Iráni Internet: A hatalmi harcok eszköze

AZ INTERNET-HASZNÁLAT ÉS HATALMI HARC AZ ISZLÁM KÖZTÁRSASÁGBAN

Eltérően más közel-keleti államoktól – Szaúd-Arábiától és az Egyesült Arab Emírségektől – Iránban az Internet használatát kezdetben nem szabályozták, és nem ellenőrizték a kezdetekben. A vezetés támogatta az internetes technológiák terjedését és az állam aktívan részt próbált venni annak fejlesztésében. Amíg a konzervatívok az olyan technológiák terjedését, mint például a műholdas TV-csatornák, szisztematikusan megpróbálták korlátozni, addig az Internet viszonylagos szabadságot élvezett. A reformista erők térnyerésével és a társadalmi elégedetlenség fokozódásával, valamint az állami berendezkedést bíráló megnyilvánulások megszaporodásával azonban a keményvonalas elit ma már kísérletet tesz az új technológiák ellenőrzésére és terjedésük akadályozására.

Annak, hogy Hashemi Rafsanjani elnöksége alatt (1989-1997) nem került sor az Internet kontrolljára, gyakorlati és ideológiai okai voltak. A legalapvetőbb ok az volt, hogy az iráni kormányzat képtelen volt úrrá lenni azokon a kihívásokon, amelyeket az új technológiák jelentettek a számára. Irán nem rendelkezett olyan technikai infrastruktúrával, amelynek segítségével kezelhette volna az újonnan jelentkező problémákat. Hiányzott a technikai ellenőrzési intézkedések rendszere, amely megerősíthette volna az állam hatalmát az Interneten. Másodsorban gazdasági megfontolások is szerepet játszottak. Az anyagi haszon reménye és a privatizációs tervek mind közrejátszottak abban, hogy Rafsanjani kormányzata nem vezetett be ellenőrzést az új technológia felett. A kontrolltól való idegenkedésben közre játszott az is, hogy az internetes technológiákban a teheráni vezetés lehetőséget látott a rendszer saját céljainak megvalósítására is. Az Internetet elektronikus kormányzati programok tervezésére kívánták használni, így javítva az állami bürokrácia hatékonyságát. Különböző kormányzati szervek – például az Energiaügyi Minisztérium (http://www.moe.or.ir) és a Költségvetés és Tervezés Iráni Szervezete (http://www.mporg.ir) – az új technológiát felhasználva tettek kísérletet a kormányzaton belüli kapcsolatok javítására és a hatékony közszolgálat megteremtésére.

Az Internet olyan hatással van az iráni államra, mint amilyennel az eddigi információs és kommunikációs technológiák egyike sem rendelkezett. A reformisták és néhány konzervatív tekintély egyaránt üdvözölte az Internet, mint az Iszlám Köztársaság fejlődését szolgáló új eszköz megjelenését. A vallási vezetés és a különböző vallási intézmények számára vonzó volt az új technológia, mivel az lehetővé tette a forradalmi propaganda online folytatását, az államilag támogatott hírügynökségeken keresztül pedig sikeresen valósulhatott meg az Iszlám Köztársaság érdekeinek közvetítése a nagyvilág felé. Az Internet új lehetőséget teremtett a síita iszlám terjesztésére, és ezáltal az iszlám állam támogatására. Az iráni klérus számos tagja – a szűklátókörűségtől eltávolodva – úgy tekintett az Internetre, mint egy „ajándékra”, amely lehetővé teszi a próféta szavainak terjesztését, és az iszlám forradalom exportálását. Az új technológia ugyanúgy alkalmas a forradalmi eszmék terjesztésére, mint ahogyan alkalmas volt Khomeini ajatollah alatt a rögzített hanganyagok (magnókazetták) szétküldése is. A vallási központok a világhálóra lépve serény weboldal „építkezésbe” kezdtek, amelyekre mindnyájan feltették saját Korán-értelmezéseiket és az iszlámmal kapcsolatos gyakorlati tanításaikat is.

Az Internetet a nép számára hozzáférhetővé téve a vallási vezetés megtalálta a módszert hatalmának legitimizálására a forradalmi állam definíciójáért folytatott belső harcban. A cenzúra-mentes Internet-politika megerősítette az Iszlám Köztársaság eredeti nézetét, amely szerint a modern technológia támogatása elősegíti és védi a tekintélyét.

Az Internet Mohammad Khatami 1997-es köztársasági elnökké választását követően kezdett a rendszer politikai fenyegetésévé válni. A reformista elnök támogatói – elsősorban a nem kormányzati civil szervezetek, az értelmiségiek, a diákok és a nők – alapjaiban kérdőjelezték meg az Iszlám Köztársaság talpkövét képező velayat-e faqih (az iszlám jogtudós uralma) koncepciót. Khatami megválasztása egy erőteljes politikai mozgalmat hívott életre, amely a szabad társadalom előfeltételeiként a törvények uralmát és a civil társadalom fontosságát hangsúlyozza. A reformpárti erők a hatalom pluralista formáját javasolva bírálják az ország antidemokratikus intézményeit, különösen a nem a nép által közvetlenül választott pozíciókat. A Khatami vezette reformista tábor – a társadalom széles támogatását bírva – megkísérli az Iszlám Köztársaság tekintélyelvű jellemzőit felszámolni és megteremteni a valódi demokráciát Iránban. A konzervatív vallási vezetés azonban a rendszerrel szemben megfogalmazott minden kritikát elutasít, és hatalmi kiváltságairól semmilyen körülmények között sem hajlandó lemondani. A keményvonalas konzervatívok és a változásokat követelő reformerek között az 1997-es elnökválasztással vette kezdetét a napjainkban is zajló hatalmi harc.

A hatalmi harc részeként a konzervatívok ellenőrzése alatt álló bíróság számos liberális hangvételű újságot tiltott be és több reformista újságírót ítélt súlyos börtönbüntetésre. Tudatos hadjáratot folytattak a reformerek bázisát jelentő nyomtatott sajtó ellen. A 2000. évi parlamenti választásokon aratott reformpárti győzelmet követően a liberális sajtóval szemben alkalmazott cenzúra még komolyabb méreteket öltött. A keményvonalasok megkíséreltek minden olyan reformista kísérletet megakadályozni, amely a hagyományos tömegkommunikációs eszközöket vette igénybe. A sorozatos újságbetiltások, bírósági perek, pénzbüntetések és bebörtönzések hatására kialakult környezetben a politikai reformokat sürgetők a megoldást az újonnan jelentkező kommunikációs eszköz, az Internet használatában látták.

Az Internet szabályozatlanságának és ellenőrizetlenségének köszönhetően vonzó lehetőséggé vált a reformisták számára. Az Internet különleges szerepre tett szert az Iránban zajló hatalmi harcban. Míg a politika hagyományos területe – különösképpen a döntéshozatal – jelentős mértékben korlátozott volt a vallási vezetés obstruáló magatartása miatt, addig az Internet új teret biztosított a vitának. Az írott sajtóhoz hasonlóan az Internet alternatív lehetőséget nyújtott a reformpárti mozgalomnak, hogy a változtatások kikényszerítésében bízva azon keresztül támadja a konzervatív vallási vezetést. A „háború” áttevődése a világhálóra új irányt adott a reformerek és keményvonalasok között fennálló konfliktusnak.

Az új technológia az 1997-es elnökválasztási kampány alatt vált a politikai célok terjesztésének és kommunikálásának rendkívül fontos eszközévé. Irán történelmében először, a két jelölt – a reformista Mohammad Khatami (http://www.khatami.com) és a konzervatív Ali Akbar Nategh-e Nuri (http://nategh.co.ir) – az Internetet használva kampányolt egymás ellen.

