Összegzés: „Egymás mellett elhaladó hajók?”
Az iráni nukleáris fejlesztések körül
kibontakozó feszült helyzet ellenére a soron következő amerikai és iráni
elnökválasztások fordulópontot eredményezhetnek az USA és Irán viszonyában. A
történelmi tapasztalatokat szem előtt tartva azonban mégsem lehetünk túlzottan
optimisták, hiszen a felek már eddig is számos hasonló lehetőséget tékozoltak
el. Az Egyesült Államok és az Iszlám Köztársaság kapcsolatrendszerét találóan
olyan hajókhoz lehetne hasonlítani, amelyek minden esetben az éjszaka sötét
leple alatt keresztezik egymás útvonalát, és ütközés nélkül haladnak el egymás
mellett. S valóban, amikor a teheráni vezetés keresi a kapcsolatok
normalizálásának lehetőségét, az USA csöndben marad, netán rossz válaszreakciót
fogalmaz meg, amikor pedig a washingtoni adminisztráció igyekszik párbeszédet
kezdeményezni, akkor azt Irán utasítja el azonnal.
Most mégis úgy tűnik, hogy a
bizalmatlanságon túllépve, a kapcsolatfelvételből származó előnyöket felismerve
és mérlegelve, valóban sor kerülhet egyfajta megegyezésre Teherán és Washington
között. Az iráni vezetés a viszony normalizálásának szándékát meglebegtetve,
illetve az iraki síiták körében gyakorolt befolyását a rendteremtésre
összpontosítva megtette a kezdő lépést. A labda tehát jelenleg az Egyesült
Államok térfelén van, amely már szintén tett lépéseket a kapcsolatfelvétel
érdekében, így például majd harminc év után kilátásba helyezte egy teheráni
diplomáciai misszió felállítását. De vajon lesz-e olyan amerikai „kapitány”,
aki megfogadja az árbockosárban ülő tanácsát, s még időben vissza tudja
fordítani az amerikai vitorlást. Vagy az örökös bizalmatlanság csapdájába esve
tovább folytatódik a „Nagy Sátán” és a „Törvényen Kívüli” több évtizedes
birkózása?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése