2007. november 10.

Iran Travel Guide

IRÁNI ITINER

„Miért éppen Irán? Nem veszélyes odautazni?” – teszi fel a kérdést mindenki, ha a Perzsiába történő utazás kerül szóba. A médiában szereplő hírekkel ellentétben azonban az Iráni Iszlám Köztársaság ma a világ egyik legérdekesebb, legelegánsabb és legtöbb igazi meglepetéssel szolgáló úti célja lehet az utazóknak.

A mesés természeti gazdagság, az építészeti remekművek, a lenyűgöző történelmi emlékek, az irodalmi és kézműves remekek, valamint maga a perzsa kultúra és életvitel mind-mind rabul ejtik az embert. A helyiek közvetlensége és vendégszeretete pedig talán akkora, mint sehol máshol a világon. A segítség automatikusan érkezik, ha elakadunk a teheráni forgatagban, vagy ha éppen hűsítőre szomjazunk az iszfaháni bazárban. A meghívásokat pedig illik minden esetben el is fogadni, már csak azért is, mert így bepillantást nyerhetünk az iráni mindennapokba.

A türkiz és barackvirág színű kupolák, illetve a díszes minaretek országszerte igazolják, hogy egy muszlim államban járunk. A falakról visszaköszönő propagandaképek pedig még mindig a forradalmi ideológiát sulykolják. S bár a rendszer sokat változott a korábbi évekhez képest, bizonyos erkölcsi és öltözködési szabályok továbbra is életben vannak, s ezekhez a külföldről érkezőknek is alkalmazkodniuk kell. Így például a nőknek a hajukat és a testüket egyaránt el kell takarniuk, a férfiak nem hordhatnak rövidnadrágot, az országban pedig mindenhol tilos az alkoholfogyasztás.

Iránba érkezve mégis számos lehetőség közül választhatunk, legyünk akár „kulturális” látogatók, vagy hátizsákos kalandorok, netán az extrém téli sportokat kedvelők. Körutazást téve megismerkedhetünk az ország sokszínűségével és természeti változatosságával. Láthatunk itt havas hegycsúcsokat, sűrű erdőket, és hatalmas sivatagokat. A múzeumokat bejárva megismerkedhetünk Irán kulturális és történelmi gazdagságával. A modern üzletekben és a tradicionális bazárokban költhetjük a pénzünket, és sorra vásárolhatjuk a perzsa remekműveket. A szőnyegárusokat pedig semmi esetre se hagyjuk ki!

Közel-keleti viszonylatban az iráni infrastruktúra fejlettnek mondható, még ha a teheráni forgatag elsőre meg is rémiszt minket. A városi közlekedés kaotikus ugyan, de célravezető. A metrót pedig már a vidéki városokban is elkezdték építeni. Az Iránon belüli utazgatásnak számos formája létezik, így például több belföldi légitársaság, valamint az egész országot behálózó busz és vasúthálózat áll rendelkezésünkre, elképesztően olcsó áron. A pár dolláros buszjegyhez ráadásul minden esetben ajándékcsomag jár, csokival, keksszel, üdítővel és frissítő kendővel. Ennyit az iráni vendégszeretetről.

A perzsa nyelv talán gondot okozhat, főleg hogy az irániak egyfajta virágnyelvet is használnak a mindennapokban. (A vásárlás során elhangzó „nem tesz semmit” kijelentés semmi esetre sem jelenti azt, hogy az adott portéka ingyen volt.) A kommunikáció mindazonáltal nem okozhat gondot. A nagyvárosokban ugyanis minden ki van írva angolul, és a lakosság jelentős része beszéli is a nyelvet valamilyen szinten. A közbiztonságról pedig csak annyit, ha netán az ember elveszítené a pénztárcáját, akkor biztos lehet benne, hogy azt perceken belül utána hozzák, sértetlenül. Különleges ország ez, amelyről a mindennapi hírverés ellenére csak keveset lehet tudni. Irán valós arca azonban könnyedén feltárulhat az utazó számára. Ezért akit a felfedezés és megismerés vágya hajt, mindenképpen látogasson el a világnak ebbe a szegletébe, mert igencsak megéri.

2007. november 9.

Perszepolisz

AZ ŐSI PERZSA EMLÉKEK NYOMÁBAN

Az Iráni Iszlám Köztársaság csöppet sem számít népszerű célállomásnak napjainkban. A világörökség részének tekintett Perszepoliszt azonban mégis egyre többen keresik fel évente, s egyre több utazási iroda hirdet szervezett utazásokat nálunk is az ősi városba, amely kétségkívül Irán legnagyobb turista csalogatója lett.

Shiráz városától 45 kilométerre, mélyen a Marvdasht síkság szívében, a Rahmat hegy sziklás lankáinál található az ősi Perszepolisz, amely épületegyüttes látványában az ókori egyiptomi piramisokhoz, a római kolosszeumhoz, vagy a kambodzsai Angkor Wat-hoz hasonlítható. S valóban, az embernek itt olyasfajta érzete támad, mint ha a világ közepén lenne. Irán a földkerekség egyik legrégebbi állama, gyökerei egészen a közel-keleti civilizáció hajnaláig nyúlnak vissza, a perzsa romok pedig még 2500 év után is ámulatba ejtik a szemlélődőt.

Az első perzsa birodalom központja Pasargadae volt, ahol a birodalomalapító Nagy Kürosz sírhelye is található. Az ókori Perzsia ékszerdoboza azonban minden kétséget kizáróan maga Perszepolisz, amely a későbbiekben, I. Dareiosz uralkodása alatt vált a perzsa birodalom székhelyévé. A hatalmas palotaváros az óperzsa (Akhaimenida) dinasztia reprezentatív eseményeinek adott otthont egészen addig, amíg Nagy Sándor seregei fel nem égették a várost. S mivel az épületek jelentős része fából készült, így nem sok minden maradt meg az utókor számára, ami azonban megmaradt, az mindenképpen lenyűgöző látványt nyújt.

A perzsák rendkívülisége, egyedisége a kívülről érkező szellemi értékek iránti nyitottságukban rejlett, és Perszepolisz e tulajdonság tökéletes megtestesítője volt. A nagyváros felépítésében számtalan mester és művész segédkezett a birodalom minden tájáról, amelynek eredménye egyedülálló stíluskeveredés lett. Mindez megfigyelhető az épületekben és a díszítésekben egyaránt. A monumentális lépcsősorok, a tökéletes domborművek, a mérhetetlenül hosszan sorakozó oszlopok, valamint az impozáns kapubejáratok mind-mind ámulatba ejtik a látogatókat, s büszkeséggel töltik el magukat az irániakat is.

Perszepoliszba szervezett utazás keretén belül könnyen eljuthatunk, akár itthon fizetünk be rá, akár Iránon belül. De ha önállóan utazunk, akkor sem jelent nagy akadályt felkeresni a romokat. Ez esetben csak arra kell figyelni, hogy taxisofőrünkkel még az indulás elején állapodjunk meg a viteldíjban. Az utazásra leginkább a tavaszi időszakban érdemes sort keríteni, mert akkor nem csak a virágokban pompázó Shirázt csodálhatjuk meg, hanem elkerülhetjük a rekkenő hőséget is.