A tömegkommunikációs eszközök
rendkívül fontos szerepet játszottak Irán történelmében. A nyomtatott sajtó
kiemelkedő szereppel bírt már az 1905 és 1911 között lezajló alkotmányos
forradalomban is. A kommunikációs technológiák jelentősége még nyilvánvalóbb az
1979-es iszlám forradalom sikerében. A magnókazetták és a rövid hullámú
rádióadások döntő fontosságúak voltak Khomeini ajatollah eszméinek
terjesztésében, illetve a néptömegek Reza Pahlavi sah önkényuralma
elleni sikeres mozgósításában. Az információs technológiák nélkülözhetetlenné
váltak mindenféle politikai erő számára. Az Iszlám Köztársaságban a pártok
hiánya miatt a média vált a politikai szereplők önkifejezésének legfőbb
fórumává. Az Internet fejlődése Iránban egyszerűen kiegészíti ezt a történelmi
folyamatot.
Az internetes technológiák iráni
alkalmazását az elfogadás kezdeti lassúsága jellemezte, amit a technológia
bevezetésének, használatának és privatizálásának lényegesen gyorsabb hulláma
követett. Az első kísérletek az Internet iráni alkalmazására 1987-ben
történtek. Az Internet egy a Védelmi Fejlesztési Tervek Ügynöksége (Defense
Advanced Projects Agency – DARPA) által támogatott különféle akadémiai és
védelmi kutató központokkal kapcsolatot fenntartó projekt volt. Az iráni
Internet-használat valódi kezdete azonban 1993 januárjára nyúlik vissza, amikor
Laleh Larijani professzor, az Elméleti Fizikai és Matematikai
Tanulmányok Intézetének (Institute for Studies in Theoretical Physics and
Mathemathics – IPM) igazgatója először küldött elektronikus üzenetet
a Bécsi Egyetem adminisztrátorának.
Az Internet használatát már a
kezdetekkor támogatta az iráni kormányzat, amely az iraki-iráni háborút
(1980-1988) követő gazdasági nehézségek közepette is az Internetre, mint a
tudományos és technológiai fejlődés egyik eszközére tekintett. Beavatkozás
nélkül engedélyezték a kereskedelmi és oktatási szektor hozzáférését a
világhálóhoz. Ezáltal az új technológiával kapcsolatos elsődleges tapasztalatok
az egyetemi rendszerben jelentkeztek, és a nemzeti akadémiai hálózat (IRANET.IPM)
a mai napig a belföldi internetes kapcsolatok alapjául szolgál. Az Internet
kezdeti fejlődése Iránban tehát első sorban egyetemi használatra szolgált,
amelyet a kormányzat is támogatott.
A kereskedelmi ügynökségek és a
kormányzati szervezetek számára az Iráni Posta, Telefon és Telegráf (Iranian
Post, Telephone and Telegraph – PTT) hozott létre kapcsolódási
pontokat. A magánhasználatra szolgáló internetes szolgáltatási lehetőségek
pedig folyamatosan alakultak ki, dinamikus intézményi alapokat teremtve az
Internet fejlődésének Iránban. Az Internet-szolgáltatók segítették a
versenyképes politikai és kereskedelmi tevékenységet, különösen az információs
technológia terén. Ennek eredményeként rendkívül sikeresen valósult meg a
telekommunikációs szektor fejlesztése. Az Iráni Információs és Kommunikációs
Hálózat (The Information and Communication Network of Iran – IRANET)
megszületése 1993-ban az első lényeges lépés volt az Internet elterjesztésében.
Az IRANET hírösszefoglalókkal, teljes Internet-hozzáféréssel, e-mail
szolgálattal, elektronikus publikálással és weboldal-tervezéssel számos
szervezetnek segített felkerülni a világhálóra. Az Internet-szolgáltatók száma
az Iszlám Köztársaságban jelenleg eléri a harmincat – és ez a szám a jövőben
feltehetőleg még tovább fog növekedni. A legnépszerűbb szolgáltatók a
következők: az Aftab, az Apadana, a Central Net, a Jame-e
Jam, a Nasim, a Neda Rayaneh, a Parand, a ParsOnline,
a Pars Suppala, a Pasargad és a Virayesgar Corporation. A
legtöbb szolgáltató Iránon belülről sugároz, de akadnak olyanok is, amelyek az
ország határain túlról teszik azt.
Az Internet-szolgáltatás növekvő
lehetőségének és a privatizálásnak köszönhetően a felhasználók száma 1994 és
1999 között rendkívüli mértékben gyarapodott. A Perzsa-öböl régiójában,
1999-ben Kuvait után Irán foglalta el a második helyet a nemzeti
Internet-technológia fejlődésében. Az Internet népszerűsége felülmúlta a korai
várakozásokat. A korábbi kevesebb mint 10 ezer, főleg egyetemi képzettségűekből
és kormányzati tisztviselőkből álló felhasználói kör a magánfelhasználók
belépésével jelentősen kibővült, és ma már eléri az 1 millió főt, az
előrejelzések szerint az új technológiát használók száma 2006-ra pedig elérheti
a 15 milliót is, ami az ország közel 70 milliós lakosságát tekintve igen jó
eredmény a még fejlődőben lévő Közel-Keleten. Egy 2003-as felmérés szerint az
Iráni Iszlám Köztársaság – a Kínai Népköztársasággal együtt – a 37. helyet foglalja
el az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségét tekintve. A
számítógépes technológiák megnövekedett használat bizonyítékul szolgál az iráni
társadalomban mélyen mutatkozó változások iránti igényre. Kifejezi a lakosság
azon hitét, amely szerint az Internet és a technológia segíthet egyrészről
túljutni azokon a gazdasági és politikai problémákon, amelyekkel az iráni
társadalom szembe kell, hogy nézzen, másrészről hogy az Internet fontos eszköz
a világgal való kapcsolattartásban.
