Ahmadinezsád show New Yorkban

AHMADINEZSÁD SIKERES PROPAGANDA HADJÁRATA AZ USA-BAN?

Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök amerikai útjával tetőzött az a médiakampány, amit a teheráni vezetés szeptember hónapra időzített, amellyel egyfelől igyekezett magát erősnek feltüntetni, másfelől pedig törekedett arra is, hogy az ország barátságosabb arculatát mutassa be. Ez utóbbiban az elnök által adott interjúk és a Columbia egyetemen tett látogatása talán nagyobb sikert ért el, mint azt a vallási körök korábban gondolták volna. Ahmadinezsád látogatása olyan nagy figyelmet kapott Amerikában, mint amelyet korábban egyetlen vezető sem.

Az iráni elnököt a párbeszéd és az ellentétes gondolatok megismerésének jegyében hívták meg a neves amerikai oktatási intézménybe, ahol azonban mégsem került sor szenvedélyes és elgondolkodtató vitára. Nos, mindez nem az iráni elnök vitatkozási és érvelési kvalitásainak hiánya miatt történt, egyes eseteket leszámítva ugyanis Ahmadinezsád remekül vette a megpróbáltatásokat, és visszakérdezve hárított minden támadást, valamint igyekezett érthetővé tenni az iráni álláspontokat. A valódi eszmecsere elmaradásának igazi oka az egyetem dékánja által elmondott nyitóbeszéd volt, amelyben egyszerűen lediktátorozta az iráni elnököt, aki eztán másfél órán keresztül mosolyogva igyekezett kortes beszédében bizonygatni országának békeszeretetét. Csak megjegyzem, hogy ez fordított esetben biztosan nem történt volna meg. No nem azért, mert George W. Bushnak esze ágában sincs Iránba utazni, hanem mert az ilyenfajta fogadtatás arrafelé nem dívik.

Ahmadinezsád morális győzelmet aratott, már csak azért is, mert sem az egyetemi vezetés, sem pedig az amerikai média nem tudott túllépni a folyamatosan szajkózott kormányzati vádakon, amelyekre tökéletes válaszokat adhatott az elnök, s fricskát is az amerikai sajtószabadságnak. Ezzel szemben elsikkadtak azok a kérdések, amelyek az iráni rendszer demokratikus reformjára, a Közel-Keleten folyó szaúdi-iráni rivalizálásra, vagy éppenséggel az ország gazdasági nehézségeire, többek között a munkanélküliségre irányulnak. Ezekre a felvetésekre Ahmadinezsád elnök úr minden bizonnyal kitérően válaszolt volna, de az Egyesült Államok politikája és megítélése a nemzetközi porondon és az Iszlám Köztársaságban egyaránt kedvező fordulatot vehetett volna. Ehelyett a szembenállást a jó és a rossz küzdelmére leszűkítve, az erőszak alkalmazását igazolva láttatva az USA tovább veszített a népszerűségéből.

A taktika visszájára sült el, a kemény megfogalmazás ugyanis nem hogy aláásta volna Ahmadinezsád támogatottságát, hanem éppen ellenkezőleg felsorakoztatta a konzervatívokat mögötte. Sőt másnap még a reformpárti lap, a Márdom Szálári (Demokrácia) is bírálóan tette fel a kérdést, hogy akkor most meghívás vagy kihallgatás volt-e az iráni elnök egyetemi látogatása. Az állami média mindazonáltal sikerként könyvelte el az elnök amerikai látogatását. Minderre szüksége is van Ahmadinezsádnak, mert helyzete egyre szorongatottabb odahaza. A teljesítetlen ígéretek szorításában növekszik a társadalmi elégedetlenség, a két év múlva esedékes elnökválasztásra pedig már most megkezdődött a versengés. Ezt bizonyítja a pragmatikus ex-elnökök (Hásemi Rafszanzsáni és Mohammed Khatemi) szövetségkötése is. Az iráni elnöknek így nincs más választása, mint kihasználni minden egyes megjelenést, hogy támogatottságát biztosítsa, amelyhez ironikus módon a múlt héten az Egyesült Államok asszisztált sikeresen.

TÖRVÉNYHOZÁSOK BIRKÓZÁSA

A propagandakampány tovább folytatódik, válaszul az amerikai kongresszusi határozatra, mely szerint az Iráni Forradalmi Gárdát felvették a terrorista szervezetek listájára, az iráni parlament a napokban fogadta el azt a határozatot, amely hasonlóképpen tesz az amerikai hadsereg és a nemzetbiztonsági szolgálat (CIA) kapcsán. A döntésben felsorolják a múltban és a jelenben elkövetett bűnöket, a hirosimai atomtámadástól az iraki civilek ellen elkövetett erőszakig, továbbá megnevezik az USA által rejtegetett terrorszervezeteket, valamint hangsúlyozzák az emberi jogi visszásságokat az amerikai börtönökben, s végül felhívják az ENSZ figyelmét, hogy cselekedjen, akadályozza meg a igaztalan beavatkozásokat. A 290 fős törvényhozásból 215 képviselő írta alá a nyilatkozatot, ami egyértelműen bizonyítja a vezetésen belüli egységet.