Perzsa blogok

IRÁN: AZ INTERNETES NAPLÓK ORSZÁGA

Iránban a szólásszabadság erősen korlátozott, s nincs ez másként az internetes térben sem, amely sok tekintetben inkább Intranet, mintsem Internet. Az iszlám köztársaság a világ talán legnagyobb internet-blokkolójának számít, közel 10 millió weboldal van tiltó listán. Az irániak azonban, mint megannyi esetben, itt is rendkívül leleményesek, s igyekeznek kijátszani a szigorú szabályokat. A világhálóhoz való korlátlan hozzáférés érdekében számos trükköt és technikát fejlesztettek ki (odahaza és külföldön). Így például a FreeGate nevű szoftvernek (amely megváltoztatja az IP címet), a helyettes szervereknek, vagy a különböző anti-filter programoknak köszönhetően mégiscsak lehetséges a tiltott oldalakon való böngészés. 

Az Internet igazi jelentősége azonban nem a tiltott információkhoz való hozzájutásban rejlik, hanem az internetes naplóírásban, a blogolásban. Ma több blogbejegyzés íródik perzsául, mint kínaiul, németül, olaszul, oroszul, vagy spanyolul. Közel százezerre tehető az aktív felhasználók száma, s ezzel Irán a negyedik a világon. De vajon miben rejlik a blogírás népszerűsége? 

Nos, leginkább talán abban, hogy az az iszlám köztársaság szigorú rendszerében lehetőséget teremt az egyéni önkifejezésre, a vágyak és vélemények szabadabb megfogalmazására, s egyfajta privát szférát jelent, ahol mindent szabad. Egy internetes napló teret enged azon írások (kritikák) publikálásának is, amelyekre a nyomtatott sajtóban nem lenne lehetőség. Számtalan betiltott könyv kerül fel a világhálóra, így például Salman Rushdie „Sátáni versek” című munkája is. A blogok emellett egyfajta kávézóként is funkcionálnak, ahol autentikus vitát lehet folytatni szinte bármilyen témáról. Akár még arról is, hogy milyen a demokrácia és az iszlám kapcsolata, vagy hogy szükséges-e a „Nagy Sátánnal” (az USA-val) való megbékélés. Az internetes naplók azonban nem csak vitafórumokként szolgálnak, hanem a hírek elterjesztésének csatornájaként is. Ehhez elég csupán a tavaly júniusi vitatott elnökválasztásra gondolni, amikor a blogolók mint helyszíni tudósítók közvetítettek az eseményekről. 

A mai Iránban mindenki blogol, legyen az egyházi személy, politikai vezető, vagy éppenséggel huszonéves fiatal. Így például blogírásba kezdett maga az elnök, Mahmúd Ahmadinezsád is, akiről aligha gondolnánk, hogy igazi Internet-függő. Rendszeresen frissített oldalán nemcsak elnöki teendőiről olvashatunk, hanem a Brazíliától Kínáig terjedő rajongótáborának kommentjeit is szemügyre vehetjük. Szó, ami szó, az iráni vezetés igyekszik propagandatevékenységét minden színtérre, így a blogszférára is kiterjeszteni. A fiatal generáció alternatív életformák iránti vágyakozásának és a rendszerrel szemben megfogalmazott kritikának azonban mégsem tud gátat szabni. Az internetes naplók lényegében nem másról, mint az iráni társadalomban jelenlévő problémákról és vágyálmokról szólnak. 

[A téma iránt érdeklődőknek ajánlott olvasmány: Nasrin Alavi: We Are Iran. The Persian Blogsphere. Portobello Books, London, 2005.]