VAJON TÉNYLEG A KURDOK ÁLLNAK A ROBBANTÁSOK MÖGÖTT?
A
Törökország kereskedelmi központjában, Isztambulban vasárnap elkövetett
terrorcselekményekért ez idáig egyetlen szervezet vagy csoport sem
vállalta a felelősséget. Mindazonáltal a török hatóságok figyelme
azonnal a Kurd Munkáspártra helyeződött, amelyet a pokolgépes
merényletek elkövetésével gyanúsítottak meg. De vajon állhat-e a
robbantások mögött a kurd önállóságért küzdő szervezet?
A Kurd Munkáspárt régóta folytatja autonómia küzdelmét Kelet-Törökországban, az 1980-as évek eleje óta végrehajtott akcióinak pedig már több mint harminc ezren estek áldozatul eddig. Ezért nem is meglepő, hogy a szervezet a robbantásokat követően egyből a vádlottak padjára került. Ráadásul az akció jellege és időzítése is a kurd függetlenségi szervezet harcmodorát tükrözi. A felhasznált plasztik robbanószer és a működési mechanizmus, illetve a feszült légkörben elkövetett merénylet kétségkívül a Kurd Munkáspárt stratégiájának jellemzője. Érintettségét pedig egyértelműen igazolhatja a szervezet vezetőjének (Murat Karayilan) egy héttel korábban elhangzott figyelmeztetése: „Az észak-iraki török offenzíva folytatódása esetén merényletek sorozatát fogják végrehajtani törökországi célpontok ellen.”
Mindez alátámasztani látszik, hogy a merényletekért a Kurd Munkáspárt a felelős, valójában azonban akadnak még kételyek a robbantásokat illetően. Habár Gungoren városrész puha célpontként alkalmas lehetett a kurd függetlenségi szervezet számára, hogy megmutassa nemcsak vidéken képes veszély- helyzetet teremteni, hanem fegyvereivel a nagyobb városokat is célba tudja venni, de az akció helye mégsem bírt semmiféle szimbolikus relevanciával a Kurd Munkáspárt számára, amely eddig turista övezeteket és kormányzati épületeket támadott. Az előidézett pusztítás nagysága és az egymás után elkövetett robbantások kifinomultsága pediglen inkább az al-Kaida, és az azzal szimpatizáló csoportok akcióira emlékeztetnek, mintsem a kurd függetlenségi mozgalom terrorista cselekményeire.
A legtöbb gyanú a Kurd Munkáspárt ellen irányul, de Törökországnak számos más fenyegetéssel és problémával is szembe kell néznie. Így például a növekvő társadalmi megosztottság (szekuláris avagy vallásos orientáció?) mellett az iszlamista fenyegetés jelenthet majd a jövőben nagyobb bonyodalmat. Madridban már bebizonyosodott, hogy elhamarkodott verdiktet nem lehet hozni, kérdés azonban hogy Ankara tanult-e a spanyol példából.
A
Törökország kereskedelmi központjában, Isztambulban vasárnap elkövetett
terrorcselekményekért ez idáig egyetlen szervezet vagy csoport sem
vállalta a felelősséget. Mindazonáltal a török hatóságok figyelme
azonnal a Kurd Munkáspártra helyeződött, amelyet a pokolgépes
merényletek elkövetésével gyanúsítottak meg. De vajon állhat-e a
robbantások mögött a kurd önállóságért küzdő szervezet?A Kurd Munkáspárt régóta folytatja autonómia küzdelmét Kelet-Törökországban, az 1980-as évek eleje óta végrehajtott akcióinak pedig már több mint harminc ezren estek áldozatul eddig. Ezért nem is meglepő, hogy a szervezet a robbantásokat követően egyből a vádlottak padjára került. Ráadásul az akció jellege és időzítése is a kurd függetlenségi szervezet harcmodorát tükrözi. A felhasznált plasztik robbanószer és a működési mechanizmus, illetve a feszült légkörben elkövetett merénylet kétségkívül a Kurd Munkáspárt stratégiájának jellemzője. Érintettségét pedig egyértelműen igazolhatja a szervezet vezetőjének (Murat Karayilan) egy héttel korábban elhangzott figyelmeztetése: „Az észak-iraki török offenzíva folytatódása esetén merényletek sorozatát fogják végrehajtani törökországi célpontok ellen.”
Mindez alátámasztani látszik, hogy a merényletekért a Kurd Munkáspárt a felelős, valójában azonban akadnak még kételyek a robbantásokat illetően. Habár Gungoren városrész puha célpontként alkalmas lehetett a kurd függetlenségi szervezet számára, hogy megmutassa nemcsak vidéken képes veszély- helyzetet teremteni, hanem fegyvereivel a nagyobb városokat is célba tudja venni, de az akció helye mégsem bírt semmiféle szimbolikus relevanciával a Kurd Munkáspárt számára, amely eddig turista övezeteket és kormányzati épületeket támadott. Az előidézett pusztítás nagysága és az egymás után elkövetett robbantások kifinomultsága pediglen inkább az al-Kaida, és az azzal szimpatizáló csoportok akcióira emlékeztetnek, mintsem a kurd függetlenségi mozgalom terrorista cselekményeire.
A legtöbb gyanú a Kurd Munkáspárt ellen irányul, de Törökországnak számos más fenyegetéssel és problémával is szembe kell néznie. Így például a növekvő társadalmi megosztottság (szekuláris avagy vallásos orientáció?) mellett az iszlamista fenyegetés jelenthet majd a jövőben nagyobb bonyodalmat. Madridban már bebizonyosodott, hogy elhamarkodott verdiktet nem lehet hozni, kérdés azonban hogy Ankara tanult-e a spanyol példából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése