Ahmadinezsád New Yorkba készül

DE VAJON MILYEN FOGADTATÁSRA SZÁMÍTHAT AZ IRÁNI ELNÖK?

Mahmud Ahmadinezsád a héten New Yorkba utazik, s mint az elmúlt négy esztendőben, most is arra készül, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének központi éves ülésén beszédet tartva elkápráztassa a nemzetközi nagyérdeműt. Csakhogy az iráni elnöknek nem lesz könnyű dolga. Egyrészt korábban nem látott méretű tüntetések várják majd, másrészt a hivatalos „fogadtatás” sem lesz olyan, mint a korábbi években. S meglehet, hogy az elnöki „PR-utazás” éppen ezért ellenkező hatást fog majd kiváltani, s a legitimációszerzés helyett legitimációvesztést fog eredményezni.

Ahmadinezsád korábbi látogatásait mindig is övezték tiltakozások, de most igencsak élénk kampány és kiterjedt szervezkedés folyik ellene, s nem kizárt, hogy szeptember 22-24. között az ENSZ székháza előtt az eddigi legnagyobb iráni ellenzéki demonstrációra kerül majd sor. A szervezők nem csak interneten mozgósítanak, hanem az amerikai és kanadai nagyvárosokból külön buszjáratokat is szerveznek New Yorkba, ahol számos család ajánlotta fel, hogy elszállásolja a fedél nélkül maradt tiltakozókat. De szimpátiatüntetések lesznek más nagy városokban is, így például Los Angelesben.

A tradicionálisan politikailag inaktív, valamint az otthoni gazdasági és családi kapcsolataikat féltő, s éppen ezért csendben szemlélődő iráni diaszpóra (közel 1 millió fő) megmozdulása fordulópont lehet a júniusi elnökválasztást követően kibontakozó eseménysorozatban. Akárcsak 1977-ben, amikor tíz-ezrek tiltakoztak a sah washingtoni látogatása ellen, a mostani megmozdulás is intő jel lehet a vezetésnek, nevezetesen, hogy törékeny lábakon áll az otthoni hatalma. Ráadásul olyan pillanatban kaphat komoly kritikát, amikor valamennyi kormány képviselője jelen van, s árgus szemekkel figyel.

Ahmadinezsád amerikai beutazása ellen korábban is voltak már tiltakozások, ám most más fronton zajlik a demonstrálás. Az iráni ellenzékiek azokat a szállodákat veszik kritika (a profitszerzés érdekében „véres pénzt” fogadnak el) és e-mail-ostrom alá (szó szerint elárasztják levelekkel a szállodamenedzserek virtuális postaládáit), amelyek a híresztelések szerint elszállásolják az iráni delegációt. Kampányuknak köszönhetően előbb a Barcalay Intercontinental, majd pedig a New York’s Helmsley Hotel mondta vissza az iráni foglalásokat. Mindez igencsak kellemetlen a vezetésnek.

Az iráni elnök nem csak az utcákon és az üléstermekben számíthat kedvezőtlen fogadtatásra, hanem az elnöki látogatás egyéb állomásain és programjain is. Így például kellemetlenül alakulhatnak az elnöki fogadások, amelyeken a mindenkori államfő az Iránnal foglalkozó amerikai kutatókat, illetve az Egyesült Államokban élő iráni közösség tagjait látja vendégül. Több prominens személyiség ugyanis már jelezte, hogy „a jelen körülmények között” nem kíván részt venni az Ahmadinezsád-féle vacsorán. A résztvevők között pedig biztosan lesz olyan, aki zöld színű ruhát öltve fog tiltakozni, s provokálni.

A teheráni vezetés feltehetőleg a hitelességének és legitimitásának helyreállítását célozta meg, amikor megszervezte Ahmadinezsád amerikai látogatását, csakhogy úgy tűnik, hogy számításaik kudarcot vallhatnak, s az események akár kontra-produktívak is lehetnek. A tömeges megmozdulás, amelyet ráadásul európai szolidaritás is követ (tiltakozások lesznek Berlinben, Párizsban és Londonban is), komoly legitimitás-vesztést eredményezhet a nemzetközi fronton, s mindez az október 1-én kezdődő tárgyalásokat megelőzően tovább szűkítheti a forradalmi elit mozgásterét.

Arról nem is szólván, hogy idén már nem lesz ott Bush elnök, akit támadni lehetne, Ahmadinezsádnak helyette az iszlám világ iránt nyitottabb Obamával kell számolnia, aki azonban a jelenlegi forgató-könyvek szerint nem kíván találkozni közvetlenül iráni kollégájával. Ilyen körülmények között pedig aligha lehetnek sikeresek a korábbi évek „világmegváltó” beszédei, ha azonban nem a megszokott retorikát használja, úgy könnyen odahaza kerülhet veszélybe a hatalma. Szó, ami szó, a nem csak odahaza, hanem a nemzetközi téren is fel van adva a lecke.

AMERIKAI FORDULAT ÉS OROSZ ENYHÜLÉS: IRÁNI FEJFÁJÁS?

A teheráni vezetésnek ráadásul nem csupán a nemzetközi fogadtatással, a legitimációszerzéssel kell majd megküzdenie, hanem az október 1-én kezdődő hatoldalú tárgyalásokon is komoly össztűzre számíthat a nukleáris engedetlensége miatt is. Azt követően ugyanis, hogy Washington bejelentette, eláll a Kelet-Európába tervezett rakétavédelmi rendszer megépítésétől, könnyen meglehet, hogy Moszkva rugalmasabb lesz a gazdasági szankciók elfogadásának tekintetében.

Noha Oroszországnak továbbra sincs érdekében, s esze ágában, hogy az amerikaiak helyett megoldja az iráni nukleáris kérdést, de az Obama-adminisztráció „pálfordulása”, vagy ha úgy tetszik gesztusa, valamint a nyugat-európai kormányok hangos nyomásgyakorlása hatással lehet az orosz tárgyalási pozíciókra, s irányvonalakra. Bár a gazdasági érdekek miatt minden bizonnyal nemet mondanak majd komolyabb szankciókra, de közös megdorgálás és elítélés mindenképpen lesz.

Az iszlám köztársaság, rövidtávon talán megúszhatja a felelősségre vonást, de hosszabb távon, az amerikai-orosz viszony „olvadását” követően már aligha lesz könnyű dolga. Az oroszok támogatása nélkül ugyanis Peking nem valószínű, hogy egyedül vétózna az iráni atomkérdésben. Teherán pedig a jelenlegi körülmények között nem engedheti meg, hogy visszacsússzon a 80-as évek elszigeteltségébe, mivel az a gazdasági öngyilkossággal lenne egyenlő.

Talán az Egyesült Államok tényleg belátta, hogy együttműködéssel jobban mennek a dolgok. A nemzetközi porondon bekövetkező változások mindenesetre komoly fejfájást okozhatnak Teheránban.