Baszídzs Milícia

VÉDELEM A „BÁRSONYOS FORRADALOMMAL” SZEMBEN?

A júniusi tüntetések leverésében, majd a rend helyreállításában, még inkább a félelem légkörének megteremtésében kulcsfontosságú szerep jutott a Baszídzs milíciának, amely paramilitáris egység idestova harminc esztendeje számít az iszlám köztársaság fontos pillérének. De kik alkotják ezt a „csapatot”, és milyen érdekek és célok motiválják őket, illetve a legfontosabb kérdés, hogy vajon mit tartogathat számukra a jövő?

A Baszídzs milíciát Khomeini ajatollah utasítására hozták létre a forradalom győzelmét követően azzal a céllal, hogy a forradalmi rezsim külső és belső ellenségeivel szemben védelmet nyújtson. Igazi jelentőségre azonban csak az iraki-iráni háború alatt tett szert, amikor tagjai tragikus, ámbár igen jelentős szerepet játszottak a Szaddám Huszein vezette Irakkal folytatott harcokban. A milicisták feladata volt ugyanis, hogy egyfajta önfeláldozó „emberáradatként” (nyakukban a paradicsomba bebocsátást jelentő műanyagkulcsokkal) vonulva fel az aknamezőkön tiszta utat biztosítsanak az iráni tankoknak. A háború lezárulását követően a Baszídzs milícia tovább erősödött, s a Forradalmi Gárda irányítása alá kerülve az iszlám köztársaság legfőbb fegyveres biztosítékává vált. A rendfenntartásban játszott szerepük az 1990-es évek végén kibontakozó reformfolyamatra válaszul pedig csak tovább erősödött, miként a vezetés egyre inkább a speciális erőkben látta meg a stabilitás zálogát.

A háborús mobilizációt követően a milícia legfőbb feladata az iszlám értékek védelmezése és az erkölcsi szabályok betartatása lett. A paramilitáris szervezet az iszlám öltözködési és viselkedési szabályokra ügyelve egyfajta erkölcsrendőrségként kezdett el tevékenykedni, ezzel kísérelve meg ellehetetleníteni a társadalom körében jelentkező szekularizálódást. A Baszídzs feladatköre azonban még tovább bővült. Egyfelől most már nem csak a rendfenntartásban játszik szerepet, hanem a megelőzésben is, miként egyfajta „Nagy Testvérként” igyekszik mindenen rajta tartani a szemét. Másfelől pedig a milícia gazdaságilag és politikailag is aktivizálódott. A csapat az állami projektekben és a fekete-gazdaságban jelentős pozíciókkal bírva ma már kvázi maffiaként tevékenykedik, miközben az elmúlt években egyre nagyobb szerephez jutott a politika színpadán is. (Lásd a választásokba való aktív beavatkozást, vagy az egykori tagok politikai és közigazgatási szerepvállalását!)

A szervezet tevékenysége azonban régiónként erőteljesen különbözik. Amíg a központi területeken és a nagyobb városokban kétségkívül a társadalmi „devianciák” felszámolása számít a központi feladatának, addig a „távolabbi” és határ-menti tartományokban eltérő feladatokkal kell megbirkóznia. Így például a Pakisztánnal és az Afganisztánnal határos Szisztán és Beludzsisztán, illetve Khoraszan tartományokban a milícia legfőbb rendeltetése a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem. Az Irakkal szomszédos Khuzesztán provinciában pedig a határellenőrzésben, míg a Perzsa-öböl menti területeken a Forradalmi Gárda haditengerészeti tevékenységében segédkeznek.

De vajon kikből is áll, és mit képvisel a Baszídzs milícia? A tagok jelentős része a szegényebb és iskolázatlanabb rétegekből kerül ki, akik kétségkívül irigységgel viseltetnek gazdagabb és sikeresebb honfitársaik iránt. A kétkezi munkások felülprezentáltságát tekintve pedig akár az „osztályharc” képviselőjének is tekinthetjük a csapatot. Csakhogy a milícia közel félmilliós tagságában, még inkább a majd egymillió tartalékosa és megannyi szimpatizánsa között találhatunk „magasabb” társadalmi csoportba tartozó polgárokat is. Amíg egyeseket a hatalom- és pénzszerzés, addig másokat a milícia által kínált lehetőségek motiválnak. (Így részvétel az egyetemi oktatásban, a lakáshoz való könnyebb hozzájutás, valamint a mentesség a katonai szolgálat alól.) A Baszídzshoz tartozás lényegében egyfajta társadalmi identitást hoz létre, amely kétségkívül sokaknak jelent kapaszkodót.

A milícia a szocializáció folyamatában is meghatározó szereplőnek számít, miként a fiatal (12 éves) gyerkőcöknek képzéseken és nyári táborokon keresztül nyújt ideológiai útmutatást. Az indoktrináció mellett azonban a legfontosabb feladata még mindig a forradalmi elit hatalmának védelmezése, s a fennálló rendszer megőrzése, mint ahogyan azt a júniusi események is bizonyították. A legfőbb vezető, Ali Khamenei nagy ajatollah a rendfenntartó erőkre támaszkodva vetett véget az ellenzéki megmozdulásoknak, az utcákat pedig azóta is a milícia katonái uralják. A csapat ráadásul lépést tartva a korral, s a kihívással, új taktikákat alkalmazott. Így például nem csupán civil ruhában, hanem a legújabb divatnak megfelelően öltözködve igyekeztek elvegyülni a tiltakozók között. S noha a Baszídzs milícia továbbra is a legfőbb vezető irányítása alatt áll, a jelenlegi helyzetet szemlélve mégiscsak kérdéses, hogy vajon lojalitásuk meddig fog kitartani?

Az önkéntes milícia korántsem tekinthető monolitikus szerveződésnek, mivel a tagjait – mint láthattuk – eltérő motivációk mozgatják. Míg egyesek szó szerint hajlandóak lennének életüket áldozni az iszlám köztársaságért, addig mások sokkalta racionálisabban, egyfajta „költség-haszon” számítást végezve gondolkodnak. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi konfliktus a milícia soraiba is beférkőzött, ahol egyébként találhatunk Muszavira szavazó polgárokat is. Ráadásul, ahogyan a konfliktus eszkalálódik, úgy egyre több kétely merülhet fel az önkéntes „harcosokban”, akiknek könnyen meglehet, hogy a jövőben szomszédjaikat, netán saját gyermekeiket, illetve családtagjaikat kell megrendszabályozniuk az utcákon. Amennyiben a vezetés úgy dönt, hogy tovább fokozza az erőszak alkalmazást, úgy könnyen megeshet, hogy az eddig „ultra-lojálisnak” számító forradalmi milicisták – akárcsak 1979-ben a katonák – kihátrálnak majd a vezetés mögül.