Nagy felhajtás az Iszlám Köztársaság körül

AHMADINEZSÁD ELNÖK BAGDADBAN - IRÁN DOSSZIÉ AZ ENSZ BT ELŐTT

Az Iráni Iszlám Köztársaság elmúlt napjai igencsak mozgalmasra sikeredtek. Előbb Mahmúd Ahmadinezsád köztársasági elnök tett történelmi látogatást Irakban, amennyiben személyében 1979 óta először kereste fel iráni vezető a szomszédos arab országot. Utóbb pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai döntöttek úgy Bécsben, hogy újabb, határozottabb szankciócsomagot léptetnek életbe Iránnal szemben, nukleáris engedetlensége miatt. Mindeközben a soron következő parlamenti választások lázas előkészületei is zajlanak a perzsa államban.

TÖRTÉNELMI VIZIT: NÖVEKVŐ IRÁNI BEFOLYÁS IRAKBAN?

Mahmúd Ahmadinezsád kétnapos iraki látogatása mindenképpen mérföldkőnek tekinthető az iraki-iráni kapcsolatrendszer szövevényes történelmében, Bagdad és Teherán viszonyában azonban az új fejezet már akkor kezdetét vette, amikor a szövetséges erők megdöntötték Szaddám Huszein iraki diktatúráját. A szunnita kisebbség uralmát követően ugyanis egyenes út vezetett az iraki síiták politikai felemelkedéséhez, akik ha nincsenek is véleményazonosságon az iráni vezetéssel, mégis számtalan szállal kötődnek Teheránhoz. Mindez pedig egyet jelentett Irán növekvő regionális hatalmiságával is.

A látogatás több szempontból szimbolikus. Egyfelől kétségkívül történelmi vizit, amely az iraki-iráni kapcsolatok szívélyesebbé és szorosabbá válásáról tanúskodik. Jelen találkozó alkalmával például több területen is együttműködési megállapodás született, így a szállítmányozási és iparfejlesztési kérdésekben. Fontos továbbá megjegyezni azt is, hogy az Irakkal szomszédos államok közül az Iszlám Köztársaság az, amely elsőként kerített sort a magas szintű találkozóra. A vizit másfelől lehetőséget teremtett a teheráni vezetésnek arra is, hogy iraki szerepvállalását pozitívan tűntesse fel.

IRAKI KÁRTYA: MOZGÁSTÉR ÉS SZEREPJÁTÉK

S ha az iráni vezetés az iraki erőszak gázlángját nem is tudja elzárni, de felcsavarni mindenképpen képes lehet, amely a feszült amerikai-iráni viszonyrendszert figyelembe véve komoly ütőkártyát adhat a teheráni vezetés kezébe. Az iraki befolyás latba vetése ugyanis komoly tárgyalási potenciált és egyfajta mozgásteret jelenthet Iránnak a nukleáris programját övező kritikus helyzetben. Annak eshetősége pedig, hogy az Iszlám Köztársaság iraki kapcsolatait felhasználja a koalíciós erőkkel szemben, jelen esetben talán nagyobb elrettentő erőt képvisel, mint maga a nukleáris fegyverkezés.

A Libanonban már megszerzett tapasztalatok minden bizonnyal hasznosak lehetnek Irakban is, ahol a társadalom vallásilag szintén töredezett, és ahol a nagyszámú síita közösség történelmileg ugyanúgy kirekesztődött a hatalomból, mint a cédrusok országában. Az iráni elnök bagdadi látogatása ezért inkább az amerikai-iráni relációban bír jelentőséggel, mintsem az iraki-iráni viszonyban. Teherán az iraki kártyát Washingtonnal szemben bármikor kihasználhatja, most azonban úgy tűnik, hogy azt az amerikai-iráni konfliktusok kezelésére, de még inkább a kapcsolatok menedzselésére használja.

NUKLEÁRIS FIASKÓ, AVAGY GYŐZELEM?

Amíg Irán a bagdadi vizittel az iraki befolyását igyekezett nyomatékosítani, addig az Egyesült Államoknak sikerült a harmadik szankciócsomagot is megszavaztatnia az ENSZ Biztonsági Tanácsával, amely az első kettőhöz képest szigorúbb intézkedéseket tartalmaz az iráni nukleáris engedetlenségre válaszul. Az egybehangzó szavazás (Indonézia tartózkodott) kétségkívül az egységes nemzetközi álláspontot tükrözi, de Kína és Oroszország még könnyen kibújhatnak a gyakorlati megvalósítás alól, Washington olvasatában a szankciók pedig még mindig nem képviselnek kellő erőt.

Irán lehetőségei azonban folyamatosan szűkülnek. Valójában szó sincsen sikerről, hiába fogalmazott ekképpen a legfőbb vezető, Khamenei ajatollah. A vitatott nukleáris program folytatása mellett való elköteleződéssel a vezetés inkább erősnek igyekszik látszani, mintsem hogy pattanásig feszítse a húrt a nemzetközi közösséggel folytatott birkózásában. Mindez érthető, hiszen míg a forradalmat követő évek ideológiai lelkesültségében vállalható volt az elszigeteltség, addig napjainkban Irán számára ez egyet jelentene az öngyilkossággal.

ÜGYDÖNTŐ NÉPSZAVAZÁSRA KÉSZÜLVE IRÁNBAN

A teheráni vezetés határozottsága mögött inkább a hazai fejlemények állhatnak, nevezetesen az, hogy március 14-én parlamenti választásokat tartanak az Iszlám Köztársaságban, amelynek éppen a kampányfinisében járunk. Nem meglepő tehát, hogy valamennyi politikai erő igyekszik minden lehetőséget kihasználni a szavazatszerzés céljából. A választás pedig nem „csupán” a parlamenti helyek elosztásáról szól majd, hanem értékeli is majd egyben Ahmadinezsád hároméves munkáját. A választásnak tehát van tétje, még ha előre úgy is látszik, hogy a parlamenti helyek többségét a mérsékelt konzervatívok fogják megszerezni.