Civil társadalom az iszlám világban: Bevezető

A CIVIL TÁRSADALOM HATÁSA A KÖZEL-KELET DEMOKRATIZÁLÓDÁSÁRA

A világot napjainkban jellemző demokratizálódási hullámot tekintve sokan teszik fel a kérdést, hogy vajon az iszlám világ valóban immunis-e a demokrácia eszméjével szemben, vajon a muzulmánok valóban megelégszenek-e az autoritárius rendszerekkel, attól függetlenül hogy azok szekulárisak vagy vallásosak, illetve azt, hogy az iszlám kultúra ténylegesen akadályozza-e a demokrácia kialakulását a Közel-Kelet országaiban. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához a politikai reform ügyét egy új szempontból kell vizsgálni. Nevezetesen a civil társadalomnak a demokratizálódásra való hatását kell szemügyre venni a világnak ebben a részében. A szakértők és kutatók általánosságban úgy vélekednek, hogy a civil társadalom és az erőszakmentes politikai reform között létezik olyan valódi kapcsolat, amely mindenképpen hozzájárul a demokratikus kormányzatok megszületéséhez. Habár a civil társadalom önmagában nem egyenlő a demokráciával, mégis jelentős hatást gyakorol a demokratizálódás folyamatára és a demokratikus politikai rendszer egyik alapvető feltételének tekinthető. A civil társadalomban ugyanis a polgárok nem csak akarják, hanem képesek is befolyásolni az életüket kormányzó állami politikákat. 

A nem állami szereplők olyan formái, mint a független hálózatok és érdekszövetségek a világ más területeihez hasonlóan az iszlám világban is megjelentek. Ezekben a polgárok Irántól Marokkóig és Jementől Törökországig számtalan kérdésről vitatkoznak, illetve cserélnek nézeteket. E csoportoknak az élet- és befolyásoló képessége azonban közel sem olyan erős, mint a világ más részeiben. Mindazonáltal a civil társadalom legalább annyira részét képezi az iszlám világnak, mint a nyugati civilizációnak. A civil társadalom megjelenése az iszlám világban a demokratizálási folyamatok elősegítése mellett ráadásul megcáfolja azokat a sztereotípiákat is, amelyek szerint a közel-keleti térség társadalmi szinten is tradicionális és visszamaradott a nyugati világhoz képest. Másfelől azonban a civil társadalom vizsgálata azt is lehetővé teszi, hogy lássuk az iszlám világ polgárai, bár nem rendelkeznek olyan magas fokú politikai tudatossággal, mint a fejlett világ állampolgárai, mégis törekszenek arra, hogy közvetlenül befolyásolják kormányzataik tevékenységét, illetve, hogy előmozdítsák a politikai reformok ügyét.