EGY NAP AZ INDONÉZ FŐVÁROSBAN
Dzsakartát
nem véletlenül nevezik csúfosan a „Nagy Durjánnak”. Az indonéz főváros
ugyanis olyan, mint a kellemetlen szagú egzotikus gyümölcs, egyesek
megvesznek érte, míg mások ki nem állhatják. S valóban a repülőgépről
kitekintve az első élményünk biztosan a várost körülölelő szmog felhő
lesz, majd a csillogó üvegpaloták és a falvakhoz hasonló külvárosi
kerületek egymással össze nem illő képei, és végül a kaotikus forgalom,
amely olykor teljesen ellehetetleníti az előrejutást. Dzsakarta azonban
jóval többet nyújthat, mint amit elsőre feltételeznénk róla. Ez egy
örökmozgó nagyváros, amely történelmi emlékei és művészeti alkotásai
mellett elsősorban kulturális sokszínűségével és vendégszeretetével
nyűgözi le az odalátogatókat.
Dzsakartai kalandozásunkat mindenféleképpen a történelmi városrész („Kota”) megtekintésével kell kezdenünk, ami az egykori holland jelenlétnek a legrégebbi és legszebb emléke. A sors fintora, hogy az egykori Batávia központja, akárcsak Amszterdam városa, a tengerszint alatt fekszik. A koloniális házak szépen felújítva sorakoznak egymás mellett, és nyújtanak hiteles betekintést a gyarmati időkbe. A régi várostéren („Taman Fatahillah”) pedig több múzeumot is találunk, így például a Történelmi, az Árnyjáték, és a Szépművészeti múzeumokat, amelyeket mind érdemes bebarangolni. Északabbra a híres kikötő található, amely manapság talán a leglátványosabb emlékét adja a vitorlás hajók korának. A szkúnerek megtekintése mellett érdemes azonban a helyi halpiacot („Pasar Ikan”) is felkeresni, amely színes forgatagával és hangzavarával szintén izgalmas és emlékezetes látnivalónak számít.
A gyarmati hangulatba belekóstolva megihatunk egy italt a Café Batáviában, amely csak keveset változott a 19. század óta, amikor még holland kereskedők szürcsölték a kávét és alkudoztak üzletről. Ha pediglen megéheznénk, úgy számos konyha és étterem közül választhatunk, s ha bátrak vagyunk, ebédünket elkölthetjük egy utcai büfésnél („warung”) is, ahol általában mindig ugyanazon öt étel szerepel a menülapon. Lakoma után pedig kultur-délutánt tarthatunk, és ellátogathatunk a Nemzeti Múzeumba, amely a város legfinomabb kulturális darabja, s ahol a szigetvilág minden csücskéből őriznek értékes relikviákat. De dönthetünk úgy is, hogy alkudozási képességeinket latba vetve a város különféle piacain teszünk kísérletet, ahol antikvitások, batikolt anyagok, márkás ruhák, elektronikai cikkek, sőt akár élő állatok közül is válogathatunk. Az állatkereskedelmet azonban törvény tiltja!
Dzsakarta a világ egyik olyan nagyvárosa, ahol természetesen nő még az őserdő, mégis ha a természet lány ölére vágyunk, akkor jobban tesszük, ha a majd egy órányira lévő Bogor-ba, az ottani botanikus kertbe megyünk el, mert a fővárosban rettentően kevés a zöld terület. A függetlenség terén álló 132 méteres toronyból („Monas”) remek rálátás nyílik a városra, amely úgy terjeszkedik a belső területek felé, mint valami hatalmas polip. A legfrissebb felmérések szerint jelenleg közel 12 millióan lakják. A horizontot pásztázva, míg szem ellát mesés irodaépületek, és színes lakóépületek váltogatják egymást. A megalománia pedig már errefelé is megjelent, mindez a Pertamina nemzeti olajtársaság székházát és a monumentális Isztiklal mecsetet tekintve, ami Délkelet-Ázsia legméretesebb muzulmán imahelyének számít, nem is lehet kérdéses.
Az indonéz fővárosban kétségkívül nagy változások történtek az elmúlt években, de fejlettségi szintjét tekintve egyelőre még messze elmarad a többi délkelet-ázsiai metropolistól. Dzsakarta politikai és gazdasági főváros, ennek megfelelően az indonéz szigetek gyűjtőmedencéje is, hiszen a munkahelyek és a jobb élet reményében sokan érkeztek ide az ország minden szegletéből. Dzsakarta lényegében olyan mintha a 17 ezer szigetből álló országot egy városba tömörítenénk. Mindennek köszönhetően egy olyan etnikai és kulturális mozaik jött létre, amelynek gazdagsága és sokszínűsége lenyűgözi az utazót. A jövőt illetően pedig csak az a kérdés, hogy vajon mire lesz képes az Indonéziát jellemző „unity in diversity”, vagyis „a különféleségből adódó egység”.
Dzsakarta kétségkívül nem a legszebb vagy legvonzóbb délkelet-ázsiai nagyváros, mindazonáltal bőven találhatunk itt látnivalót. Az biztos, hogy az egzotikus gyümölcsöket kedvelőknek tetszeni fog ez az ún. „Nagy Durján”.
HASZNOS INFORMÁCIÓK
Mikor menjünk? Az indonéz fővárost május és június hónapokban a legcélszerűbb felkeresni, mert ekkorra véget ér az esős évszak, az iskolai szünet majd egy hónappal később kezdődik, a turisták pedig egészen júliusig nem érkeznek még a városba.
Mire ügyeljünk? Az Indonéziába történő utazás nem igényel kötelező védőoltásokat, mindazonáltal ha a városokon kívül is szeretnénk kalandozni, úgy hastífusz, hepatitisz A/B, valamint veszettség ellen érdemes beoltatnunk magunkat. Ez esetben a malária elleni pirulákat se felejtsük otthon!
Hogyan menjünk, és mennyiért? A Malév és a KLM közös Budapest-Dzsakarta járatával 350 ezer forintért lehet eljutni az indonéz fővárosba. Olcsóbb megoldás, ha Budapestről előbb a malajziai Kuala Lumpurba megyünk, s onnan fapados társasággal repülünk tovább Dzsakartába (kb. 200 ezer forint).
Hogyan közlekedjünk? Dzsakarta viszonylag jó tömegközlekedéssel rendelkezik, de a hatalmas dugók olykor teljesen lehetetlenné teszik az előrejutást. Ez esetben válasszuk a háromkerekű motoros taxit (bajaj), amellyel olcsón és gyorsan utazhatunk. De a viteldíjban mindig előre egyezzünk meg.
Hol szálljunk meg? Az indonéz fővárosban számos szálláshely közül választhatunk pénztárcánknak megfelelően. A hátizsákos turisták már 30 ezer rúpiáért is találhatnak szállást, de a középkategóriás szállodákban egy kétágyas szobáért éjszakánként 300-400 ezer rúpiát kell kifizetnünk.
Múzeumok nyitva tartása? A múzeumokba belépődíjat kell fizetnünk, ami azonban nem lehet több pár ezer rúpiánál (pl. az Árnyjáték Múzeumba 3000 rúpiát kell fizetnünk). A múzeumok többsége csak a kora délutáni órákig van nyitva (pl. a Nemzeti Múzeum hétfőnként zárva tart).
Pénzváltás? Dzsakartában szinte valamennyi bankfiókban és utcai bank-automatánál vehetünk fel készpénzt, emellett számos pénzváltó is működik. Egy amerikai dollárért közel 9000 indonéz rúpiát kaphatunk.
Hasznos internetes oldalak: Indonézia.Lap.Hu (http://indonezia.lap.hu); Indonesia Tourism (http://www.indonesia-tourism.com); Travel Indonesia (http://www.travel-indonesia.com); Indonesia.Com (http://www.indonesia.com); Lonelyplanet (http://www.lonelyplanet.com/indonesia).
Dzsakartát
nem véletlenül nevezik csúfosan a „Nagy Durjánnak”. Az indonéz főváros
ugyanis olyan, mint a kellemetlen szagú egzotikus gyümölcs, egyesek
megvesznek érte, míg mások ki nem állhatják. S valóban a repülőgépről
kitekintve az első élményünk biztosan a várost körülölelő szmog felhő
lesz, majd a csillogó üvegpaloták és a falvakhoz hasonló külvárosi
kerületek egymással össze nem illő képei, és végül a kaotikus forgalom,
amely olykor teljesen ellehetetleníti az előrejutást. Dzsakarta azonban
jóval többet nyújthat, mint amit elsőre feltételeznénk róla. Ez egy
örökmozgó nagyváros, amely történelmi emlékei és művészeti alkotásai
mellett elsősorban kulturális sokszínűségével és vendégszeretetével
nyűgözi le az odalátogatókat.Dzsakartai kalandozásunkat mindenféleképpen a történelmi városrész („Kota”) megtekintésével kell kezdenünk, ami az egykori holland jelenlétnek a legrégebbi és legszebb emléke. A sors fintora, hogy az egykori Batávia központja, akárcsak Amszterdam városa, a tengerszint alatt fekszik. A koloniális házak szépen felújítva sorakoznak egymás mellett, és nyújtanak hiteles betekintést a gyarmati időkbe. A régi várostéren („Taman Fatahillah”) pedig több múzeumot is találunk, így például a Történelmi, az Árnyjáték, és a Szépművészeti múzeumokat, amelyeket mind érdemes bebarangolni. Északabbra a híres kikötő található, amely manapság talán a leglátványosabb emlékét adja a vitorlás hajók korának. A szkúnerek megtekintése mellett érdemes azonban a helyi halpiacot („Pasar Ikan”) is felkeresni, amely színes forgatagával és hangzavarával szintén izgalmas és emlékezetes látnivalónak számít.
A gyarmati hangulatba belekóstolva megihatunk egy italt a Café Batáviában, amely csak keveset változott a 19. század óta, amikor még holland kereskedők szürcsölték a kávét és alkudoztak üzletről. Ha pediglen megéheznénk, úgy számos konyha és étterem közül választhatunk, s ha bátrak vagyunk, ebédünket elkölthetjük egy utcai büfésnél („warung”) is, ahol általában mindig ugyanazon öt étel szerepel a menülapon. Lakoma után pedig kultur-délutánt tarthatunk, és ellátogathatunk a Nemzeti Múzeumba, amely a város legfinomabb kulturális darabja, s ahol a szigetvilág minden csücskéből őriznek értékes relikviákat. De dönthetünk úgy is, hogy alkudozási képességeinket latba vetve a város különféle piacain teszünk kísérletet, ahol antikvitások, batikolt anyagok, márkás ruhák, elektronikai cikkek, sőt akár élő állatok közül is válogathatunk. Az állatkereskedelmet azonban törvény tiltja!
Dzsakarta a világ egyik olyan nagyvárosa, ahol természetesen nő még az őserdő, mégis ha a természet lány ölére vágyunk, akkor jobban tesszük, ha a majd egy órányira lévő Bogor-ba, az ottani botanikus kertbe megyünk el, mert a fővárosban rettentően kevés a zöld terület. A függetlenség terén álló 132 méteres toronyból („Monas”) remek rálátás nyílik a városra, amely úgy terjeszkedik a belső területek felé, mint valami hatalmas polip. A legfrissebb felmérések szerint jelenleg közel 12 millióan lakják. A horizontot pásztázva, míg szem ellát mesés irodaépületek, és színes lakóépületek váltogatják egymást. A megalománia pedig már errefelé is megjelent, mindez a Pertamina nemzeti olajtársaság székházát és a monumentális Isztiklal mecsetet tekintve, ami Délkelet-Ázsia legméretesebb muzulmán imahelyének számít, nem is lehet kérdéses.
Az indonéz fővárosban kétségkívül nagy változások történtek az elmúlt években, de fejlettségi szintjét tekintve egyelőre még messze elmarad a többi délkelet-ázsiai metropolistól. Dzsakarta politikai és gazdasági főváros, ennek megfelelően az indonéz szigetek gyűjtőmedencéje is, hiszen a munkahelyek és a jobb élet reményében sokan érkeztek ide az ország minden szegletéből. Dzsakarta lényegében olyan mintha a 17 ezer szigetből álló országot egy városba tömörítenénk. Mindennek köszönhetően egy olyan etnikai és kulturális mozaik jött létre, amelynek gazdagsága és sokszínűsége lenyűgözi az utazót. A jövőt illetően pedig csak az a kérdés, hogy vajon mire lesz képes az Indonéziát jellemző „unity in diversity”, vagyis „a különféleségből adódó egység”.
Dzsakarta kétségkívül nem a legszebb vagy legvonzóbb délkelet-ázsiai nagyváros, mindazonáltal bőven találhatunk itt látnivalót. Az biztos, hogy az egzotikus gyümölcsöket kedvelőknek tetszeni fog ez az ún. „Nagy Durján”.
HASZNOS INFORMÁCIÓK
Mikor menjünk? Az indonéz fővárost május és június hónapokban a legcélszerűbb felkeresni, mert ekkorra véget ér az esős évszak, az iskolai szünet majd egy hónappal később kezdődik, a turisták pedig egészen júliusig nem érkeznek még a városba.
Mire ügyeljünk? Az Indonéziába történő utazás nem igényel kötelező védőoltásokat, mindazonáltal ha a városokon kívül is szeretnénk kalandozni, úgy hastífusz, hepatitisz A/B, valamint veszettség ellen érdemes beoltatnunk magunkat. Ez esetben a malária elleni pirulákat se felejtsük otthon!
Hogyan menjünk, és mennyiért? A Malév és a KLM közös Budapest-Dzsakarta járatával 350 ezer forintért lehet eljutni az indonéz fővárosba. Olcsóbb megoldás, ha Budapestről előbb a malajziai Kuala Lumpurba megyünk, s onnan fapados társasággal repülünk tovább Dzsakartába (kb. 200 ezer forint).
Hogyan közlekedjünk? Dzsakarta viszonylag jó tömegközlekedéssel rendelkezik, de a hatalmas dugók olykor teljesen lehetetlenné teszik az előrejutást. Ez esetben válasszuk a háromkerekű motoros taxit (bajaj), amellyel olcsón és gyorsan utazhatunk. De a viteldíjban mindig előre egyezzünk meg.
Hol szálljunk meg? Az indonéz fővárosban számos szálláshely közül választhatunk pénztárcánknak megfelelően. A hátizsákos turisták már 30 ezer rúpiáért is találhatnak szállást, de a középkategóriás szállodákban egy kétágyas szobáért éjszakánként 300-400 ezer rúpiát kell kifizetnünk.
Múzeumok nyitva tartása? A múzeumokba belépődíjat kell fizetnünk, ami azonban nem lehet több pár ezer rúpiánál (pl. az Árnyjáték Múzeumba 3000 rúpiát kell fizetnünk). A múzeumok többsége csak a kora délutáni órákig van nyitva (pl. a Nemzeti Múzeum hétfőnként zárva tart).
Pénzváltás? Dzsakartában szinte valamennyi bankfiókban és utcai bank-automatánál vehetünk fel készpénzt, emellett számos pénzváltó is működik. Egy amerikai dollárért közel 9000 indonéz rúpiát kaphatunk.
Hasznos internetes oldalak: Indonézia.Lap.Hu (http://indonezia.lap.hu); Indonesia Tourism (http://www.indonesia-tourism.com); Travel Indonesia (http://www.travel-indonesia.com); Indonesia.Com (http://www.indonesia.com); Lonelyplanet (http://www.lonelyplanet.com/indonesia).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése