Merre tart a világ? (2008. November 2-8.)

ÁZSIA ÉS A PÉNZÜGYI VÁLSÁG

A pénzügyi világválság elérte Ázsia feltörekvő gazdaságait is. Mindezt bizonyítja, hogy a dél-koreai pénzügyminisztérium hétfőn egy 11 milliárd USD értékű gazdasági segélycsomagról tett bejelentést. A kormány emellett a patriotizmus kártyát is igyekszik bevetni a gazdasági viharfelhők szétoszlatása érdekében, amely taktikát már az 1990-es évek nehézségei közepette is sikeresen alkalmazták. Így például az energia-fogyasztás visszafogását, a hazai termékek vásárlásának előnyben részesítését, valamint a külföldi utazásokból hátra maradt dollárok beváltását szorgalmazták.

Ázsia országai közül sokan az 1997/1998-as gazdasági válságot követően ismételten komoly pénzügyi nehézségek elé néznek. S noha a tíz esztendővel ezelőtti helyzethez képest úgy tűnik, hogy most könnyebben ellen tudnak majd állni a gazdasági sokkhatásnak. Devizatartalékaik nagyobbak, bankjaik erősebbek, pénzügyi rendszerük pedig már kevésbé olyan merev, mint egykoron. De az élelmiszer- és energiaárak emelkedése, valamint a nemzetközi vásárlóerő csökkenése valamennyi ázsiai szereplőt kellemetlenül érinti, s jelentősen fokozza a külkereskedelmi mérleg hiányát, valamint az inflációs ráta növekedését.

Mindent összevetve Ázsia országai közel sincsenek akkora bajban, mint nyugati társaik, de a jelenlegi körülmények sok helyen igencsak kedvezőtlenek, hosszútávon pedig két fejlemény is aggodalomra adhat okot: egyfelől az ázsiai államok többségében komoly a politikai „felfordulás”, ami cseppet sem kedvez a gazdasági problémák sikeres kezelésének, másfelől kérdéses, hogy vajon ezek a politikai viharok milyen erővel pusztítanak majd?

Thaiföldön a választott kormányzat és az ellenzék birkózik egymással. Malajziában a miniszterelnök lemondása eredményezhet nyugtalanságot. A Fülöp-szigeteken az elnökkel szembeni „impeachment” eljárás kaphat erőre, s okozhat bizonytalanságot. De gondban lehet maga Kína is, ahol a gazdaság növekedési ütemének további csökkenése, valamint az exportbevételek folyamatos szűkülése komoly szociális problémát generálhat. S noha Peking a tartalékait felélve „kiköltekezheti” magát a válságból, de egyes elemzők szerint a gazdaság lelassulása az 1998-as indonéziai eseményekhez hasonlatos társadalmi zűrzavarhoz és rezsimváltáshoz vezethet.

MO: A globális pénzügyi krízis elérte Közép-Kelet Európát is. Magyarország számára a gazdasági válság megállítására, a fizetésképesség megőrzésére, valamint a kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank együttesen közel 25 milliárd USD értékű hitelkeretet irányozott elő. Ez a segítség erősíteni igyekszik a magyar gazdaság rövid távú stabilitását, és javítani a hosszú távú növekedési potenciálját. Hasonló segélycsomag elfogadásáról döntöttek Ukrajna (16,5 milliárd USD) és Izland (2 milliárd USD) esetében is.

VÁLSÁGBAN AZ IZRAELI POLITIKAI RENDSZER?

Miután szeptemberben Ehud Olmert kormányfő korrupciós vádak miatt lemondott a posztjáról, az izraeli törvényhozásban (a knesszetben) legtöbb mandátummal rendelkező Kadima pártban új elnököt választottak, Tzipi Livni személyében, akinek egy bő hónap állt rendelkezésére, hogy új kormány-koalíciót alkosson. A tárgyalások azonban zátonyra futottak, miután a pártvezér képtelen volt megegyezni az ortodox Shasz párttal (többek között Kelet-Jeruzsálem kérdése miatt), amelynek támogatása nélkülözhetetlen a Kadima-Munkapárt szövetség törvényhozási többsége érdekében.

Az izraeli szabályozás értelmében ugyan lehetőség van arra, hogy kisebbségi kormány alakuljon, s akár arra is, hogy az ellenzék alakítson kormánykoalíciót, ha ehhez rendelkezik a parlamenti voksok többségével (61 mandátum), de az izraeli törvényhozás megosztottságát szem előtt tartva egyik lehetőség sem kecsegtet sok sikerrel. A kisebbségi kormányt az instabilitás, az ellenzéki szervezkedést pedig az érdekek sokfélesége nehezíti. Ezért a legreálisabb forgatókönyvnek az tűnik, hogy Izraelben előrehozott választásokat fognak tartani a jövő év februárjában, vagy márciusában.

Ugyan az izraeli politikai pártok szereplését a választásokon mindenkoron nehéz előre jelezni, a jelenlegi erőviszonyokat tekintve azonban tehetünk néhány megállapítást. A felmérések szerint a jobboldali politikát követő és a palesztin államiságot elutasító Likud párt vezet, amelyet a centrista és a palesztin békefolyamatot egyoldalúan is szorgalmazó Kadima párt követ, a harmadik helyet pedig a baloldali Munka párt foglalja el. Noha a jelenlegi koalíciós válság és a kormányfő korrupciós ügye rontja Tzipi Livni választási esélyeit, de a kis pártokkal való „szembeszegülés” akár hasznos is lehet.

Az államalapítók hatvan évvel ezelőtt egy tisztán arányos politikai rendszert építettek ki, amelynek következtében egyfelől az izraeli társadalom valamennyi csoportja saját politikai képviseletet hozott létre, másfelől azonban mindez ingatag többpárti koalíciós kormányzásokhoz is vezetett. A politika töredezettsége lényegében a társadalom atomizáltságának a következménye. A mostanihoz hasonló belpolitikai válságok elkerülése, valamint a békefolyamat akadálytalan működése érdekében komoly politikai reformokra lesz szükség Izraelben, amelyek csökkenthetik a kis pártok zsarolási potenciálját.

MO: Az elmúlt napokban Budapestre látogatott Mahmúd Abbász, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, aki többek között a magyar köztársasági elnökkel, külügyminiszterrel és házelnökkel tárgyalt, amely találkozókon elsősorban a közel-keleti békefolyamat fejleményeiről és a magyar-palesztin kapcsolatok jövőjéről esett szó. A palesztin féllel hazánk már régóta ápol baráti kapcsolatokat, a közeljövőben pedig ez az együttműködés újabb elemekkel is kibővülhet. Így például rendőri kiképzés biztosításával, illetve a kulturális és oktatási kapcsolatok elmélyítésével.

LESZ-E ISMÉT "AFRIKAI VILÁGHÁBORÚ"?

Az egykoron Afrika „gőzmozdonyaként” aposztrofált Kongóra ma már inkább az „olyan, mint a pokol” a találó meghatározás. Az európai hatalmak brutális gyarmatosítását, a fehér illetve fekete uralmak kizsákmányolását követően, az ásványi kincsekben gazdag területen élő közel 60 millió fő még mindig elképesztő szegénységben (GDP/fő: kevesebb mint 500 USD) és nemzeti identitás nélkül tengeti mindennapjait. A területen élő etnikumok és a szomszédos országok közötti konfliktusok pedig úgy tűnik, hogy ismételten erőszakhullámhoz vezethetnek Fekete-Afrika legszegényebb államában.

A két évvel ezelőtti demokratikus elnökválasztást követően, az ellenálló törzsi milíciák újra fegyvert fogtak, s jóformán mindenki mindenki ellen harcol. A hadsereg korábbi tábornoka, Laurent Nkunda ötezer katonát számláló hada például egyszerre áll szemben a kormányerőkkel, valamint az 1994-es ruandai népirtásért felelős hutu szabadcsapatokkal. A hutu-tuszi ellentét azonban nemcsak az országon belül okoz feszültséget, hanem a kongói-ruandai kapcsolatokat is mérgezi. Kigali a kongói vezetést a hutu milíciák támogatásával, Kinshasa pedig Ruandát a tuszi ellenállók felfegyverzésével vádolja.

A Kongót 1965-1997 között irányító diktátor, Mobutu Sese Seko távozását követően megkezdődött a meggyengült ország feletti ellenőrzésért folytatott harc, amely a résztvevő országok számát és a konfliktus intenzitását tekintve „Afrika első világháborújaként” vonult be a köztudatba. A formálódó polgárháborúba Ruanda és Uganda az új kongói vezetéssel szemben, míg Angola, Csád, Namíbia, Szudán és Zimbabwe annak védelmében avatkozott be. A konfliktus magán viselte az afrikai háborúk jellemzőit, nevezetesen hogy azt gazdasági célokért vívták, és óriási emberáldozatot követelt (kb. 1,7 millióan haltak meg, közöttük mintegy 600 ezer gyermek).

