A Közel- és Közép-Kelet, illetve Észak-Afrika iszlám
vallású térségében tevékenykedő terrorszervezeteket két alapvető szempont
szerint lehet megkülönböztetni. Egyfelől léteznek iszlám alapokon szerveződő iszlamista-fundamentalista
szervezetek, amelyek elsősorban az iszlám értékrendjének megfelelő célokért
(pl. egy iszlám állam létrehozásáért) küzdenek, másfelől pedig szekuláris
nemzeti-nacionalista csoportok,, amelyek szekuláris célokért (pl. az önálló
palesztin államiság megteremtéséért) harcolnak. Az első kategóriába olyan
szervezetek sorolhatók, mint például az egyiptomi Muzulmán Testvérek, a szintén
egyiptomi Iszlám Csoport, a libanoni Hezbollah, a palesztin Iszlám Dzsihád és
az ugyancsak palesztin Iszlám Ellenállási Mozgalom, az algériai Fegyveres Iszlám
Csoport, a pakisztáni Szent Harcosok Mozgalma, valamint a Tiszták Hadserege, de
ide sorolható még a fülöp-szigeteki Abu Szajjaf Csoport és maga az al-Kaida is.
A második kategóriába elsősorban a palesztin nemzeti alapokon szerveződött
csoportok tartoznak, többek között a Népi Front Palesztina Felszabadításáért, a
Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért, valamint a Palesztin
Felszabadítási Szervezet. Az iszlám világon belül jelentkező terrorizmus
típusok között természetesen ugyanúgy nem húzható éles határvonal, mint ahogyan
nem volt az lehetséges az általános csoportosításnál sem. Izrael a nyugati
értékek képviselőjeként jelenik meg, a palesztin államiság megteremtése pedig
az iszlám alapokon álló szervezetek erőteljes támogatását élvezi. Olyan alapvetően
iszlamista szervezetek esetében, mint a Hamasz, a kétfajta cél általában erősen
keveredve jelenik meg, sőt maga Oszama bin Laden is a palesztin ügy
támogatójaként lépett fel.
Az iszlám
világon belül jelentkező terrorizmus nem csupán a célok szerint tipizálható,
hanem a célpontok alapján is, amelyek ellen a terrorista akciók irányulnak. Az erőszak
egyfelől az iszlám világban jogtalanul hatalmon lévő politikai
rendszerek, kormányok, vagy velük együttműködők ellen irányul. Így például
az egyiptomi Iszlám Csoport 1981-ben meggyilkolta Anvar Szadat egyiptomi
elnököt. A Muzulmán Testvérek szíriai szervezete 1979-ben meggyilkolta az
aleppói tüzérségi iskola több mint harminc – Asszad elnökhöz és a politikai
vezetés magjához hasonlóan alavita – növendékét, 1982-ben pedig elfoglalták és
négy napig megszállva tartották Hamát, Szíria negyedik legnagyobb városát. A
felsorolást még igen hosszan lehetne folytatni. Az iszlám terror célpontjai másfelől
az iszlám világban élő külföldiek, mindenekelőtt az imperializmus első számú
letéteményesének számító Egyesült Államok, illetve más fejlett nyugati országok
állampolgárai. Többek között a libanoni Hezbollah az 1980-as évek során
több alkalommal is intézett fegyveres támadást az országban állomásozó amerikai
katonák és civilek ellen. Példaként említhető továbbá a szaúd-arábiai amerikai
katonai bázis elleni 1996-os robbantás is, amelynek elkövetésével a washingtoni
vezetés az Iráni Iszlám Köztársaságot vádolta meg. A sort itt is igen hosszan
lehetne folytatni. A külföldiek elleni erőszaknak egy másik lehetséges formája az
országhatárokon kívül elkövetett terrorcselekmények. Az iszlám terrorista
szervezetek valamilyen politikai cél kikényszerítése céljából többször is
követtek el erőszakos cselekményeket külföldön. Elég csak a kurd ellenzékiek
ellen irányuló terrorra gondolni Európában. 1992-ben például az iráni vezetés
utasítására kurd disszidenseket gyilkoltak meg Berlinben. Említhetők azonban
még az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségei elleni 1998-as
robbantásos merényletek is. Az iszlám csoportok erőszakos cselekményeinek első
számú célpontját azonban nem a hazai kormányzatok és a külföldi
állampolgárok jelentik, hanem Izrael állam. A különböző terrorista
csoportok erőszakkal igyekeztek kikényszeríteni az izraeli csapatok
visszavonását (pl. a libanoni Hezbollah), illetve megakadályozni a
békefolyamatot (pl. a palesztin terrorszervezetek). Itt nem pusztán arról van
szó, hogy az arab-izraeli háborúk sorozatában Izrael megszállt korábban arab
fennhatóság alá tartozó területeket és törvénytelen okból megszállva tart
palesztin területeket, még csak nem is arról, hogy elnyomja az ott élő
lakosságot, hanem arról, hogy Izrael a Nyugat – elsősorban az Egyesült Államok
– képviselőjeként jelenik meg az iszlám világ szemében.
Mindezek
után látható, hogy a terrorszervezetek és a terrorista cselekmények igen színes
képet mutatnak magán az iszlám világon belül is, és mint ahogyan
általánosságban, úgy a Közel- és Közép-Keletet, valamint Észak-Afrikát, sőt
Délkelet-Ázsiát tekintve sem lehet tisztán és egyértelműen elhatárolható
kategóriákat felállítani és megkülönböztetni. Az egyes szervezetek céljai és
célpontjai, valamint a választott eszközök és alkalmazott technikák azonban
olyan szempontokat jelentenek, amelyek alapján – ha nehezen is, de – lehetséges
a tipologizálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése