MEGOSZTOTTSÁG VAGY ELŐRETERVEZÉS A REFORMISTA OLDALON?
Bő egy hónapja történt, hogy Mohammed Khatemi bejelentette, indulni szándékozik a júniusban esedékes köztársasági
elnökválasztáson, most azonban a „mosolygós” ex-elnök, noha hivatalosan
még nem közölte, de mindenképpen visszatáncolni látszik a jelöltségtől.
Vajon mi történhetett ezen rövid idő alatt, s miért gondolta meg magát a
reformtábor „üdvöskéjének” kikiáltott Khatemi?
Nos, talán azért, mert az elnökjelöltségéhez és a választáson való indulásához szabott feltételeit nem látta megvalósulni. Nevezetesen: a választás tisztaságát és az ellenjelöltek hiányát. Khatemi lelkesen kezdett kampányolásba, ám hamar akadályokba ütközött. Így például, amikor egy településen a „forgalom zavartalanságára” hivatkozva utasították el rendezvény-kérelmét. Az ex-elnök pedig már a kezdetek kezdetén leszögezte, ha Mir Hosszein Muszavi, egykori miniszterelnök (1981-1989) és nagy köztiszteletnek örvendő reformpárti politikus indul a választáson, akkor ő maga eláll a jelöltségtől. (Muszavi a hétvégén jelentette be, hogy jelölteti magát a köztársasági elnöki tisztségre.)
Khatemi ugyan még mindig népszerű, de a körülmények korántsem olyan kedvezőek, mint korábbi választási sikerei kapcsán voltak. Támogatói közül sokan elfordultak tőle, miután csalódtak az elnök nyolcéves munkásságában, pontosabban szólva gyengeségében és óvatosságában. Megosztott maga a reformtábor is, amit mindenképpen bizonyít az, hogy Gholam Hosszein Karbascsi, aki Teherán legnépszerűbb főpolgármestere volt (1988-1998), ezúttal nem Khatemi mellett kampányol, hanem a másik reformpárti jelöltet, Mehdi Karrubit támogatja. A reformpárti parlament (2000-2004) házelnöke pedig a nagyobb nyitottságot követelők számára most kétségkívül vonzóbb alternatíva lehet.
A reformer ex-elnök jelöltsége ráadásul komoly veszélyeket rejt magában a reformtábor sikerességét illetően, amennyiben nemcsak megosztja a reformpárti szavazókat, hanem konfrontatív személyével egységbe is kovácsolja a konzervatív tábort. Ne feledjük, hogy Khatemi elnökségére a vezetésen belül sokan úgy tekintenek, mint ami alapjaiban kérdőjelezte meg az Iszlám Köztársaság természetét és rendszerét. Ezzel szemben Mir Hosszein Muszavi, forradalmi szerepvállalásának és az iraki háború éveiben nyújtott teljesítményének köszönhetően olyan reformpárti elnökjelölt lehet, aki nem csupán a reformer szavazatokat szerezheti meg, hanem a konzervatív táborból is sikeresen hódíthat el voksokat.
Az iráni reformerek tábora kétségkívül megosztottnak tűnik, amely megosztottság azonban könnyen sikert is eredményezhet. A több jelölt egyfelől megzavarhatja a konzervatív tábort és lekötheti annak figyelmét, illetve erejét, másfelől pedig mobilizálhatja a választópolgárokat és nagyobb támogatást eredményezhet a reformok ügyének. A három jelölt eltérő társadalmi bázissal bír (Khatemi a fiatalok és nők körében népszerű, Muszavi az idősek és a mérsékeltek szavazataira számíthat, míg Karrubi vidéken és a szegényebb rétegekben számít közkedveltnek!), amelyekre mind szükség van, ha a reformpártiak győzni kívánnak júniusban. Éppen ezért a reformerek feltehetőleg a választások előtti utolsó pillanatban egyetlen jelöltre „koncentrálják” majd támogatásukat.
Bő egy hónapja történt, hogy Mohammed Khatemi bejelentette, indulni szándékozik a júniusban esedékes köztársasági
elnökválasztáson, most azonban a „mosolygós” ex-elnök, noha hivatalosan
még nem közölte, de mindenképpen visszatáncolni látszik a jelöltségtől.
Vajon mi történhetett ezen rövid idő alatt, s miért gondolta meg magát a
reformtábor „üdvöskéjének” kikiáltott Khatemi?Nos, talán azért, mert az elnökjelöltségéhez és a választáson való indulásához szabott feltételeit nem látta megvalósulni. Nevezetesen: a választás tisztaságát és az ellenjelöltek hiányát. Khatemi lelkesen kezdett kampányolásba, ám hamar akadályokba ütközött. Így például, amikor egy településen a „forgalom zavartalanságára” hivatkozva utasították el rendezvény-kérelmét. Az ex-elnök pedig már a kezdetek kezdetén leszögezte, ha Mir Hosszein Muszavi, egykori miniszterelnök (1981-1989) és nagy köztiszteletnek örvendő reformpárti politikus indul a választáson, akkor ő maga eláll a jelöltségtől. (Muszavi a hétvégén jelentette be, hogy jelölteti magát a köztársasági elnöki tisztségre.)
Khatemi ugyan még mindig népszerű, de a körülmények korántsem olyan kedvezőek, mint korábbi választási sikerei kapcsán voltak. Támogatói közül sokan elfordultak tőle, miután csalódtak az elnök nyolcéves munkásságában, pontosabban szólva gyengeségében és óvatosságában. Megosztott maga a reformtábor is, amit mindenképpen bizonyít az, hogy Gholam Hosszein Karbascsi, aki Teherán legnépszerűbb főpolgármestere volt (1988-1998), ezúttal nem Khatemi mellett kampányol, hanem a másik reformpárti jelöltet, Mehdi Karrubit támogatja. A reformpárti parlament (2000-2004) házelnöke pedig a nagyobb nyitottságot követelők számára most kétségkívül vonzóbb alternatíva lehet.
A reformer ex-elnök jelöltsége ráadásul komoly veszélyeket rejt magában a reformtábor sikerességét illetően, amennyiben nemcsak megosztja a reformpárti szavazókat, hanem konfrontatív személyével egységbe is kovácsolja a konzervatív tábort. Ne feledjük, hogy Khatemi elnökségére a vezetésen belül sokan úgy tekintenek, mint ami alapjaiban kérdőjelezte meg az Iszlám Köztársaság természetét és rendszerét. Ezzel szemben Mir Hosszein Muszavi, forradalmi szerepvállalásának és az iraki háború éveiben nyújtott teljesítményének köszönhetően olyan reformpárti elnökjelölt lehet, aki nem csupán a reformer szavazatokat szerezheti meg, hanem a konzervatív táborból is sikeresen hódíthat el voksokat.
Az iráni reformerek tábora kétségkívül megosztottnak tűnik, amely megosztottság azonban könnyen sikert is eredményezhet. A több jelölt egyfelől megzavarhatja a konzervatív tábort és lekötheti annak figyelmét, illetve erejét, másfelől pedig mobilizálhatja a választópolgárokat és nagyobb támogatást eredményezhet a reformok ügyének. A három jelölt eltérő társadalmi bázissal bír (Khatemi a fiatalok és nők körében népszerű, Muszavi az idősek és a mérsékeltek szavazataira számíthat, míg Karrubi vidéken és a szegényebb rétegekben számít közkedveltnek!), amelyekre mind szükség van, ha a reformpártiak győzni kívánnak júniusban. Éppen ezért a reformerek feltehetőleg a választások előtti utolsó pillanatban egyetlen jelöltre „koncentrálják” majd támogatásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése