30 éves az iráni forradalom: "Születésnapi köszöntő"

Hol tart a Khomeini ajatollah által meghirdetett iszlám forradalom?

1979. január 16-án Mohamed Reza Pahlavi sah elhagyta Iránt. Tábornokai ugyan kézcsókkal búcsúztak tőle, de Teheránban és az ország más településein hatalmas örömtüntetésekre került sor. Az ítélet már a császári repülőgép távozásakor kimondatott: a „pávatrón”, a sah rendszere megbukott. Ezzel együtt pedig lezárult egy korszak is, véget ért a több ezer éves monarchikus berendezkedés, amelynek helyébe a márciusi népszavazást követően az iszlám köztársasági rendszer lépett, új és bizonytalan fejezetet nyitva Irán történelmében.

Három évtized elteltével a belső válságok és külső fenyegetések ellenére az iszlám köztársaság még mindig működik, de vajon hol tart, s milyen eredményeket ért el a Ruhollah Khomeini ajatollah által meghirdetett iszlám forradalom? A főbb célkitűzések többé-kevésbé megvalósultak, így az ország a korábbi időszakok külföldi befolyásától megszabadulva politikailag függetlenné, gazdaságilag pedig sok tekintetben önellátóvá vált, és a sah rendszerével összevetve viszonylag szabadabb is lett. Sokak számára azonban a forradalom mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így például elmaradt az egyenlőség és társadalmi igazságosság megteremtése, a politikai rendszer elszámoltathatóvá és ellenőrizhetővé tétele, valamint az alapvető szabadságjogok érvényesülése is.

Az Iszlám Köztársaság harmincéves fennállása, s az ezen időszak alatt elért eredmények kétségkívül okot adnak az ünneplésre, ha azonban a társadalmi változásokat és a jelenlegi gazdasági fejleményeket tekintjük, úgy a jubileumi örömbe nem kevés üröm is vegyül. Az iráni társadalom közel kétharmada a forradalom után született, így az 1979-es eseményekről nincsenek közvetlen emlékeik, viszont vannak igényeik, amelyek a rendszer liberalizálására irányulnak, és amelyek a kontra-produktív forradalmi politikáknak és a globalizációnak köszönhetően egyre hangosabbakká válnak. A gazdaság helyzete, amely az elhibázott gazdaságpolitikáknak, valamint az olajárak csökkenésének és a nemzetközi szankcióknak betudhatóan most egyre rosszabb állapotban van, szintén alapjaiban kérdőjelezheti meg a forradalmi rendszer jövőbeli legitimációját és fenntarthatóságát.

Az 1979-es forradalom harmincadik évfordulóján az Iszlám Köztársaság több oldalról is sebezhetőnek tűnik, a jelenlegi helyzet pedig sok tekintetben a forradalom előtti állapotokat is tükrözi, amennyiben az iráni társadalom ismételten „viharos korszakát” éli, s elégedetlen vezetőinek teljesítményével. De vajon megismétlődhet-e a történelem, s lehetséges-e egy újabb rendszerváltás Iránban?