Lehetséges-e kitörni a bizalmatlanság csapdájából?
Washington és Teherán, vagy ahogyan
egymást címkézik, a „Nagy Sátán” és a „Törvényen Kívüli”, idestova több mint 28
esztendeje feszül egymásnak és mellőz mindenfajta hivatalos párbeszédet. Irak
kapcsán ugyan sort kerítettek már nagyköveti szintű találkozóra, de a
diplomáciai kapcsolatfelvétel mind a mai napig várat magára. Az amerikai-iráni
kapcsolatrendszerre jellemző gyanakváson nem sikerült túllépni, sőt a vitatott
iráni nukleáris program miatt a fegyveres konfrontáció eshetősége sem zárható
ki a jövőben. Az Egyesült Államok és az Iszlám Köztársaság közötti viszony most
legalább olyan fagyosnak tűnik, mint amilyen annak idején 1979 novemberében, a
teheráni túszdrámakor volt.
Irán és az Egyesült Államok
kapcsolata azonban korántsem csak antagonizmusok sorozata, hiszen viszonyuknak
a retorikai hadviselés és a kölcsönös gyűlölködés mellett több ízben jellemzője
volt a pragmatikus megegyezés és a titkos együttműködés is. S mindez, a
látványos szembenállás és a kardcsörtető magatartás ellenére, napjainkban is
megfigyelhető a két fél kapcsolatában. Teherán és Washington egyfelől
konfrontálódik az iráni nukleáris program és a közel-keleti békefolyamat
tekintetében, másfelől azonban együtt is működik olyan létfontosságú
kérdésekben, mint például az afganisztáni újjáépítés, illetve a
kábítószer-kereskedelem ellen folytatott mindennapos küzdelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése