Az
Iráni Forradalmi Gárda Csapatok (perzsául a Pazdaran)
1979-es megalakulásakor egyfajta ideológiailag vezérelt paramilitáris egység
volt, amelyet a forradalmi rendszer védelmezésére, s a reguláris hadsereg
ellensúlyozására hoztak létre. Az iszlám forradalom óta eltelt bő három
évtizedben azonban a Forradalmi Gárda feladatköre és felépítése jelentősen
megváltozott. A külső-belső konfliktusosság, illetve a folyamatos
professzionalizáció eredményeként a kezdeti fegyveres milíciából egy olyan
társadalmi-politikai-gazdasági konglomerátum született, amely kulcsfontosságú
szereplő a mai iráni politikai-hatalmi berendezkedésben, és amely az élet
szinte minden aspektusát meghatározza napjaink Iránjában.
A
Forradalmi Gárda ma már nem csupán a rendszer legitimációjának fegyveres
eszköze, hanem sokkalta több annál, egy erőteljesen átpolitizálódott hadsereg.
A Pazdaran számos feladatot lát el a katonai dimenzión, a forradalmi rezsim külső-belső
védelmezésén túl. Így például részt vesz a polgárok szocializációjában (saját
médiaorgánumokat és oktatási intézményeket működtet), a gazdasági és
kereskedelmi ügyletek lebonyolításában (kikötőket, repülőtereket, és különféle
gazdasági vállalkozásokat üzemeltet), a politikai döntések meghozatalában (a
Gárda tagjai szinte valamennyi fontosabb hatalmi pozícióban megtalálhatóak),
valamint a külpolitika alakításában is (a Kudsz Erők kvázi az iráni külpolitika
meghosszabbított karjainak tekinthetők). A Forradalmi Gárda egykori és
jelenlegi tagsága – az ún. „Alumni” – igen kiterjedt és rendkívül befolyásos
hálózatot alkot. Hovatovább a Pazdaran saját identitással és egyfajta
korporatív érdekkel is rendelkezik: előbbit a forradalmi ideológia, a rendszer
iránti lojalitás, valamint a közös szocializáció és érték-rendszer határozza
meg, míg utóbbit a közös vízió, a szervezeti presztízs, illetve a különféle
előnyök, amelyek a tagsággal járhatnak.
A
történelemből jól ismert a pretoriánus jelenség, amikor a rendszer
védelmezésére rendeltetett fegyveres erők túlnőnek az uralkodóikon, és azok
hatalmát megdöntve vagy a háttérből irányítva főkormányossá lépnek elő.
Gondoljuk csak az ókori Róma Pretoriánus Gárdájára, vagy az oszmán birodalomban
hatalomra kerülő janicsárok példájára. Az iszlám köztársaságban sincs ez
másként, ahol úgy fest, hogy harminc esztendő elteltével a forradalom
védelmezésére létrehozott fegyveres alakulat túllépve a kezdeti
felhatalmazásán, ma már nem csupán védelmez, hanem kormányoz is. Az összetett
és frakcióharcoktól gyengített iszlám köztársaságban a Pazdaran tekinthető a
leginkább sikeres és intézményesült szereplőnek. A Gárda térhódításával pedig
az iszlám köztársaság is megváltozott, és ma már csak nevében tekinthető
teokratikus rendszernek, a gyakorlatban erőteljesen militarizálódott, és
egyfajta modern pretoriánus rezsimmé változott.