Egy délután Dzsakartában

DZSAKARTA: „A NAGY DURJÁN”

Kalandos út vezetett a batami reptérre.. krátereken és bukkanókon keresztül jutottunk ki.. mindenhol útfelújítás zajlott több-kevesebb sikerrel.. Na meg felfigyelhetett az ember arra is, hogy szinte minden sarkon áll egy járőr, vagy legalábbis egy annak megfelelő forma.. Aranyárban sikerült is megérkezni, majd kisebb várakozás után fel is szállni.. A repülőn meg csak azon kacagtunk Árival, hogy egyetlen egy szőke kobakot sem lehetett látni, hanem csakis fekete hajakat.. Na meg persze kövér kisgyerekeket.. meg is született a túra központi fogalma.. a nutellista.. vagyis a túlsúlyos kisgyerek szinonímája.. hiszen ott visszhangzott a fejünkben a mondóka: kövér kisgyerek, lyukas fog, nutella.. De a viccet félretéve tényleg szembeszökő, hogy mennyi a túlsúlyos gyerek.. AirAsia-val repültünk, vagyis a maláj fapados társasággal, így mi nem is álmodozhattunk semmiféle nasiról vagy uzsonnáról.. főleg mert a menülapon alig akadt olyan amit szívesen ettünk volna.. bár a nyakpárna igencsak vonzó volt a katalógusban.. de hát economy van.. s nem szórjuk a pénzt..

A repülőút legaláb annyira izgalmas volt, mint a reptérre vezető taxiút.. Ugyan alig másfél óráig tartott az utazás.. de ezen idő alatt annyit liftezett a gép, mint amennyit két évvel ezelőtt az oda-visszaút alatt nem lifteztünk a Himalája felett.. A felhők pedig olyannyira körbefonták a gépet, hogy néhol látni sem lehetett semmit.. Ilyenre sem emlékszem légi utazásaim sorából, hogy a gépnek annyi felhőn kellett volna átvágnia mint mostan.. Aztán szép lassan megérkeztünk Jakarta fölé.. amelynek egy része szó szerint víz alatt állt.. Hallottuk a híreket előző este, hogy az indonéz fővárosban ismételten árvíz van, de valójában ez megszokott dolog, mivel a város történelmi része, az egykori Batávia a tengerszint alatt fekszik.. Na a hollandok mindig kifogják ezt.. nemcsak odahaza, hanem a gyarmataikon is.. mert ugyebár Indonéz a Holland Kelet-Indiai Társaság birtoka volt egészen a második vilgháború végéig, amikor is kénytelenek voltak lemondani róla.. Egyébként talán ők az egyetlenek az egykori gyarmattartók közül, akik nem szégyeltek nyilvánosan bocsánatot kérni a kolonizációért.. S ezért nem is meglepő hogy a két fél mind a mai napig jó kapcsolatot ápol egymással.. Na persze ehhez kell az is hogy rengeteg indonéz él az európai országban..

Na szóval a levegőből már látszott hogy Jakarta egyes részein áll a víz.. ami nem is csoda mert elvégre esős évszak van.. s persze azért sem, mert a védekezés nem a legmegfelelőbb errefelé.. Minden évben eláznak, s csak mosolyognak saját szerencsétlenségükön.. Állítólag a mostani közel sem volt olyan jelentős mint a tavalyi, vagy az az előtti.. Hát nem tudom.. a levegőből komolyabbnak tűnt.. Megérkezés után sikerült is belecsöppenni a monszunba.. mikor kijöttünk a reptérről csak úgy szakadt az eső.. úgyhogy be is vágódtunk inkább egy reptéri étterembe.. ahol a többiek neki is láttak az indonéz konyha remekeinek.. én azonban éhgyomorra nem igazán tudtam vállalni a fűszeres-csípős ételeket.. hát még az olajosakat.. Úgyhogy kénytelen voltam beérni egy fertőtlenítő hatású kókival.. Az eső közben csak nem akart abbamaradni.. így kénytelenek voltunk meglódulni.. előbb buszjegyet vételezni, majd megtalálni, hogy tulajdonképpen melyik járgány megy a vonatpályaudvarhoz.. Mert ugyebár a tervünk az volt, hogy egy Jakartában eltöltött délutánt követően továbbmegyünk Yogjakartába.. Ehhez azonban előbb a pályaudvarra kellett mennünk.. ahol letehetjük a csomagjainkat.. s megválthatjuk a jegyünket.. Még szerencse, hogy ez utóbbiban Reni segítségünkre volt..

A buszút a repülőtérről a pályaudvarra majd másfél órát vett igénybe.. egyrészt az emberpróbáló jakartai forgalom miatt, másrészt mert az árvíz miatt több utat is lezártak.. No de így legalább volt idő nézelődni.. ha már hosszabban nem időzünk el a fővárosban.. Őszíntén szólva nem is bántam.. elég volt a buszból kínálkozó látvány.. Jakarta hatalmas, áttekinthetetlen, koszos, szmogos ázsiai nagyváros.. Sokan Bangkokot szokták ezen jelzőkkel illetni.. valójában Bangkok klasszisokkal szebb mint Jakarta.. Persze azért szívesen megnézném egyszer a történelmi Batáviát.. a koloniális negyedet, mert állítólag az szépen rendbe van téve.. A buszról azonban csak a külvárosi képekre futotta.. Érdekesnek érdekes volt, de semmi több.. mondjuk nálunk sem bővelkedik látványoságokban Rákospalota vagy Kőbánya-Kispest.. Mindenesetre a látvány elkedvtelenített.. koszos utcácskák.. elképesztő forgalom.. stresszelő emberkék.. Viszont láttam vicces közlekedési eszközöket.. így például egy bogár formájú szerkezetet, ami a Thaiföldön jól megszokott és sokak által kedvelt tuk-tukhoz hasonlított.. csak mintha ötvözték volna a Wolkswagen bogárral.. Mind-mind szép narancssárga színekben pompáztak.. A pályaudvarra megérkezve meg elképesztő hiénázásba botlottunk.. még le sem szálltunk a buszról, már mindenki vinni akart minket valahová.. s mikor mondtunk hogy csak ide a pályaudvarra jöttünk.. csak hajtogatták hogy majd ők elvisznek.. Aztán meg csomagpakolás közben többen is majd elütöttek.. Klassz kis élmény volt így elsőre az indonéz fővárosból..

Jakarta nemcsak politikai főváros, hanem az összes indonéz sziget gyűjtőmedencéje is egyben.. az emebrek mindenfelől idesereglenek, hogy a jobb élet reményében munkát vállaljanak.. de sokaknak leginkább csak az elkaristolásra futja.. Elképesztően sok itt a szegényember.. A politikai döntések kétségkívül itt születnek, s egyben ez a szigetország gazdasági központja is.. mint ahogyan a főbb trendek is itten alakulnak ki és öltenek formát.. majd terjednek el országszerte.. A 90-es években elképesztő változásokra került sor.. a csak „arany háromszögként” emlegetett negyedben egymás után épültek meg a hatalmas felhőkarcolók, impozáns hotelek, s persze megannyi irodaház és bevásárlóközpont.. Hiába Jakarta is lépést kívánt tartani a többi délkelet-ázsiai nagyvárossal.. A történelmi rivalizálás pedig különösen felerősödött Malajzia és Indonézia között.. rivalizál egymással a két nemzeti olajvállalat is.. a Petronas és a Pertamina.. Jakarta azonban még mindig fényévekre van Kuala Lumpurtól.. A belváros valóban elképesztő ütemben fejlődik még mindig, de a külső negyedekben még mindig vannak olyan részek, ahol nincsen közellátás, ahol nincs vízhozzáférés.. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság Indonéziát is térdre kényszerítette.. megbukott a korrupt Szuharto rezsim.. a demokrácia azonban még azóta sem érkezett el.. A gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek pedig komoly erőszakhoz vezettek.. amelyre harminc esztendeje nem volt példa.. A város gazdasági bukását pedig megannyi félbenhagyott építkezés és számos éktelenkedő kráter tükrözi még mindig..

A főváros kétségkívül nem egy turista látványosság, s valóban elsődlegesen kormányzati funkciókat lát el.. mégis van mit megcsodálni.. Így például az óvárosi negyed.. amelyet Kota-nak hívnak.. s amelyet még a hollandok virágoztattak fel.. a házak itt felújítva díszelegnek egymás mellett.. s talán a kosz sem akkora mint másutt a városban.. Északabbra pedig a híres kikötő található, amely napjainkban talán a leglátványosabb emlékét adja a vitorláshajók korának az egész világon.. S persze számos múzeum közül is válogathattunk volna.. ha lett volna némi időnk s kedvünk azok meglátogatásához.. A városban elszórt monumentumokból azonban komoly ízelítőt kaphattunk.. Azt kell hogy mondjam a megalománia ebben az ázsiai országban is erőteljesen dívik.. A pályaudvar melletti emlékmű kilátótornyába feljutva.. közel másfél órát, de talán kettőt is várakoztunk.. szemünk elé tárulhatott a város.. amely valóban hatalmas, kaotikus, szmogos, és zsúfolt.. üde színfoltot alig sikerül a szempárnak felfedeznie.. parkok alig vannak, holott Jakarta az egyik olyan város a világon, ahol még természetesen nő az őserdő.. Ezt a helyiek jól palástolják.. pedig még a kormányzat is igyekszik az ügy érdekében cselekedni.. de mindhiába..

A rövidke városnézés után minden lelkiismeretfurdalás nélkül ültünk fel az éjszakai vonatra Yogjakarta felé.. hogy bármit is elmulasztottunk volna megnézni.. fél nap bőven elég volt az indonéz fővárosból.. amit nem véletlenül neveznek csúfosan a „Nagy Durjánnak”.. a büdös illatú egzotikus gyümölcs, amelyet egyesek ki nem állhatnak, míg mások majd megvesznek érte.. Én sem a durjánt nem szeretem, sem pedig Jakarta nem hagyott bennem mély nyomokat.. Majd talán legközelebb.. más szemszögből..