Militarizálódó iráni politika?

A FORRADALMI GÁRDA POLITIKAI TÉRNYERÉSE

A júniusi elnökválasztást követően kibontakozó tiltakozásokat a legfelsőbb vezetésnek a Forradalmi Gárda Csapatokra támaszkodva sikerült felszámolnia, ezáltal azonban a speciális rendfenntartó erők tovább növelhették az amúgy sem gyenge befolyásukat az iszlám köztársaság hatalmi rendszerében. A Forradalmi Gárda politikai térnyerése pedig azt mutatja: lassanként militarizálódik az iráni politika.

A Forradalmi Gárdát Ruhollah Khomeini ajatollah utasítására hozták létre az 1979-es forradalmat követően azzal a céllal, hogy az iszlám köztársaságot védelmezze. Valójában a katonai szervezet a hagyományos fegyveres erők ellensúlyozására jött létre, amelynek lojalitásában az államalapító ajatollah mindig is kételkedett. A forradalom óta eltelt harminc esztendőben a Gárda folyamatosan erősödött, s mára már nem csupán a hatalmi felépítmény támasztékának számít, hanem katonai, gazdasági, s politikai erejének köszönhetően a rendszer egyik befolyásos szereplőjének is.

De hogyan, s miként jutott el idáig a szervezet? A Forradalmi Gárda Csapatok története lényegében az állandó hatalomnövekedésről szól. Az iraki-iráni háborúban kulcsfontosságú szerepet játszott, aminek az eredményeként 1985-ben létrehozhatta saját tengeri, légi és szárazföldi haderejét, ezáltal pedig valóságos magánhadsereggé változott. A Gárda hatalmát tükrözi, hogy manapság irányítása és ellenőrzése alatt állnak a nukleáris és ballisztikus kutatások illetve kísérletek, valamint hogy neki alárendelten működik számos félkatonai szervezet (lásd Baszídzs Milícia) is.

A „csapat” gazdasági térnyerése a háború lezárulását követően, Háshemi Rafszandzsáni elnöksége alatt kezdődött meg, amikor az ország újjáépítésében a Gárda számos kormányzati megrendeléshez jutott hozzá. Khomeini ajatollah halála után a politikai átmenet zavartalanságának biztosítása ráadásul szükségessé is tette, hogy a katonai erőket valahogyan a politikán kívül kössék le. Így a szervezet az 1990-es évek során több gazdasági és kereskedelmi vállalkozásban is érdekeltté vált, manapság pedig egyes állítások szerint már egyenesen „irányítja” az ország gazdaságát. (Becslések szerint a gazdaság kétharmadát uralja!)

Az elmúlt évek fejleményeit tekintve pedig úgy tűnik, hogy a Forradalmi Gárda nem elégszik meg csupán a katonai és gazdasági szerepvállalással, hanem igyekszik politikai babérokra törni. A politikai folyamatokat szemrevételezve láthatjuk, hogy miként növekszik az egykori gárdisták száma a hatalmi-kormányzati pozíciókban. Mahmud Ahmadinezsád 2005-ös győzelme egyértelmű bizonyítéka volt ennek, különösen, ha kormányának összetételét nézzük (21 miniszteréből 9 egykoron „gárdatag” volt!). A „csapat” politikai térnyerése a tavalyi parlamenti választáson is látható volt, a megválasztott képviselők közel harmada rendelkezik valamifajta kötődéssel a Forradalmi Gárda felé!

A szervezet átpolitizálódása azonban korántsem új keletű dolog. A forradalmi eliten belül mindig is komoly vita folyt arról, hogy vajon a Gárdának csupán a rendszer védelmezése a feladata, vagy adott esetben aktív szerepet vállalhat más (gazdasági és politikai) ügyekben is? A reformpárti Mohamad Khatemi elnöksége a konzervatív táborban komoly aggodalmakat ébresztett, ezt követően pedig a politikai hátország problematikájával küzdő Ali Khamenei hatalmának garantálása érdekében egyre inkább a fegyveres erőkre kezdett támaszkodni, s fontos pozícióba emelte a hozzá hű gárdatagokat.

De vajon milyen is a kapcsolat a legfőbb vezető és a Forradalmi Gárda között? Vajon ki függ kitől? Vajon Khamenei irányítja a Gárdát, avagy fordítva, s netán a „farok csóválja a kutyát”? A jelenlegi helyzetben – a választási mizéria közepette – a Forradalmi Gárda kétségkívül tovább erősödött, miként kulcsfontosságú szereplővé lépett elő a tiltakozások megfékezésében és a zavargások felszámolásában. Egyes elemzők pedig már arra figyelmeztetnek, hogy a Gárda hódító hadjárata a végső felvonásához közeledik, s hamarosan megkezdődik a politikai hatalomátvétel, s a katonai uralom kiépítése.

Noha Khamenei ajatollah valóban függő helyzetbe került a Forradalmi Gárdától, miként a júniusi események is bizonyítják ezt, de még mindig ő az „úr a házban”. Ne feledjük, hogy Iránban minden katonai kinevezésről a legfőbb vezető dönt! S bár a Gárda egyes tagjaiban minden bizonnyal ég a politizálási vágy, de a hatalmas katonai-gazdasági „behemót” igencsak töredezett, miként az több rivalizáló frakcióból épül fel. Összességében egyfajta szimbiózis látszik körvonalazódni, amennyiben a Forradalmi Gárda Khamenei ajatollah támogatásáért cserébe a rendszer meghatározó – gazdasági és politikai – szereplője lehet.

A kérdés csak az, hogy vajon kikerülhetnek-e valaha a fegyveres erők a civil, jelen esetben klerikális irányítás alól, s a Forradalmi Gárda már nem csak védelmezni fog, hanem kormányozni is?

A FORRADALMI GÁRDA GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGE

A Forradalmi Gárda Csapatokat egykoron a forradalom vívmányainak védelmezésére hozták létre, mára azonban az államtól független befolyásos üzleti konglomerátummá nőtte ki magát. Sokan csak maffiaként emlegetik, amely kétségkívül találó kifejezés, amennyiben a Gárda szervezettségét és a befolyásosságát tekintjük. (Megjegyzem, hogy Észak-Teheránban, a fiatalok nyílt találkahelyének számító bevásárlóközpontok üzleteitől a zaklatás elkerülése végett egyfajta „védelmi” pénzt szednek!)

A „csapat” gazdasági sikeressége egyrészt abban rejlik, hogy a törvényi szabályozás igen rugalmas a Forradalmi Gárda tevékenységét illetően, mi több, bizonyos esetekben az alkotmányos rendelkezések nem is mérvadóak. A kormányzati megrendelésekhez például nagyrészt pályázás és versenyeztetés nélkül jutnak hozzá, s olykor az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza. A szervezet lényegében, mint állam az államban működik, s csakis a legfőbb vezetőnek tartozik beszámolási kötelezettséggel.

Másrészt sikeres, mert a kulcsfontosságú iparágakban rendelkezik komoly pozíciókkal. Így például a hadiipar területén, ahol nem csupán a gyártásban, hanem a fejlesztések polgári alkalmazásában is érdekelt. Hasonló terület az építőipar, ahol szintén több projektben érintett a szervezet (lásd metró, repülőtér, gát és csővezeték építés). Miként az olaj és gáz ügyletekben is fontos szereplőnek számít, legutóbb például a Dél-Pársz nevű gázmező kiaknázásában szerezett komoly érdekeltséget.

S míg a legnagyobb bevételt kétségívül a vastag kormányzati megrendelések adják, addig nagyjából ugyanekkora nyereség származik az ún. „törvénytelen ügyletekből”. A Forradalmi Gárda ugyanis nemcsak a hivatalos vállalkozásokban érintett, hanem az ország fekete gazdaságában is. A szervezet több légi és vízi kikötőt is működtet, ahol nincsen ellenőrzés, és így szabadon folyhat a csempészet. (Egyes becslések szerint ezáltal körülbelül 12 milliárd dollárhoz jutnak hozzá évente!)

A Forradalmi Gárda helyzetét elemezve, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy milyen módon is érintett a „csapat” a jelenlegi politikai vitákban. A szervezet a belső reformokat és a külpolitikai nyitást egyaránt elutasítják. Amíg a liberalizációtól elszámoltathatatlanságukat féltik, addig a külpolitikai enyhülés folyamatát azért utasítják el, mert a kapuk megnyitásával, és a szankciók eltörlésével komolyan veszélybe kerülhet a szervezet gazdasági monopóliuma.

A Forradalmi Gárda gazdasági tevékenysége szerteágazó, s a csoport ennek köszönhetően igencsak befolyásos. Ahogyan egy idézet is fogalmaz: „10-15 évvel ezelőtt, amikor az emberek azt mondták, hogy van egy „befolyásos” kapcsolatuk, ilyen-olyan klerikális ismerősre utaltak, manapság azonban a forradalmi gárdistákra gondolnak!” Most a kérdés csak az, hogy vajon mikor érzik majd magukat olyan erősek, hogy a gazdasági vezetés mellett átvegyék a politikai irányítást is?