozni fog azt hiszem!! Minden étkezésnél.. mint ahogyan hagyma is mindig van.. a leheletem így aztán biztos remek lehet… de legalább egészségesen étkezem.. Van mindig valami yoghurt féleség is.. ami kicsit a tejfölre emlékeztet.. s ha még sincs akkor van zöldség saláta.. Eszem is a répát rendesen.. hátha jót tesz a szememnek.. Nincs hiány semmiből!! A rizsből például egészen nagy dömping van.. mindent rizzsel esznek.. bevallom ez már kicsit túl sok!! De egye fene!! Majd otthon eszek krumplit és tésztát!! Rosszullét még nem volt.. s gyomorrontás se.. De.. ki tudja.. még mi vár rám a következő hetekben.. apropó a csapvíz iható.. s nincs is rossz íze.. Mondjuk inkább Zam-Zam kólát iszunk általában.. amit asszem a pepsi licenc alapján készítenek.. De van Coca-Cola is… hiába a szabad piac itt is jelen van.. a globalizáció is megtette a hatását.. szinte minden nyugati termék megkapható.. a nokia telefonon.. a tefal vízforralón.. és a nike cipőn keresztül.. de jelen van a kínai piac is.. s minden elképesztően olcsó!! Apropó kóki .. egy sztori… Pakisztánból.. a pakisztáni srácoktól.. akik éppen ma költöztek át a másik szállásra.. úgyhogy már csak hárman vagyunk.. a szállóban… a csoportból.. Na így hangzik.. kissrác a Coca-Cola-t iszogatva meglátja a nyugati utazót és örömittasan felpattan s magasba tartja az üdítőt.. és megszólal.. éljen a nyugati imperializmus.. Hát ennyit a globalizációról!!! 

Szieszta után még egy óra a suliban.. aztán az orosz és grúz lányokkal karöltve – nem kell szó szerint érteni – elmentünk egy tradicionális teázóba.. vízipipát szívni.. Remek élmény volt.. Maga a hely egyszerűen zseniális volt.. A pipázás pedig egyszerűen a kultúra része.. nők és férfiak vegyesen.. teát szürcsölve.. süteményt eszegetve.. fagylaltot kanalazva csevegnek órákon keresztül.. Mi is ezt tettük.. de megvolt a turista beütése a dolognak.. mert mindenki fotózgatott… csak úgy villogtak a vakuk.. de ez nem zavart senkit.. inkább élvezték a furcsa jövevények társaságát.. Mi is remekül szórakoztunk.. teljes bábeli zűrzavar.. mert bár mindenki perzsául beszélt.. de néha-néha felcsendültek grúz.. orosz.. török.. magyar.. s persze angol szavak is.. ha már végleg nem tudta magát kifejezni az ember.. Volt is nevetés rendesen.. Pedig rengeteg házi feladat várt még rám.. de megérte az a majd három órácska amit ott töltöttünk.. Aztán séta hazáig… a lányok pedig hatan taxival mentek haza a mehmánszerájba.. Gond persze nincs belőle.. A gyaloglás ugyan megterhelő volt.. de útközben frissítettük magunkat jó kis gránátalmából készült shake-kel… Igencsak ízletes volt.. kb. se perc alatt felhörpintettem.. A szemem viszont a nap végére a sok napsütéstől és az elképesztő szmogtól olyannyira megfájdult hogy másnap első dolgom az volt hogy vegyek valami helyi visine félét… de úgy tűnik bevált.. mondjuk egy napszemüveg elkellene.. na majd a hétvégén veszek egyet!! Vicces boltok vannak egyébként.. pl. szoknyabolt… de kinek??? Itt nem hordhatnak ugyanis a hölgyek ilyen ruhaneműt.. legalábbis ha már elérik a tinédzser kort.. előtte viszont.. a kislányokat felöltöztethetik kis szoknyácskákba.. hát nekik vannak ezek az üzletek.. Irán valóban érdekes ország… mindig meglep valamivel!!!