A konfliktus eredetét és az előzményeket tekintve joggal tarthatunk attól, hogy az afrikai nagy tavak környékén ismét kiújulnak majd a fegyveres konfliktusok. Az etnikai ellentétek és a nyersanyagokért folytatott küzdelem adott esetben pedig újabb kongói háborút is eredményezhet. Az országban feladatot teljesítő 17 ezer kéksisakos az egységesség, képzettség, felszereltség, irányítottság és moralitás tekintetében is bajban van, ezért aligha lesz képes sikeresen megakadályozni az esetlegesen kibontakozó konfliktust. A kérdés csak az, hogy vajon akkor ki teremthet rendet Afrika közepén?

MO: A kongói válság aligha érinti közvetlenül Magyarországot, a fekete kontinens „lecsúszása” a világtérképről azonban komoly veszélyforrásokat rejt mind hazánk, mind pedig a világ számára. Ezért a fejlesztések mindenképpen szükségesek. A korábban ideológiai alapon szerveződő afrikai-magyar kapcsolatok ma már egyre inkább az üzleti-kereskedelmi együttműködésen alapulnak. Az elmúlt években a gazdasági kapcsolatok folyamatosan erősödtek. Ezt jelzi, hogy a kereskedelmi forgalom 2006-ban meghaladta az 1 milliárd USD szintet, majd 2007-ben elérte az 1,33 milliárd USD-t.

AMERIKA ÚJ ELNÖKÖT VÁLASZTOTT

November 4-én a szavazásra jogosult amerikaiak megválasztották az USA 44. elnökét. Az elnök-választás több tekintetben is történelmi jelentőségűnek számít. Egyfelől először választottak színes bőrű politikust a legfőbb hatalmi pozícióba, mindez pedig úgy tűnik, hogy véglegesen véget vet az ország szegregációs múltjának. Másfelől az amerikai választók rekord mértékben (a jogosultak közel 65 százaléka, majd 130 millió fő) járultak a szavazóurnák elé, amelyre 1961 óta nem volt példa az amerikai választások történetében. S végül, mert rekordösszegeket költöttek az elnöki kampányokra.

Az elnökválasztás és a kongresszusi választás eredménye egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az amerikaiak többsége elégedetlen a jelenlegi status quo-val. Kérdéses azonban, hogy vajon milyen mértékű változást hozhat a demokrata elnökség? A kormányzati politika kétségkívül számos területen meg fog változni, de radikális és gyors pálfordulás sem a gazdasági, sem pedig a külpolitikai kérdésekben nem várható. Az amerikai politikai rendszerben ugyan az elnök a legfőbb döntéshozó, de tevékenységét más kormányzati szereplők, s az érdekcsoportok is erősen befolyásolják.

Barack Obama az 1930-as évek óta nem tapasztalt, súlyos gazdasági nehézségekkel kell, hogy szembenézzen. Így többek között a pénzügyi válság megoldása, az egészségügy és az adórendszer reformja, valamint az energiafüggőség problematikája nehezedik fokozott teherként a demokrata elnökre. A nagy tervek megvalósításához szükséges források azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre, részben a pénzügyi válság miatt, részben pedig az iraki és afganisztáni háborúra fordított kiadások miatt. Mindez erősen megnehezíti majd a hosszú távú célok megvalósítását.

A január 20-án hivatalba lépő új elnöknek a gazdasági nehézségek mellett egy konfliktusokkal és kihívásokkal teli nemzetközi környezettel kell majd megküzdenie. Így például a szavazók által preferált változás igényével, az USA világpolitikában játszott szerepének újrafogalmazásával, a terrorizmus elleni háború sikeres folytatásával, az iraki és az afganisztáni helyzet rendezésének szükségességével, a Pakisztán jelentette problematikával, a közel-keleti békefolyamattal, az iráni és észak-koreai nukleáris fegyverkezéssel, valamint az újjáéledő Oroszországgal kell szembenéznie.

MO: A világ számos országához hasonlóan hazánkban is fokozott figyelem övezte az amerikai elnök-választást, amelynek hatása kétségkívül meghatározó lehet a közeljövőben. De vajon mit várhatunk az új, demokratapárti elnöktől? Lényeges változás nem várható az amerikai-magyar kapcsolatokban. A pénzügyi válságra adott demokrata válasz viszont mindenképpen érinteni fogja a magyar gazdaságot. Az afganisztáni rendteremtés és újjáépítés pedig továbbra is feladatot ad majd a magyar hadügynek és külügynek. Az esetleges csapaterősítés pediglen fokozottabb szerepvállalást is eredményezhet.