A Közel-Kelet és az amerikai elnökválasztás

VAJON AZ ISZLÁM VILÁGBAN KIT LÁTNÁNAK SZÍVESEN AZ AMERIKAI ELNÖKI SZÉKBEN?

Az arab és iszlám világban az amerikai elnökválasztást illetően két vélemény látszik körvonalazódni. Egyfelől létezik egy bizakodó kisebbség, amely demokrata párti győzelem esetén valós külpolitikai paradigmaváltásban reménykedik, illetve abban, hogy Barack Obama személye csökkentheti a terror elleni háború által keltett ellentéteket a muzulmán és a nyugati világ kapcsolatrendszerében. Másfelől van a szkeptikus többség, amely úgy gondolkodik, hogy a demokrata és republikánus jelöltek között nincsen lényegi különbség, a külpolitikai döntéshozatal működését figyelembe véve pediglen nem is valószínű, hogy komolyabb elmozdulásra kerülhet sor a washingtoni Közel-Kelet politikában.

Teherántól Tuniszig szinte mindenhol szívsebben látnák a demokrata párti jelöltet az amerikai elnöki székben. Mindez nem is meglepő, hiszen a Barack Obama nyújtotta alternatíva sokkalta vonzóbb, mint a republikánus John McCain által képviselt „maradjunk a megkezdett úton” hozzáállás. Az illinoisi szenátor a katonai fellépéssel szemben a diplomáciai eszközöket részesíti előnyben, a konfliktusok kezelésében nagy hangsúlyt fektet az együttműködésre, a közel-keleti államokat pediglen egyenrangú félként igyekszik kezelni. S az optimisták szerint demokrata győzelem esetén valóban megvan annak az esélye, hogy az erőn alapuló politizálást a közeljövőben egy felelősségteljesebb és igazságosabb amerikai külpolitika váltja majd fel. A Barack Obama által megfogalmazott nézőpont úgy tűnik, hogy már most is befolyást gyakorol az amerikai külpolitikára: az elmúlt hetekben egyfelől amerikai-iráni dialógus kezdődött, másfelől pedig Washington időkeretet határozott meg az iraki kivonulást illetően.

A demokrata elnökjelölt a Bush-adminisztráció bírálata mellett már csak azért is népszerű a közel-keleti utcákon, mert színes bőrű, s bár keresztény vallású, de muzulmán felmenőkkel rendelkezik, ráadásul Mohamed próféta unokájának, Husszeinnek a nevét viseli. S bár a négy esztendővel ezelőtti választásokhoz képest most sokkalta nagyobb figyelem kíséri az amerikai elnökválasztást, Barack Obama körül még sincsen akkora lelkesedés, mint azt első szempillantásra gondolnánk. Ahogyan egy kairói taxisofőr fogalmazott ironikusan: „Condoleezza Rice és Colin Powell is színes bőrű politikusok voltak, az Egyesült Államok mégis megtámadta Irakot.” S valóban az afganisztáni és iraki beavatkozás és az elkövetett emberi jogi visszaélések olyan barátságtalan helyzetet teremtettek, amelyben az elnökválasztás egymagában aligha eredményezhet változást. Sokan pedig egyenesen úgy vélekednek, hogy az amerikai politikai rendszer bizonyos elemei, imperialista ambícióikat veszélyeztetve érezvén, így vagy úgy, de mindenképpen megakadályozzák majd Obama és a demokraták választási győzelmét.

A pesszimisták döntő többsége a problémát abban látja, hogy Barack Obama mint a többi amerikai politikus, egyszerűen csak szerepet játszik, éppen ezért a közel-keleti országoknak bőven lesz majd félnivalójuk az ő elnöksége alatt is. Így például a demokrata elnökjelölt eltökéltsége a közel-keleti demokratizálódást illetően mindenképpen kellemetlenségeket okozhat az autokratikus rendszerek vezetőinek. Még inkább problémás lehet, hogy vajon az elnök mekkora mozgásteret kap majd az izraeli lobbitól, illetve a többi amerikai érdekcsoporttól és politikai szereplőtől. E tekintetben Obama megnyilatkozásai – amelyek olykor igencsak ellentmondásosak – már most sem kecsegtetnek semmi jóval. Az afganisztáni háború kiszélesítésének tervét, de még inkább Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő említését, valamint a zsidó állam közel 30 milliárdos támogatási javaslatát aligha fogadták kedvezően az iszlám világban. Az iraki kivonulási tervet illetően pedig szinte már csak hónapokban térnek el egymástól a republikánus és demokrata forgatókönyvek.

Nem véletlen tehát, hogy a Közel-Keleten a szkeptikusok kerültek többségbe, de még a jelenlegi helyzetben is akadnak azért olyanok, akik továbbra is reménykednek az amerikai rendszerváltásban, és annak a térségre gyakorolt pozitív hatásaiban. Barack Obama választási győzelme pedig kedvezően befolyásolhatja a nyugati és az iszlám világ kapcsolatát, de hogy valóban változnak-e majd a dolgok, azt egyelőre lehetetlen megmondani. Mindenesetre a változásba vetett hit most úgy tűnik, hogy inkább az amerikai, s nem a közel-keleti lakosságot jellemzi. Az arab és iszlám világban a demokrata jelöltre csak mint „kisebbik rosszra” tekintenek, hiszen tudják, hogy a republikánus John McCain győzelme újabb négy, adott esetben pedig nyolc konfliktusos évet eredményezne.