Szerzetesek kontra katonák

TÜNTETÉSEK BURMÁBAN: BUDDHIZMUS VS. MILITARIZMUS?

Burma a brit gyarmati rendszer megszűnését követően 1948-ban nyerte el a függetlenségét, azóta pedig különféle formákban folyamatosan a hadsereg irányítja az országot, amely a békés tüntetések vérbe fojtásával ez idáig minden esetben el tudta hallgattatni a kritikus hangokat, és hatalmon tudott maradni. A jelenlegi tüntetéssorozatban szerepet vállaló buddhista szerzetesek azonban új helyzetet teremthetnek, miután a velük szembeni erőszakos fellépés könnyen lángba boríthatja az országot.

Az ország lakosságának majd 90 százaléka mélyen hívő buddhista, s az emberek nagy tisztelettel viseltetnek a szerzetesek iránt. Az ország minden falujában találhatók buddhista kolostorok, amelyek vallási útmutatást és tanulási lehetőséget adva meghatározó szerepet játszanak a társadalomban. A burmai szerzetesek azonban nemcsak spirituális feladatokat látnak el, hanem aktivizmusuk révén komoly szerepet játszanak a politikában is. Mindez a királyság idejére nyúlik vissza, amikor még közvetítőként tevékenykedtek az uralkodó és a nép között, a későbbiekben pedig a britekkel szembeni függetlenségi küzdelem gerincét alkották. A kolostorok többségébe még nem jutottak el a legfrissebb fejlemények, de ha sikerül a szerzeteseket mobilizálni, úgy a katonai vezetés hatalma komoly veszélybe kerülhet. Szervezettsége és kiterjedtsége révén ugyanis a buddhizmus jelentheti az egyetlen erőt a katonai juntával szemben.

A burmai tüntetések kapcsán megszólalt a világpolitika, sőt maga az amerikai first lady is, de vajon milyen befolyása lehet mindennek a tábornokok politikájára? A nyugati világ már régóta szankciókkal sújtja a katonai juntát, éppen ezért az csak csekély hatással lehet az események menetére. Annál nagyobb viszont a szomszédos Kína és India mozgástere, akik számtalan kereskedelmi szállal kötődnek a nyersanyagban és ásványi kincsekben gazdag országhoz, ám éppen ezért nem érdekeltek a szankciópolitikában. A burmai forrásokért folytatott vetélkedés – amelybe Oroszország és Dél-Korea is beszállt – lehetetlenné teszi a rezsim elszigetelését. Kína az elmúlt években dollár milliárdokat fektetett be Burmában, amely így már kulcsfontosságú pillérnek számít a kínai energiapolitikában, s mindemellett kijutást is biztosít az Indiai-óceánra. A pekingi vezetésnek ugyanakkor lépnie kell valamit, ha meg kívánja őrizni a térség stabilitását, és ha az olimpia közeledtével javítani szeretne a külföldi megítélésén.

Kína kétségkívül nyomást gyakorolhat a burmai vezetésre, amely azonban egyáltalán nem biztos, hogy hallgat is a pekingi utasításra. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a külső nyomásgyakorlás, vagy a társadalmi elégedetlenség miatt összeomolhat-e a rendszer, vagy a tüntetések vérbefojtásával ismételten megőrzi hatalmát a katonai junta. Az országot irányító három tábornok gondolkodása szinte kiszámíthatatlan, a vezetők számmisztikába és babonás hiedelmekbe vetett hite pedig még a kínai vezetést is meglepi. Az ország elszigeteltségének köszönhetően a tábornokoknak nincs mit veszítenie a szankciók bevezetésével, s ami még ennél is fontosabb, hogy a „burmai szocializmus” zsákutcája gazdaságilag lehetetlen helyzetet teremtett, aminek következtében nem fejlődhetett ki egy olyan modern üzleti középosztály, amely kiváltságait veszélyben érezvén a demokratikus reformok mellett kötelezte volna el magát. Indonéziában éppen ezen erőknek sikerült megbuktatni a korrupt Szuharto-rendszert. Burmában úgy tűnik, hogy ez a feladat a buddhista szerzetesekre vár, kérdéses azonban, hogy rendelkeznek-e az ehhez szükséges képességekkel...