Tudományos forradalom Iránban?

AZ ISZLÁM KÖZTÁRSASÁG TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI FORRADALMA

Napjainkban az Iráni Iszlám Köztársaság leginkább vitatott nukleáris programjának, ambiciózus katonai fejlesztéseinek és kemény külpolitikai retorikájának köszönhetően áll az érdeklődés középpontjában. Az atomenergia kutatása valójában azonban egy szélesebb célkitűzés részeként jelentkezik, amely az ország technológiai önállóságát és fejlettségének nemzetközi elismerését hivatott biztosítani. Az Iszlám Köztársaság technológiai és tudományos forradalmának keretén belül az iráni kutatók és tudósok komoly eredményeket értek el olyan tudományterületeken is, mint például az őssejt kutatás, a nanotechnológia, vagy éppenséggel az autógyártás. Emellett számos aktuális kérdéssel is foglalkoznak, többek között a globális felmelegedésnek és a vízkészletek korlátozottságának a problematikájával.

Perzsia mindenkoron híres volt a tudományos vívmányairól és a technológiai fejlesztéseiről. Az ősök különösen a természettudományokban, a matematikában és a filozófiában alkottak maradandót, de emellett nagyban hozzájárultak az orvostudományok fejlődéséhez és a kémiai ismeretek bővüléséhez is. A technikai és tudományos haladás a modern korban, az Iszlám Köztársaság rendszerében is különösen nagy hangsúlyt kap. A teheráni vezetés évről-évre egyre több pénzt fordít a tudományos kutatásokra és az ipari fejlesztésekre, mindeközben a népes diákság körében bőven akadnak olyan vállalkozó szellemű fiatalok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy minél nagyobb nemzetközi megbecsülést (esetleg újabb Nobel díjakat) vívjanak ki az országuknak. Közel félmillióan lépnek be évente a felsőoktatás rendszerébe, s folytatják egyetemi és főiskolai tanulmányaikat.

Az iráni tudományos forradalom a gyakorlati megfontolások mellett természetesen ideológiai célokat is szolgál. A forradalmi vezetés a technikai fejlesztéseken és tudományos kutatásokon keresztül az ország függetlenségét és önellátóságát igyekszik biztosítani. Reza Pahlavi abszolút monarchiájában Irán több tekintetben is erőteljesen függővé vált az Egyesült Államoktól, így például az ipari eszközök és a katonai felszerelések beszerzése tekintetében. A nyolc éven át tartó iraki-iráni háború pedig teljesen elszigetelte az Iszlám Köztársaságot, amelynek ezt követően meg kellett tanulnia a saját lábára állni, s önállóan boldogulni. Ráadásul az iráni vezetésen belül úgy vélekednek, hogy a technikai és tudományos fejlődés nem csak az önerőre támaszkodást segítheti, hanem a forradalom ellenségeivel szemben is hatékony, elismertető vagy éppenséggel elrettentő eszköz lehet.

Irán nagyratörő vágyai, mint például a nukleáris energia alkalmazása, vagy a világűr meghódításának szándéka mind-mind az ország nagyhatalmi pozícióját hivatottak igazolni, valamint biztosítani azt a törekvést, hogy Irán a fejlett és iparosodott országok csoportjába tartozzék. Bizonyos kutatások tekintetében (pl. a nanotechnológiában) az ország tudósai már most is nemzetközi elismertségnek örvendenek. A forradalmi ideológia és a perzsa nacionalizmus együttesen eredményezi a technikai és tudományos fejlesztéseket, amelyek azonban olykor, mint például az őssejt kutatás esetében, még a szigorú erkölcsi szabályozásokat is felülírhatják. Sőt a technológiai haladás igénye még az olyan forradalmi dogmákat is hatályon kívül helyezheti, mint amilyen például az Amerika-ellenesség. Washington és Teherán között ugyanis sok tekintetben gyümölcsöző akadémiai együttműködés zajlik.

Az iráni tudományos és technológiai forradalomnak kétségkívül komoly eredményei vannak. Így például az elmúlt esztendőben a legnagyobb iráni autógyártó vállalat, az Iran Khodro, több gépjárművet állított elő, mint az indiai Tata Motors. A tudományos és technológiai haladás azonban nem mentes az akadályoktól. Így például gondot okoz a tőkebefektetések hiánya, a szakembergárda külföldre távozása, az ideológiai lojalitás túlzott jelentősége, valamint a bürokrácia és a törvényi szabályozások átláthatatlan rendszere. Továbbá az, hogy az iráni fejlesztések a kezdeti lelkesedést és támogatást követően, a felmerülő akadályok miatt mindig zátonyra futnak. A tudományos sikerességet korlátozzák emellett az Iránnal szemben hatályban lévő szankciók is, amelyek adott esetben a hatalmas belső potenciál mellett is ellehetetlenítik az ország technológiai fejlődését. (Paradox módon Irán az információs technológia egyik élharcosának számít, miközben az ország bank automatáihoz továbbra is külföldről vásárolják meg a szükséges szoftvereket.)

„Ha akarjuk, akkor meg tudjuk csinálni” – fogalmazott egykoron Khomeini ajatollah. S valóban, talán nincs még egy olyan ország a Közel-Keleten, ahol annyi tudós és szakember lenne, mint amennyi Iránban van. Az önellátás kétségkívül sok tekintetben megvalósult már, de a nagy technológiai és tudományos ambíciók majd csak akkor lesznek megvalósíthatók, ha a forradalmi vezetés sikeresen használja ki az iráni koponyákban, illetve kezekben rejlő lehetőségeket.