Az újságírók, az írók és a reformpárti aktivisták mind helyet és szabadságot találtak maguknak az Interneten, hogy kifejezésre juttassák a vezetéssel szembeni kritikájukat. Az újságok szerkesztőségei a betiltásokat követően automatikusan létrehozták saját oldalaikat az Interneten, ahol tovább folytatták a cikkeik publikálását. A független hírügynökségek szintén az Internetre léptek, de emellett tovább folytatták a nyomtatott közlemények kiadását is. A liberális írók növekvő számban választották az Internetet, mint az elégedetlenségük kifejezésére szolgáló eszközt. Akbar Ganji (http://www.akbarganji.com) reformpárti újságíró és Said Ibrahim Nabavi (http://www.navabi.online.com) prominens reformista személyiség a világhálón folytatták harcukat a keményvonalas vezetéssel szemben, bírálva a klérus uralmát és követelve a politika területéről való kivonulását. A reformista weboldalak kiváló lehetőséget nyújtanak a vallási vezetéssel szembeni kritikus megnyilvánulásra. Ezek az internetes oldalak lehetővé teszik, hogy mindenfajta cenzúra nélkül jelenjenek meg írások rajtuk. A publikálás lehetőségének megteremtése mellett ezeknek az oldalaknak a többsége rendelkezik vitafórumokkal és hírösszefoglalókkal is. Alapvető funkciójuk azonban az írások közzétételének, az információ szabad áramlásának a biztosítása.

A világháló fontos eszközzé vált a demokratikus átalakulást szorgalmazó diákmozgalmak, mint amilyen az Iroda az Egység Megerősítésére (Office for the Consolidation of Unity – OCU), valamint az Iszlám Diákok Uniója (Union of Islamic Students – UIS) számára is. Az 1999-es diáklázadás során különösen jelentős szerepet játszott az Internet, miután a diákok a weben keresztül szervezték meg a tüntetéseket, és mobilizálták a fiatal iráni lakosságot a konzervatív klérussal szemben. A rendszerrel elégedetlen fiatalok a csevegő szobák és az e-mailek útján sikeresen tarthattak kapcsolatot egymással. A 2003 júniusában lezajlott forrongásokban szintén fontos szerep jutott az új technológiának. Az aktivisták közötti kommunikáció eszközéül ismételten a csevegő szobák és fórumok szolgáltak. Habár az elektronikus kommunikáció viszonylag korlátozott maradt a közvetlen (face-to-face) kapcsolatokkal szemben, az Internet növekvő hasznossága a tiltakozások szervezésében tagadhatatlanul fontos tényezője lett a demokráciáért folyó iráni hatalmi harcnak. A fiatalok az elektronikus utakon – e-maileken és weboldalakon – keresztül képesek megkerülni a cenzúrát, és kifejezésre juttatni ellenérzésüket és elégedetlenségüket a fennálló rendszerrel szemben.

Az új technológia nyújtotta lehetőségeket az iráni politikai elit minden szereplője megpróbálta használni. A reformpártiak és konzervatívok mellett az iráni ellenzék is az Internet előnyeinek kihasználásában bízva hozta létre saját weboldalait, amelyeken keresztül bírálta a fennálló rendszert. A Khomeini ajatollah utódjául 1985-ben kinevezett, majd 1989-ben felmentett Hosein Ali Montazeri nagy ajatollah, a vallási ellenzék prominens képviselője az elsők egyikeként ismerte fel az Internet kínálta lehetőségeket. Montazeri saját weboldalán (http://www.montazeri.com) kampányolt a vallási vezetéssel és a rendszer alapját képező velayat-e faqih koncepcióval szemben. Internetes oldalán az összes munkáját, még az iráni bíróság által betiltottakat is hozzáférhetővé tette.

A vallási ellenzék képviselői mellett az Iszlám Köztársaság határain belül és túl élő egyéb iráni ellenzéki csoportosulások is meglátták az Internet kínálta lehetőségeket, és a rendszerrel szembeni éles kritikájukat saját internetes oldalaikon fogalmazták meg. Az iraki székhelyű iszlámista-marxista Mojahedin-e Khalq (MEK) folytatja a legkomolyabb hadjáratot a fennálló rendszerrel szemben. A fegyveres akcióktól sem visszariadó szervezet saját weboldalán (http://www.iran.mojahedin.org) éles retorikát használ a teheráni vezetéssel szemben. Az oldalon a szervezet programja mellett vitafórumok és hírösszefoglalók is helyet kapnak. A MEK az új technológiát arra is felhasználja, hogy magáról kedvező képet alkosson a nyugati kormányzatok előtt. Az Iráni Szabadság Mozgalom (Freedom Movement of Iran) 2002-es betiltását követően szintén az Internetet használva folytatta harcát az iráni rendszerváltásért (http://www.nehzateazadi.org). Hasonlóképpen cselekszik számos további ellenzéki mozgalom, illetve szervezet. A kisebbségi – etnikai és vallási – csoportok is az új kommunikációs technológiát használják, egyrészről az autonómia kierőszakolására, másrészről a világ közvéleményének tájékoztatására. Az Iráni Kurdisztán Demokratikus Pártja (Democratic Party of Iranian Kurdistan) a fegyveres akciók mellett saját honlapján (http://www.pdk-iran.org) küzd a független Kurdisztán megteremtéséért.

Az Interneten hangot kapott kritikák a konzervatív vezetést szigorú intézkedések megtételére ösztönözték. A kezdeti időszakra jellemző cenzúra-mentes politika a továbbiakban nem volt tartható. 2000-ben – a parlamenti választásokon elszenvedett fiaskót követően – a keményvonalasok ellenőrzése alatt álló iráni bíróság számos reformista újságot, illetve azok weboldalát tiltotta be. 2001 óta pedig a konzervatívok a műholdas televízió-csatornák korlátozásához hasonló intézkedéseket foganatosítottak az Internet-használat terén. Nem pusztán az Iszlámmal összeférhetetlen weboldalak, hanem a rendszerrel szemben kritikus politikai oldalak kiszűrésére is kísérletet tettek. 2001. november 7-én a Kulturális Forradalom Legfelső Tanácsa (Supreme Council for Cultural Revolution) határozatot hozott, hogy az Internet-szolgáltatóknak kötelességük a rendszer-ellenes és Iszlám-ellenes oldalak megszűrése. A rendelet azonban a technikai hiányosságok miatt nem nyert – nem nyerhetett – gyakorlati alkalmazást.

De e keményvonalasok nem tettek le az Internet szabályozásáról és ellenőrzéséről. Ezt bizonyítja, hogy számos elképzelés született a „veszélyes” oldalak kiszűrésére. Listákat állítottak össze az illegális oldalakról, valamint kísérletet tettek egy különleges bizottság felállítására, amelynek feladata az internetes bűncselekmények vizsgálata lett volna. A konzervatívok megkísérelték az információ áramlását „helyes” irányba terelni azáltal, hogy államilag támogatott internetes oldalakat hoztak létre, valamint akadályozni azzal, hogy az Internet-szolgáltatók működését szigorú szabályok közé szorítva és az Internet-kávézókat bezárva korlátozták az Internet-hozzáférést. A weboldalak tervezői és szerkesztői ellen indított bírósági perek szintén az ellenőrzést szolgálták. Valójában a konzervatívok még nem találták meg az új kommunikációs technológia ellenszerét.

A konzervatív vezetés folyamatosan figyelemmel kíséri az Internetet, és a „gyanús” oldalakat azonnal betiltja, de az új technológia iránti általános társadalmi érdeklődés, valamint a korlátozásoktól mentes kommunikáció kollektív követelése a technikai hiányosságokkal együttesen lehetetlenné teszi a nyomtatott sajtónál alkalmazotthoz hasonló cenzúrát. Mint ahogyan a műholdas televízió-csatornák esetében, úgy az Internetnél sem lehetséges a hatékony ellenőrzés és korlátozás megvalósítása.