Montazeri: Az ellenzéki nagy ajatollah

Montazeri nagy ajatollah: Teológiai kritika a rendszerrel szemben

 

Hoszein Ali Montazeri nagy ajatollah különleges helyet foglal el a rendszert bíráló kléruson belül. 1985-ben a Szakértők Gyűlése Khomeini ajatollah utódjául választotta, 1989-ben azonban mégsem ő, hanem Ali Khámenei lett az ajatollah törvényes utódja. A Rafszandzsáni-Khámenei kormányzat eltávolította Montazeri ajatollahot a politikából: szigorú házi őrizet alá helyezték és megvonták tőle a nyilvánosság minden formáját, támogatóit pedig bebörtönözték, illetve kivégezték. Az ajatollahra gyakorolt hosszantartó nyomásgyakorlás és elszigetelés ellenére az iszlám baloldal középszintű papjai továbbra is szimpatizálnak Montazerivel. Emellett az utóbbi években megfigyelhető a támogatottságának a növekedése más társadalmi és politikai osztályokban is.

A Montazeri ajatollah körül csoportosuló vallási ellenzék – egyedüliként – nem a jogtudós uralmát utasítja el, hanem kizárólag Khámenei személyét kérdőjelezi meg. Montazeri az 1979-es alkotmány teokratikus és tekintélyelvű elemeivel szemben a köztársasági elemeket kívánja megerősíteni. Vitatja a jogtudós kormányzásának, mint megfelelő vezetési koncepciónak a muzulmán világban való alkalmazhatóságát, ezért a népszavazások bevezetését javasolja a jogtudós uralmának kiegészítésére. Elméletének középpontjában a legfelsőbb vezetőnek a nép által történő közvetlen választása áll, valamint az, hogy a vezető jogtudós nem állhat a törvény fölött, hanem a népnek és az iráni alkotmánynak tartozik felelősséggel.

Montazeri gondolkodásmódja éles ellentétben áll a jelenlegi kormányzat felfogásával, amely a szigorú szabályozás és folyamatos ellenőrzés ellenére sem képes gátat szabni a reformista elképzeléseknek. Khámenei ajatollah kísérlete, hogy megszerezze a nagy ajatollahok többségének támogatását, kudarcot vallott. A vallási ellenzék továbbra is elutasítja a legfelsőbb vezető azon törekvését, hogy megszerezze a nagy ajatollah címet, s csak mint politikai vezetőt hajlandók őt elismerni. Emellett továbbra is kritizálják a vallási tananyag szabványosítására, modernizálására és politizálására irányuló tervezetét. A vallási ellenzék attól fél, hogy ezáltal a síita teológiai iskolák vallási és anyagi függetlenségüket veszítenék el. Az erőszakmentes vallási „fél-ellenzék” bebörtönzött tagjainak szabadon bocsátását, valamint a kormányzat tartózkodását a vallási ügyekbe való beavatkozástól követeli. Ezeket az igényeket azonban a Khámenei-féle vallási vezetés nem tudja elfogadni. A szilárd álláspontok alapján egy csendes, vallási „hidegháború” zajlik a két fél között, amiben folyamatosan váltja egymást a nyílt konfrontáció és a rövid fegyverszünet. 

Halálával az iráni ellenzék, és a demokráciáért vívott küzdelem egy markáns alakját vesztette el, akit aligha pótolhat bárki is a jelenlegi reformkurzusból. Noha Juszef Szanei és a hasonszőrű reformista egyházfők egyre népszerűbbek, a síita teológia fellegvárának számító Kumban pedig egyre több a progresszíven gondolkodó molla és hodzsatoleszlám, de olyan karizmával és támogatottsággal, mint amilyennel Montazeri bírt, egyikőjük sem rendelkezik. Ráadásul az egyházi ellenzékieken jóval nagyobb nyomás van, mint a hétköznapi kritikusokon, hiszen egy-egy megszólalásukkal, vallási rendeletükkel tízezreket tudnak megmozgatni. A Khamenei vezette forradalmi vezérkar éppen ezért igyekszik minden másként gondolkodó vallási figurát szoros ellenőrzés alatt tartani, nehogy bárki is átvehesse az ellenzéki ajatollah megüresedett pozícióját. 

Egyházi ellenzék az iszlám köztársaságban

Az iráni vallási ellenzéki csoportokról…

 

Az 1979-es forradalom egyik legfőbb eredménye a síita iszlám legfőbb vallási funkciójának (mardzsijjat) és a legmagasabb politikai funkciónak (velájat) az egyesítése volt Khomeini ajatollah személyében. 1989-ben az iráni hatalmi elit Ali Khámenei ajatollahot választotta meg Khomeini utódjául, ez azonban visszavonhatatlanul magával hozta a mardzsijjat és a velájat szétválasztását. Mindez annak volt köszönhető, hogy az utódlásra kinevezett Khámenei ajatollah nem rendelkezett – és továbbra sem rendelkezik – a megfelelő képességekkel és minősítésekkel ahhoz, hogy legfőbb vallási méltósággá váljon. Khámenei alatt a velájat-e-faqíh egész koncepciója – amely a rendszer ideológiai gerincét alkotta – összeomlott. Ez pedig az iszlám kormányzatot sebezhetővé és támadhatóvá tette a síita klérus ellenzéki tagjainak körében. A síita papságnak ez a tábora – egyes nagy ajatollahok vezetésével – alkotja az erőszakmentes vallási „fél-ellenzéket”.

Khomeini iszlám államában a nagy ajatollahok kiszorultak a hatalomból, és a „csendes” klérus elvesztette politikai és vallási autonómiáját is. Khámenei ajatollah kijelölése az utódlásra elégedetlenséget váltott ki a körükben.  A megkövetelt képesítések hiányában nem fogadták el őt, mint legfelsőbb vezetőt. Ezáltal a rendszer ellenzékévé váltak, amelyen belül négy különböző, egymáshoz lazán kötődő és kevésbé szervezett csoportot lehet megkülönböztetni. Mindegyik csoport – Iránon belül és kívül egyaránt – valamely magas rangú nagy ajatollah körül született meg, akik az Iránban (Kumban, Mashadban) és külföldön (Kuvaitban, Libanonban, Irakban, Szíriában) teológiai tanulmányokat folytató diákok támogatásával is rendelkeznek. A teológiai iskolák mellett számos alapítvány és szervezet is támogatja a vallási ellenzék ezen csoportosulásait. Az ország határain túl tevékenykedő ellenzéki csoportokat pedig a befogadó országok vezetése szintén támogatja. A nagy ajatollahok eltérő hangnemben utasítják el a velájat-e-faqíh állami doktrínáját, de a kormányzat megtorlásától félve gyakran hallgatni kénytelenek. Az állami-vallási vezetés bebörtönzésekkel, szigorú házi őrizetekkel, a nyilvánosság megvonásával kívánta megakadályozni a rendszer kritikáját, és elejét venni a szervezkedéseknek. Khámenei ajatollah legfőbb és leghatékonyabb fegyvere a Különleges Vallási Bíróság, amely 1990-es megalakulása óta „sikeresen” lép fel a legfelsőbb vezető elleni összeesküvésekkel, valamint a deviáns viselkedésmódokkal szemben. Mindazonáltal napjainkban ez a vallási „fél-ellenzék” jelenti az iráni oppozíció egyik legerősebb bástyáját a Khámenei-féle keményvonalas vallási vezetéssel szemben.

Az erőszakmentes vallási „fél-ellenzék” első csoportja a velájat-e-faqíhot a rejtőzködő Imámba vetett hit törvénytelen kisajátításának tekinti. Úgy gondolják, hogy a tizenkettedik Imám visszatéréséig nem létezhet törvényes uralkodó, főleg nem a klérus köréből. Az ellenzék e tábora eltérő okokból a papság teljes kivonulására hív fel a politika területéről: egyrészről azért, mert csak így lehet megőrizni a vallás integritását, másrészről mivel attól tartanak, hogy az összefonódással az egész klérus járatódik le a társadalom széles köreiben. Ezt az álláspontot számos nagy ajatollah képviseli, úgy mint Haszan Tabátabái Qomi, Ali Szísztáni, Szádeq Rúháni és Mirza Haszan Háeri Ehqáqi.

Az előző csoporthoz hasonlóan a vallási „fél-ellenzék” Szajjid Mohammad Sírázi nagy ajatollah körül csoportosuló frakciója is kategorikusan elutasítja a jogtudós uralmát, ugyanakkor nem javasolja a teljes kivonulást a politikából. Egyfajta vétójogot kíván megtartani a fontosabb politikai, társadalmi és vallási kérdésekben, amelyet a legmagasabb rangú teológusok alkotta iszlám jogtudósok tanácsa gyakorolna, hogy megőrizzék az állam iszlám jellegét. Továbbá a tanács minden tagja a saját regionális követőit, mint legfőbb autoritás szolgálná a jogi, társadalmi és morális ügyekben. A testület pedig a helyi szinteket összefogva döntene a fontos kérdésekben. Sírázi nagy ajatollah 2001-es halála óta azonban az ellenzék ezen csoportja háttérbe szorult.

A harmadik vallási csoport szintén kritikus Khámenei legfelsőbb vezetővel szemben, de továbbra is hisz abban, hogy a velájat-e-faqíh intézménye megreformálható: intézményi reformokkal, vagy a jelenlegi legfelsőbb vezetőnek egy képzettebb személlyel történő felcserélésével. Vezetői közvetítő szerepet töltenek be a rezsim és a jogtudós uralmát elutasító vallási erők között, és az egyes témák kapcsán hol az egyik, hol a másik tábor oldalán foglalnak állást. A csoportosulás – amelynek népszerűsége az utóbbi időben növekedni látszik – erősen támogatja az előbb megválasztott majd később felmentett Khomeini-utódot, Hoszein Ali Montazeri nagy ajatollahot.

A vallási ellenzék legkarizmatikusabb és legbefolyásosabb alakja kétségkívül Hoszein Ali Montazeri nagy ajatollah, aki a forradalom aktív harcosából (többek közt a forradalom exportálásának élharcosából) lett az iszlám köztársaság, különösképpen pedig Ali Khámenei személyének legfőbb kritikusa. A forradalomban, majd az iszlám köztársaság megszilárdításában még aktív szerepet játszott, majd felmentését követően egyre inkább szembefordult a központi vezetéssel. Azt, hogy mekkora befolyással bír, jól mutatja, hogy a hatóságok lényegében már évtizedek óta házi őrizet alatt tartják.