Betegeskedő iráni vezetők!?

VAJON AHMADINEZSÁD BETEGSÉGE JELENTHET-E BÁRMIT IS A JÖVŐ ÉVI ELNÖKVÁLASZTÁST ILLETŐEN?

Mahmud Ahmadinezsád egészségügyi állapotáról kósza találgatások láttak napvilágot, miután az elmúlt héten az iráni elnök előbb egy beszédét mondotta le, később pediglen távol maradt a kormányzati üléstől is. Az iráni elnök betegségéről szóló értesüléseket az elnök munkatársai és támogatói egyaránt cáfolták, vasárnapi televíziós szereplésében pedig maga Ahmadinezsád igyekezett eloszlatni az egészsége kapcsán felmerülő kételyeket: „Istennek hála, nem vagyok beteg. Csupán kimerültségről, s nem betegségről van szó.”

Mohammed Iszmáil Kouszári, az iráni parlament nemzetbiztonsági és belügyi bizottságának alelnöke megerősítette, hogy Ahmadinezsádot kimerültség gyötri, de hozzátette, hogy mindez feszített munkatempójának köszönhetően alakulhatott ki. Szó mi szó, valóban úgy hírlik, hogy az elnök úr a nap 24 órájából húszat munkával tölt. Éppen ezért – ahogyan pártfogói mondják – teljesen természetes, hogy fáradtság kínozza. Persze a „rosszmájúak” szerint inkább a jövő júniusban esedékes elnökválasztás miatt főhet igazán Mahmud Ahmedinezsád feje.

S valóban, Ahmadinezsád előtt nehéz hónapok állnak. Ha ugyanis szeretne eséllyel ringbe szállni az elnökségért, úgy egyrészt újjá kell építenie a társadalmi-politikai bázisát, másrészt pediglen el kell csöndesítenie a vele szemben megfogalmazott kritikákat. A több mint tíz százalékos munkanélküliségi és a közel harminc százalékos inflációs ráta mellett, az olajárak további csökkenésével jelentősen beszűkülő költségvetési kerettel azonban Ahmadinezsád aligha lesz képes a politikai túléléséhez szükséges lépések megtételére.

Az elnöknek ráadásul az egyre fokozódó társadalmi elégedetlenség mellett, az elhibázott gazdaságpolitika és a túlontúl agresszív külpolitika miatt a saját táborán belüli bírálatokkal is szembe kell néznie. A legfőbb vezető, Ali Khamenei külpolitikai bizalmasa, Ali Velajáti az elmúlt időszakban többször is nyíltan bírálta Ahmadinezsád konfrontatív külpolitikáját, míg a gazdasági élet szereplői nyílt levélben szólították fel az elnököt hibás gazdaságpolitikájának felülvizsgálatára. S persze nem feledkezhetünk meg a személyes sérelmekről sem!

A konzervatív tábor megosztottságát az idén tavasszal megtartott parlamenti választás jól szemléltette, az elnökválasztásra készülődve pedig a jelenlegi elnök támogatói közül sokan már más potenciális jelöltben gondolkodnak. Ahmadinezsád minden bizonnyal újrajelölteti majd magát az elnöki tisztségre, de komoly kihívókra kell számítania mind a reformerek (pl. Mohammed Khátemi reformista ex-elnök), mind pedig a konzervatívok részéről (pl. Mohszen Rezai a Célszerűségi Tanács titkára és Mohammed-Baker Kalibaf teheráni főpolgármester).

Betegség ide vagy oda, az egyre növekvő kritika és az egyre inkább szűkülő lehetőségek miatt könnyen meglehet, hogy Mahmud Ahmadinezsád lesz az első olyan iráni elnök, akinek nem fog sikerülni a duplázás. Fél év azonban hosszú idő, s ez alatt még bármi történhet!
 

S MI A HELYZET A BETEGESKEDŐ KHAMENEI AJATOLLAHHAL?

Mahmud Ahmadinezsád betegségének híre azonnal bejárta a nagyvilágot, akárcsak pár héttel korábban az észak koreai „kedves vezér” szokatlan eltűnése, valójában azonban az iráni elnök esetleges „kiesése” a politikából közel sem eredményezhet akkora gondot, mint Kim Dzsong Il távozása a phenjani vezetés éléről. Az iráni köztársasági elnöki pozíció kétségkívül komoly jogkörökkel bír, az iszlám köztársaság hatalmi felépítményben azonban közel sem tekinthető a legbefolyásosabb szereplőnek. A végső szót minden fontosabb kérdésben a legfőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah mondja ki.

S ha már betegeskedésről van szó, akkor sokkalta izgalmasabb kérdésként merül fel a jövőt illetően, hogy vajon milyen egészségügyi állapotban van ő, a legfőbb vezető!? Ali Khamenei ajatollah – ahogyan mondani szokták – már benne van a korban (69 éves), ráadásul megerősített források szerint rákbetegségben szenved, amelynek eredményeként az utóbbi időben egyre többször tűnik el a nyilvánosság elől, és vonul el rövidebb-hosszabb időre, kórházi kezelésekre. Egyesek pediglen még azt is tudni vélik, hogy depresszióval küszködik. Találgatások övezik tehát az ő egészségügyi állapotát is!

Az utódlásért pediglen már elkezdődött a harc, bizonyította ezt a két esztendeje megrendezett Szakértők Gyűlése választás is, amely testület hivatott dönteni a legfőbb vezető személyéről, illetve annak visszahívásáról. A legfőbb vezetői tisztségért többen is versenybe fognak szállni, közülük egyelőre Hásemi Rafszandzsáni látszik a legesélyesebbnek, aki a Szakértők Gyűlése elnökeként és az egyik leggazdagabb iráni család tagjaként valóban az egyik legbefolyásosabb szereplőnek számít az iráni hatalmi felépítményben. A „köpönyegforgatóként” számon tartott Rafszandzsáni azonban sokak számára nem tekinthető vonzó alternatívának.

Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a közeljövőben a politikai frakciók között komoly küzdelem fog kibontakozni az iszlám köztársaság két legfelsőbb pozíciójáért. Éppen ezért aligha várható, hogy az iráni külpolitika jelentőset változzon az elkövetkezendő hónapokban, években. Az esetleges olvadás csak a frakcióharcok lezárulását követően kezdődhet meg!