Habár az internetes technológiák
nemzetközi fejlődése óriási hatással van az iráni Internet-használatra, az új
technológia széleskörű elterjedése mögött valójában az országban jelentkező
demográfiai változás áll. Az iráni népesség közel 70 százaléka az 1979-es
forradalom után született, és ez a fiatalság képezi az új technológiák
legnagyobb támogató bázisát. Hasonlóan más országokhoz az iráni ifjúság is az
internetes forradalom vezetőjévé válhat, még a vele szemben alkalmazott
korlátozások ellenére is. Egyre több iráni fiatal kerül be az egyetemekre, ahol
a biztosított Internet-hozzáférés lehetőséget teremt arra, hogy kifejezzék
magukat, valamint hogy online közösségeket építsenek ki. A csevegő szobákon
keresztül a fiatal fiúk és lányok beszélgetéseket folytathatnak minden
kérdésben (a személyes élmények, a politika, illetve a sport területén) nemi
megkülönböztetések nélkül. A csevegő oldalak pedig lehetőséget biztosítanak
arra is, hogy kritikus megjegyzéseket tegyenek az iszlám kormányzást illetően,
illetve hogy bírálják és áthágják a szigorú erkölcsi irányelveket. A csevegő
szobák látogatottsága lényeges bizonyíték az online folytatott beszélgetések
népszerűségére.
Az egyetemek mellett az
Internet-hozzáférés elősegítésére az utóbbi években számos Internet-kávézót
hoztak létre Irán nagyvárosaiban. A legelső kísérletre az 1998. évi Könyv- és
Médiatechnológiai Vásáron került sor. Az első valódi Internet-kávézó, a Rah-e
Ayandeh (Út a jövőbe) még ugyanebben az évben indult meg. Mára már közel
1500 ilyen kávézó található Teheránban, ami az iráni fővárost az
Internet-kávézók számát illetően a közel-keleti térség vezetőjévé teszi. Az
Internet-kávézókon keresztül történő hozzáférés olyan utat jelent, amely
lehetővé teszi a használat exkluzivitásából való kitörést, valamint azt, hogy a
kávézó ugyanúgy az információcsere központjává váljék, mint egy könyvtár. A
nyilvános hozzáférés, az Internet-kávézó mint az információcsere központi
lehetősége bizonyos mértékig korlátozott, mivel minden ilyen kávézóban működik
a hatósági szűrés valamilyen formája. A cenzúrázás mellett az Internet-kávézók
problémája az is, hogy azok nem tekinthetők a nyilvános szféra alakításának
helyszínének.
Az Internet-használat –
közel-keleti mércével számított – gyors ütemű terjedését azonban több tényező
is akadályozza. A konzervatív vallási vezetés utóbbi években tapasztalható
szigorú intézkedéseit leszámítva az új technológia teljes kifejlődését
elsősorban nem a kormányzati tényezők, hanem az infrastrukturális hiányosságok
és az egyenlőtlen hozzáférési lehetőségek gátolják. Az új technológiák főleg
Teheránra korlátozódnak, és a fővároson kívül – főleg a kisebb vidéki
településeken – az Internet-szolgáltatás kevésbé elterjedt. Ugyanakkor, mivel
Teherán az állami források központosításának a helye, ezért az ott végbemenő
folyamatok nagyon jellemzőek az iráni államrendszer egészére. Ez megmutatja
Teheránnak, mint az államra és az egész nemzetre kiható átalakulások
központjának a modern történelmi folyamatosságát. A teheráni Internet-használat
esete nem jellemző az ország egészére, jellemző azonban az iráni állami
folyamatokra.
Az új technológiák iráni
elterjedését akadályozza az ország gazdasági fejlődésének alacsony szintje, a
fejlesztésekre fordított összegek csekély volta és a tőke hiánya is. A
kormányzat a gazdasági társulások ösztönzésével már az 1990-es évek elején
kísérletet tett az Internet gazdasági hasznosítására. A kommunikációs
technológiák széles körű kihasználására azonban – kisebb sikereket leszámítva –
mégsem került sor. Az irániak többsége viszont felismeri az Internet jótékony
hatását a gazdasági előrehaladásra, amely segítheti a nemzeti gazdasági
rendszer további fejlődését, valamint a jelenlegi problémák megoldását is. A
kommunikációs technológia használatának széleskörű elterjedését akadályozta az
Egyesült Államok Iránnal szembeni embargója is, amelynek keretén belül
lehetetlenné vált a modern számítógépes eszközök és technológiák beszerzése a
Nyugatról. A nyugati piachoz való hozzáférés megakadályozása azonban nem
jelentette azt, hogy az Iszlám Köztársaságnak le kellett volna mondania az új
technikákról, hiszen a délkelet-ázsiai piacról szinte minden új fejlesztésű
technológiát képes volt – olykor olcsóbban is – beszerezni.
Az Internet iránti kíváncsiság,
amely átlépi az életkorok, az osztályok, a nemek és a vallások közötti
határokat, valamint az új technológiák előnyeinek a felismerése
nélkülözhetetlenné tette az Internet használatát az Iráni Iszlám
Köztársaságban. A korlátozó tényezők ellenére az új technológiák alkalmazása az
élet szinte minden területén megfigyelhetővé vált. A folyamatos érdeklődés
miatt pedig feltehetőleg a jövőben még tovább fog növekedni az új technológia
használata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése