Válságban az izraeli politikai rendszer?

„POLITIKAI REFORMOK A BÉKE ÉRDEKÉBEN”

Izrael az államalapítás hatvanéves évfordulójára készülődik, a jeles esemény árnyékában azonban a zsidó államnak számos külső és belső problémával kell szembenéznie. A megoldatlan izraeli-palesztin konfliktus, a folyamatos biztonsági fenyegetettség, a társadalmon belül kiéleződő törésvonalak, a cionizmus gondolatának megváltozása, az Izraelben élő arab lakosság integrációjának sikertelensége, illetve a politikai rendszer szisztematikus hibája mind-mind szerepet játszik abban, hogy Izrael állam igencsak bizonytalan jövő elé néz.

Az államalapítók hatvan évvel ezelőtt a nemzetközi trendet követve egy tisztán arányos politikai rendszert építettek ki, amelynek következtében egyfelől az izraeli társadalom valamennyi csoportja saját politikai képviseletet épített ki magának, másfelől azonban mindez ingatag többpárti koalíciós kormányzásokhoz is vezetett. Amíg más demokráciákban a kormányzaton belüli „lázadás” igencsak ritka eseménynek számít, addig Izraelben ez szinte hétköznapinak tekinthető. A miniszterek erős pozícióban vannak, a politikusok pedig kevésbé a választóknak, mint inkább saját pártjuknak felelősek. Mindennek következtében igencsak nehéz a hosszú távú és a mindenki számára kedvező döntések meghozatala.

A knesszetben, az izraeli törvényhozásban jelenleg is 12 párt foglal helyet, amelyek közül kettő is a koalíció felrúgásával fenyegetődzik, amennyiben tovább folytatódik az „érdekeikkel ellentétes” békepolitika. Egyfelől az ortodox Shasz párt, amely ellenzi a ciszjordániai telepek felszámolását, másfelől pedig a védelmi miniszterként tevékenykedő munkapárti Ehud Barak, aki miniszterelnöki ambíciói miatt utasítja el a béketárgyalások folytatását. A kicsiny társadalmi csoport ellenállása és a személyes politikai becsvágy miatt ezért aligha képzelhető el, hogy komolyabb előrelépésre kerül sor a békefolyamat tekintetében. Mindehhez persze hozzájárul a diszfunkcionális palesztin rendszer is, ahol nincsen olyan autoritás, amellyel sikeres tárgyalásokat lehetne folytatni.

A szisztematikus válságból való kilábalás érdekében többen a politikai rendszer gyökeres reformjáról, egy olyan berendezkedésről beszélnek, amely csökkenti a különleges társadalmi érdekcsoportok politikai hatalmát, miközben megőrzi a kisebbségek képviseletét, és egyben lehetővé teszi a rövidtávú érdekekkel szemben a hosszabb távú politikai döntések megszületését is. A politikai viták az elnöki és a félelnöki rendszer lehetséges előnyei mellett többek között a törvényhozás kibővítéséről, az egyéni választókerületek felállításáról, a többségi választási rendszer bevezetéséről, a kis pártok parlamentbe való jutásának korlátozásáról, valamint a választáson győztes legnagyobb párt kormányalakítási megbízatásáról folynak.

A politikai reformokra azonban mindenképpen szükség van. Egyrészt a sorozatos belpolitikai válságok elkerülése érdekében, másrészt pedig, hogy a békefolyamatot ne akadályozzák meg olyan társadalmi csoportok, amelyek az arányos rendszernek köszönhetően kisajátíthatják a politikai döntéshozatalt. Mindez a jelen helyzetben, amikor úgy tűnik, hogy a közel-keleti békefolyamat kátyúba ragadt, nem sok sikerrel kecsegtet, ha azonban az izraeli vezetésnek mégis sikerül a telepes kérdést koalíciós válság nélkül megoldani, úgy az, kedvező kiindulópont lehet a közel-keleti konfliktus rendezésében.