Jázd: Homokváros a sivatagban

VÁROS, AHOL A VÍZNEK MÚZEUMA, A TŰZNEK PEDIG TEMPLOMA VAN

Úgy hírlik, hogy az iráni Jázd városa a földkerekség egyik legrégebben lakott települése, s szó mi szó, a szűk utcácskákban, az anyagból és homokból épített házacskák között barangolva valóban úgy érezzük, mintha évszázadokat, sőt inkább évezredeket ugranánk vissza az időben.

A Lut és a Kavir sivatag között, a három és négyezer méteres hegyek lábánál fekvő Jazd a „Selyemút” fontos állomása volt, ahol egykoron (1272-ben) még maga Marco Polo is tiszteletét tette. A város piacait róva pedig megbizonyosodhatunk arról, hogy Jázd továbbra is fontos kereskedelmi központ, kézműves remekei pedig még mindig méltán híresek messze földön. Így például a selyem, a porcelán és az édesség, amit mindenképpen meg kell említenünk.

A várost földrajzi elhelyezkedése miatt szerencsésen elkerülték a pusztító hódítások és természeti csapások, ennek megfelelően a hagyományos perzsa építészet remekművei szinte érintetlenül maradhattak fenn. Ezek közül az egyik leghíresebb a Péntek Mecset, amely a 14. században épült, ezáltal pedig egyike a legrégebbieknek Iránban. A város szinte semmit sem változott az évszázadok folyamán, a fejlődést csak a villanypóznák jelzik a szűk sikátorok mentén. No meg természetesen az, hogy egyre többen cserélték le kerékpárjukat valamilyen kismotorra. A sivatagi életmódra oly nagyon jellemző vendégszeretet azonban mit sem kopott az évek során.

A vályogházak között labirintusszerűen kacskaringózó utcácskák mindenképpen megkapó látványt nyújtanak. A város igazi csodája azonban a helyiek több ezer éves leleményességében keresendő, amellyel a kietlen és sivár tájból virágzó oázist varázsoltak. Amíg a föld alatti folyók és csatornarendszerek segítségével felvirágoztatták a sivatagot, addig a házak teteje fölé magasodó széltornyokkal („badgír”) és a félgömb alakú tetőszerkezetekkel évezredek óta sikeresen oldják meg a légkondicionálás feladatát ott, ahol a hőmérséklet nyaranta bőven negyven fok felett tanyázik. A víz jelentőségét szimbolizálja, hogy annak tiszteletére külön múzeumot is létrehoztak, ahol a szemlélődők az ősi technológiákkal ismerkedhetnek meg közelebbről.

A sivatagi homokváros az idők során mindvégig mentsvárként szolgált az üldözöttek számára. Így történhetett, hogy az iszlám terjeszkedése elől menekülő zoroaszter hívők oltalomra leltek Jázd falai között. A zoroasztriánus vallás pedig mind a mai napig komoly hídfőállással rendelkezik a városban. A főbb látnivalók közül mindenképpen érdemes megemlíteni a Tűz Templomát, ahol már közel 1500 éve őrzik a házi tűzhely lángját, amely a zoroaszter tanok szerint az igazságnak és a becsületességnek a jelképe. A város határában emelkedő Hallgatás Tornyait szintén látni kell, amelyek egykoron a zoroasztriánus vallás temetkezési helyszíneiül szolgáltak, manapság azonban már egyfajta piknikező helyként és kilátóként funkcionálnak, ahonnan ráláthatunk az egyre jobban terjeszkedő városra.

Jázdban járva van még egy látványosság, amit semmi esetre sem szabad kihagyni: egy ún. „erő házának” („zurkhane”) a meglátogatását. Ez az a hely, amely talán a legszebben példázza azt, hogy miként lehet a testmozgást, a költészetet, és a vallást összeegyeztetni egymással. Az „erő házában” ugyanis egyfelől valóban komoly testépítés, a férfierő összemérése, birkózás és zsonglőrködés folyik, miközben másfelől az edzést mélységesen áthatja a vallásos szertartásosság is. A gyakorlás például mindig imával kezdődik. A testmozgáshoz zenei aláfestést pedig egy, a háttérben ülő férfi szolgáltat, aki dobolás mellett verseket énekel Firdauszi híres költeményéből, a Királyok Könyvéből.

Ahogyan egy Iránban sokat látott barátom fogalmazott, ez a város tulajdonképpen nem más, mint „Irán esszenciája”, amit mindenképpen látni kell, ha az országban járunk. S nem csak pár rohanós napig…

HASZNOS INFORMÁCIÓ

Iránba a legolcsóbban a Gulf Air vagy az Austrian Airlines járatával utazhatunk el (130-150 ezer forintért). Teheránból repülővel vagy busszal juthatunk el Jázdba. Előbbi esetben számos belföldi légitársaság közül választhatunk, a jegyár a szezontól és a társaságtól függően 100-150 dollár között alakulhat, míg utóbbi, a távolsági busz lényegesen olcsóbb (5-10 dollár), s szinte valamennyi nagyobb iráni városból indul. Jázdban számos szállás közül választhatunk, de itt messze nincsen már akkora választék, mint mondjuk Shirázban vagy Iszfahánban. 5-20 dollárért már kellemes szobát találhatunk. A város nem túl nagy, alig lakják félmillióan, ennek megfelelően a tömegközlekedés hagy némi kívánni valót maga után, de gyalogszerrel szinte minden megközelíthető, csak arra ügyeljünk, hogy aztán hazataláljunk az utcák labirintusában.