Az 1979-es iszlám forradalom
eredményeként megszülető Iszlám Köztársaság, mint államforma önmagában véve nem
egyedülálló, de mégis igencsak sajátos, amennyiben az iráni és síita muzulmán
hagyományokat az európai parlamentarizmus és republikanizmus elemeivel
igyekszik összevegyíteni. A jelenlegi iráni politikai-hatalmi berendezkedést
lényegében két történelmi folyamat alakította és formálta ki: egyfelől a síita
iszlám államvallássá tétele a Szafavida-dinasztia uralma alatt 1501-ben,
másfelől pedig az 1906 és 1911 között lezajló alkotmányos forradalom, amely az
abszolút monarchia hatalmának intézményes korlátozására irányult.
Az Iszlám Köztársaság rendszere ennek
megfelelően egyszerre kísérli meg alkalmazni az európai mintájú alkotmányos
fejlődés olyan eredményeit, mint például a parlamentnek felelős kormányzatot,
vagy éppenséggel a nép által közvetlenül választott törvényhozás intézményét,
miközben a síita iszlám politikáról kialakított képnek Ruhollah Khomeini
ajatollah által megalkotott, radikálisan új felfogását az „iszlám jogtudós
uralmáról” szintén igyekszik megvalósítani a gyakorlatban. Az isteni és a
népszuverenitás együttes alkalmazásának eredményeként megszülető iráni
politikai rendszert éppen ezért egy kettős, illetve párhuzamos felépítésű
intézményi struktúra jellemzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése