Vajon lesz-e háború Irán és Izrael között?

„NAGYOBB A FÜSTJE, MINT A LÁNGJA”

Nukleáris engedetlensége folytán az Egyesült Államok és Izrael állam már több ízben is kilátásba helyezett egy katonai akciót az Iszlám Köztársasággal szemben. S bár a washingtoni vezetés újabban óvatosan fogalmaz, és igyekszik tárgyalásos úton rendezni a válságot, de a vitatott iráni urándúsítás, valamint az egyre növekvő izraeli ingerültség miatt a megelőző csapás lehetősége továbbra is a levegőben lóg. Az elmúlt hetek háborús retorikája és katonai erőfitogtatása egyértelműen kifejezésre juttatta a Teherán és Tel-Aviv közötti szembenállást, mindazonáltal kérdéses, hogy vajon valóban lesz-e iráni-izraeli konfrontáció a közeljövőben.

Az izraeli vezetés aggodalmai elsősorban az iráni atomprogram és hadászati fejlesztések kapcsán fogalmazódnak meg, amelyek megkérdőjelezhetik a zsidó állam biztonságát és katonai monopóliumát. A tavaly decemberben kiadott amerikai hírszerzési jelentést követően, amely úgy fogalmazott, hogy Irán négy évvel korábban leállította a nukleáris fegyver programját, Izrael igencsak egyedül érzi magát, és attól fél, hogy a washingtoni vezetés titokban megegyezik majd Teheránnal. Ennek megfelelően egyre több szó esik arról, hogy Izrael önállóan fog lépni, s ahogyan azt már Irak (1981) és Szíria (2007) esetében is tette, előbb-utóbb megelőző csapást mér az iráni nukleáris létesítményekre is.

Izraelnek a csapásmérést illetően különösen három „ketyegő órát” kell figyelemmel követnie. Így először is az amerikai elnökválasztási órát, a novemberi elnökválasztást követően ugyanis, egy demokrata párti győzelem esetén, komoly változásokra kerülhet sor az USA közel-kelet politikájában. Majd másodszor az iráni nukleáris órát, hiszen az atomprogram előrehaladtával egyre közelebb kerül az az időpont, amikor már nem lehetséges nukleáris szennyeződés nélkül végrehajtani az akciót. Végül harmadszor az iráni katonai képességek óráját, mivel a saját fejlesztések és az Oroszországtól vásárolt modern fegyverek hadrendbe állítása jelentősen korlátozhatja az izraeli megelőző csapás sikerességét.

Az akció azonban korántsem lesz olyan könnyű, mint a korábbi esetekben. Az állandósult éles retorika mellett ugyanis már nem kerülhet sor meglepetésszerű támadásra. S ha a szétszórt célpontokat sikerül is beazonosítani, azok védelmi rendszerét mégsem lesz olyan könnyű áttörni, hiszen döntő többségük mélyen a föld alatt található. Továbbá egyáltalán nem biztos, hogy az izraeli akció megkapja a zöld utat az USA által felügyelt iraki légtérben. Egy nem jóváhagyott csapás pedig akár szakítópróba elé is állíthatná az amerikai-izraeli szövetséget. A katonai fellépés bármely formáját követően pedig minden bizonnyal tovább erősödne a közel-keleti régió konfliktusossága, politikai és gazdasági instabilitása.

Az izraeli hadgyakorlat és az iráni rakétakísérlet kétségkívül háborús hangulatot kelt, valójában azonban nincsen másról szó, mintsem egyszerű erőfitogtatásról, vagy ha úgy tetszik „blöffölésről”. Izrael katonai képességeit demonstrálva igyekszik az iráni vezetést megrémiszteni, s egyben vonzóbbá tenni számára az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, illetve az európai államok által, az urándúsítás leállításáért cserébe felkínált csomagot. Mindeközben Ehud Olmert korrupciós ügyei folytán az izraeli politikai eliten belül ismét kiújultak az utódlási harcok, amelyeknek témájává vált az iráni nukleáris fenyegetéssel szembeni fellépés is. Ezt bizonyították Saul Mofaz és Ehud Barak éles kijelentései.

Irán kétnapos rakétakísérlettel válaszolt az izraeli kardcsörtetésre, amely igyekezett megmutatni azokat a katonai képességeket, amelyekkel a külső agresszoroknak szembesülniük kell, ha úgy döntenek, hogy megtámadják az Iszlám Köztársaságot. A demonstráció azonban legalább ennyire befelé, az iráni társadalom felé is irányult, bizonyítva azt, hogy a forradalmi vezetés irányítása alatt tartja a dolgokat, s képes megvédeni az ország határait. A katonai bemutató és az erős retorika ellenére Teherán továbbra is keresi a békés megállapodás lehetőségét a nukleáris ügy kapcsán, így például a legújabb nyugati ajánlatot széles társadalmi vitára bocsátották, hivatalos berkekben pedig már többen el is fogadták.

Az iráni-izraeli kapcsolat kétségkívül ellenséges. Teherán és Tel-Aviv éles nyilatkozataival és katonai erejének a demonstrálásával egyértelművé tette, hogy egy esetleges provokáció kapcsán nemcsak az önvédelemre képes, hanem a válaszcsapásra is. A dolog iróniája azonban, hogy a felek között nincsen valóságos stratégiai konfliktus, ennek megfelelően nem is áll érdekükben a közvetlen konfrontáció. Iránban az Izrael-ellenesség már nem a forradalmi elhivatottságot jelképezi, hanem egyfajta eszközt jelent Teherán számára, amellyel valójában Washington felé igyekszik kommunikálni. A háborús hangok ellenére nem várható, hogy az iráni-izraeli viszonyban drámai fordulatra kerül sor.