Észak & Dél

SZEMBENÁLLÁS VAGY PARTNERSÉG?

A klasszikus Kelet-Nyugat szembenállás erodálódásával az Észak-Dél páros került a figyelem közép-pontjába. Mit is jelent ez a kettős? Külpolitikai kitekintő globális viszályokról, helyi problémákról, félbevágott országokról.

Vajon a világ két féltekéjének földrajzi megkülönböztetése csupán Észak és Dél? Tényleg az Egyenlítő a határvonal? A felosztás netán a világ fejlettségbeli különbségét jelöli, vagy a modernizációs utakat, kísérleteket? S mi van a társadalmi, politikai és kulturális különbségekkel: vajon azok is megállják a helyüket az észak-dél felosztásban? 

Megannyi társítás kapcsolható az Észak-Dél pároshoz eltérések és hasonlóságok földrajzi elhelyezkedés, fejlettségbeli mutatók, meghatározó értékrendek szempontjából. Sokszor azonban az Észak-Dél megkülönböztetés nem állja meg a helyét a kivételek miatt. Ausztrália például teljes egészében kapcsolódik az északi féltekéhez, amennyiben az ország társadalmi, politikai, vagy gazdasági berendezkedését, angolszász gyökereit tekintjük. És az sem vitás: Latin-Amerika országai pedig a keresztény kultúrkörhöz tartoznak, és többségükben az északi gazdasági és politikai modellt igyekeznek másolni. Jobban járunk, ha inkább a függőségi elméletekből indulunk ki, s a centrum-periféria kifejezést használjuk. 

A jelenleg formálódó új világrendben amúgy sem lesz jelentősége az efféle megkülönböztetéseknek. A nemzetközi rendszer átalakulása új erőközpontokat és hatalmakat hozhat, amelyeknek köszönhetően felvetődhet, hogy vajon hol is van a világtérképünk közepe? A világ súlypontjainak eltolódása, a nemzetközi szereplők megsokszorozódása, valamint az információ és a technológia forradalma mellett a legnagyobb kérdés talán az, hogy vajon egy multipoláris (sokszereplős) világrenddel számolhatunk-e a jövőben, vagy inkább egy olyan új világgal, amelyben a polaritás mentesség (súlytalanság) lesz a meghatározó? 

ÚJ VILÁREND?

Az USA folyamatosan veszít hatalmából, eközben hangsúlyos kihívói akadtak, mint az EU és a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína). Úgy fest, nem lesz egyensúly, több szinten zajlik majd az erődemonstrálás (fegyveres, gazdasági, kulturális erődemonstráció).

Egyesek katonailag lesznek erősek – pl. az USA, amely a legtöbbet költés fejleszt hadászati célokra –, és lesznek katonai kihívók – pl. a nagyon fegyverkező Kína. Vagy akár Oroszország, amely ugyanakkor kétdimenziós hatalommá válik: nem csak katonailag lesz fontos, hanem nyersanyagforrásai miatt gazdaságilag is, ahogy mondják, egyfajta Szaúd-Arábia atomfegyverrel. Lesznek kulturális kihívók, a keleti filozófiák és praktikák már most nagyon népszerűek, és ez a tendencia csak erősödni fog,. És ne feledjük: jön az iszlám is, mint a leggyorsabban terjedő vallás napjainkban.

BELSŐ KONFLIKTUSOK, SZÉTSZAKADT ORSZÁGOK

Az Észak-Dél „ellentét” nemcsak világviszonylatban állja meg a helyét, hanem bizonyos esetekben országokon belül is! Gazdasági különbségek a világ számos államában megfigyelhetőek. Olaszországban az általános trend érvényesül, a fejlett északi régió áll szemben a csizma ütött-kopott déli sarkával. Fejlettségi különbség pedig még a világ vezető hatalmában, az Egyesült Államokban is jelen van! De akad ellenpélda is: Bolíviában az északi hegyvidék az elmaradottabb, míg a déli síkság a fejlettebb rész. Hasonló helyzet állhat elő a most még széttagolt Koreai-félszigeten is. 

S itt el is jutottunk a politikai tagoltság kérdéséhez, merthogy a világ országai nem csak gazdasági fejlettségük okán szakadhatnak északi és déli részre, hanem a nagyhatalmi rivalizálásnak és a belpolitikai küzdelmeknek köszönhetően is. Rengeteg példát említhetünk e tekintetben. Így például a múltból a koreai és vietnámi konfliktust, a jelenből pedig Ciprus görög-török megosztottságát vagy éppenséggel a szudáni polgárháborút. A legizgalmasabb példa azonban kétségkívül a két Korea esete, ahol az ideológiai ellentét még 60 év (ebből 20 a hidegháborút követően!) után is jelen van, és meghatározza a mindennapokat.

Az esetek többségében a politikai indíttatás etnikai vagy vallási törekvésekkel is párosul. A világnak egyes részein szó szerint egyfajta észak-déli kulturális megosztottságot tapasztalhatunk. E tekintetben a nigériai példa különösen beszédes: amíg északon az iszlám a meghatározó vallás, addig délen a kereszténység az elterjedt, ebből pedig számtalan konfliktus kerekedett. Mindez azonban szinte egész Nyugat-Afrikára jellemző, sőt az említett szudáni polgárháborúban is tetten érhető. Ezek okai mégsem a civilizációk közötti konfliktus: sokkal inkább a gyarmati határok és az elhibázott fejlődési utak. 

ÉLET AZ EGYESÜLÉS UTÁN?

Az egymástól elszakított országok előbb-utóbb egyesülnek, a kérdés csak az, hogy vajon ez az együttélés mennyire lesz sikeres? Németország példáját ismerjük, sőt valamelyest szerepet is játszottunk benne. A német egység 20 év távlatából igazi sikertörténetnek számít, még akkor is, ha a regionális különbségek továbbra is megvannak, s ha Keleten olykor-olykor még mindig fellángol a baloldali romanticizmus. Az újraegyesült Németországban egyértelműen a nyugati minták és értékek diadalmaskodtak, ráadásul úgy tűnik, hogy így véglegesen Európa vezető hatalmává avanzsált. 

No s mi a helyzet a világ más szegleteiben? Például a majd három és fél évtizeddel ezelőtt újraegyesült Vietnámban? Egykor az északi kommunista vezetés irányításával került sor az egység megteremtésére, a történelem fura fintoraként azonban az országot ma már inkább a Dél által propagált kapitalizmus mozgatja, s teszi a térség kistigrisévé. A különbségek azonban itt is szemmel láthatóak: amíg Hanoi a kommunizmus fellegvára, falvak összessége maradt, addig Saigonból – mert ott délen még mindig így hívják az északi vezér neve után Ho Si Minh-városra átkeresztelt települést – egy igazi metropolis, az ország kereskedelmi-gazdasági életének központja és motorja lett.

Németország és Vietnám példája így vagy úgy, de sikeres egyesülésnek számít, az Arábiai-félsziget déli csücskében fekvő Jemen viszont könnyen ellenpélda lehet. A kilencvenes évek elején egységet fogadó köztársaság ugyanis a történelmi utak különbözősége (a déli régió brit uralom alatt jobban integrálódott a nemzetközi vérkeringésbe, míg az északi vidék törzsi viszonyok közepette elmaradt a fejlődésben) és az újonnan kiújult felekezeti villongások (az iszlám két főbb irányzata, a szunnita és a síita ág mérkőzik meg egymással) miatt könnyen szétszakadhat. A jemeni kudarcot látva pedig a világnak pedig már most újabb veszélyes gócpontja akadt: a kalózoktól hemzsegő Ádeni-öböl.

Az egyesülés utáni életet vizsgálva azonban manapság a koreai kérdés számít a legizgalmasabbnak. Vajon mi lesz a Koreai-félszigettel? Nos, előbb vagy utóbb itt is megvalósul majd az egység, aminek időpontja leginkább az észak-koreai utódlástól (Mi lesz a „kedves vezér” halála után?), és az ország gazdasági teljesítményétől függ. Ezt követően azonban sokkalta nehezebb dolga lesz Dél-Koreának, mint amilyen az egykori NSZK-nak volt. A hatalmas különbségeket látva könnyen azt gondolhatnánk, hogy befellegzett a „dél-koreai csodának”. Csakhogy a bőséges északi nyersanyag-forrásokat és olcsó munkaerőt figyelembe véve akár újabb lendületet is kaphat a távol-keleti ország. 

FEJLETT ÉSZAK ÉS FEJLETLEN DÉL? 

Az Észak és Dél hallatán az ember először nyilván a földrajzi különbségekre gondol, majd a földtekék között húzódó fejlettségbeli különbségekre asszociál. Mennyiben állja meg a helyét ez a distinkció? S vajon a déli földrész mindörökre periférikus szerepre hivatott, vagy van esély ott is a felzárkózásra? 

Jobban tesszük, ha fejlett és fejlődő világról beszélünk, és ha legalább gondolatban feljebb csúsztatjuk világtérképünkön az Egyenlítő vonalát. A földrajzi megszorítások mellett azonban kétségünk sem lehet afelől, hogy Észak és Dél között valóban hatalmasak a fejlettségbeli különbségek. Ehhez elég csupán arra gondolnunk, hogy a világ legszegényebb országai zömmel a – az Egyenlítő csúsztatásával módosított – déli féltekén találhatók. A lemaradás pedig számos területen látható, így például a gazdaság termelékenységi mutatóiban, az analfabetizmus társadalmi arányában, a kórházi ágyak számában és az egészségügyi ellátásban, vagy éppenséggel a folyamatosan éhezők megdöbbentő számadatában. (Íme egy példa: Szudán déli részében az elmúlt 15 év éhínsége és a polgárháborúja közel 1,6 millió emberéletet követelt, miközben jelenleg majd 3 millióan éheznek.) 

A Dél leszakadásának, lemaradásának számtalan oka van. Így például az európai gyarmatosítás, ami elültette a gazdasági egyenlőtlenség magvait, illetve megalapozta azt az igazságtalan világgazdasági rendszert, amelyben a fejlődő világ még mindig ki van szolgáltatva a fejlett ipari országoknak. Persze akadnak kivételek, mint például a Perzsa-öböl olajmonarchiái (Kuvait), vagy a távol-keleti kereskedő városállamok (Szingapúr), akiknek sikerült a függőségből, szegénységből kitörni, de említhetnénk a „multikulti” Malajziát is, mint a kulturák közti együttélés szép példáját. A lemaradásért azonban hiba lenne csupán az északiakat hibáztatni, abban ugyanis a rossz és hatástalan kormányzat, a belső politikai és gazdasági instabilitás, a túlnépesedés és az etnikai-felekezeti villongások, valamint a természeti csapások mind-mind szerepet játszanak. Nem beszélve az emberi tényezőről, a korrupt és véreskezű diktátorokról. (Lásd az afrikai diktátorokat, s „Az utolsó skót király” c. filmet!) 

Vajon állandósulni, vagy oldódni fog-e a fejlett-fejletlen megkülönböztetés? A bizakodáshoz szükség lenne a „déli” féltekén: kiterjedt és színvonalas oktatásra, jobb és olcsóbb egészségügyi ellátásra, a felhalmozott adóssághegyek eltörlésére, igazságos szabadkereskedelmi megállapodásokra, átgondolt segélyezésre, a zöld technológiai forradalom exportálására, s természetesen demokratikus kormányokra, valamint átgondolt és megvalósítható politikákra. Azért sajnáljuk egy kicsit Északot is! Demokrácia-deficit, elöregedő társadalom, gyengülő gazdasági versenyképesség, migráció – ezekkel minduntalan kénytelen szembenézni az északi ember. Ezen a ponton azonban a két félteke problémahalmazai összekapcsolódnak, az Egyenlítőn átívelnek. Közös gondokért közösen kell tenni (pl. globális felmelegedés). Ez jelenleg Észak és Dél legnagyobb felelőssége és kötelessége.