Civil társadalom az iszlám világban: Elméletek

KONCEPCIÓK A CIVIL TÁRSADALOMRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A civil társadalom legalább olyan régóta foglalkoztatja a politikai gondolkodókat, mint amilyen régóta az állam maga. Már az ókori görög filozófus, Platón érdeklődését is felkeltette a civil társadalom. Munkáiban több alkalommal is vizsgálta a görög poliszok lakóinak szerveződéseit és csoportosulásait. A civil társadalom kifejezést azóta számtalan formában használták, amelyeknek áttekintésére jelen tanulmány keretei között nincs lehetőség. A civil társadalom és az iszlám világ kapcsolatának vizsgálata előtt azonban mindenképpen érdemes kitérni a fogalom klasszikus értelmezéseire és jelenkori elméleteire.

A CIVIL TÁRSADALOM KLASSZIKUS ELMÉLETEI

A civil társadalom fogalma a felvilágosodás korában vált általánossá a politikai gondolkodásban. A 17. századi angol filozófus, John Locke munkáiban például a civil társadalom fontos szerepet játszott mint a társadalmi aktivitás szférája, ahová az emberek azért léptek be, hogy védelmezzék egyéni jogaikat –elsősorban tulajdonjogaikat. A civil társadalomnak a koncepcióját német filozófusok alkották meg, akik a fogalmat általánosságban használták a megszületőben lévő kapitalista államokról folytatott értekezéseikben. A civil társadalom első alkotóelemeinek tekintett szerveződések (pl. kereskedelmi uniók és munkavállalói szövetségek) az iparosodás és a piaci kapitalizmus terjedésének hatására jelentkező problémák miatt születtek meg a 18. és 19. században. A 19. századi német filozófus, Georg Wilhelm Friedrich Hegel szerint a civil társadalom az egyéni jogosítványok, illetve a gazdasági, társadalmi és kulturális szférák szabadságát garantáló szükségletek kielégítésére született meg. A különböző csoportok szerveződése és együttműködése a civil társadalmon belül lehetővé tette, hogy azok az állam elnyomó apparátusán kívül tevékenykedjenek. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a civil társadalom mentes lett volna az erőszaktól és az intoleranciától. A civil társadalom alapjában véve azonban mint a kölcsönös elismerés és viszonosság szférája jelentkezett, amelynek célja az állam távoltartása volt a tagoktól – vagyis a privilegizált burzsoáziától. Az életnek ez a területe azonban mégsem kapcsolódott szükségszerűen egybe a gazdasági érdekekkel. Emellett elkülönült a politikai társadalomtól is, amely a politikai tevékenységeknek és szerveződéseknek (pl. politikai pártoknak és kormányzati intézményeknek) adott helyet. A porosz származású filozófus, Karl Marx a hegeli elméletét továbbgondolva a civil társadalmat a társadalmon belüli termelés különböző formáival hozta összefüggésbe. Értelmezése szerint a civil társadalom a burzsoáziával együttesen született meg, vagyis a társadalmi szerveződés közvetlenül a termelésből és a kereskedelemből fejlődött ki. Így a civil társadalom nem csak hozzájárult, hanem együtt is fejlődött a kapitalista terjeszkedéssel.

A civil társadalomról alkotott korai elméletet fejlesztette tovább Antonio Gramsci, a 20. század egyik jeles politikai gondolkodója. A civil társadalomra úgy tekintett, mint az ellenőrzés és a kizárás rendszerére. Amíg az állam – vagyis a politikai társadalom – közvetlenül felelős az ellenőrzés erőszakos és elnyomó módszereiért, addig a civil társadalom a társadalmi és gazdasági tevékenységek erőszakmentes ellenőrzését teszi lehetővé. Értelmezése szerint így az állam és a civil társadalom egyaránt hatalmat gyakorol a társadalom egésze felett, azonban amíg ezt az előbbi fizikai erővel (vagy a fizikai erővel való fenyegetéssel) teszi, addig az utóbbi a különféle társadalmi szerveződések ellenőrző tevékenysége révén. A politikai társadalom – az adózás rendszerén, a törvényi kereteken, az állami rendőrségen és a hadseregen keresztül – az állam elnyomó természetét testesíti meg, a civil társadalom pedig ezzel szemben a különböző érdekű és különféle utakon szerveződő csoportok demokratikus küzdelmének biztosít teret. A 20. század másik neves képviselője, Jürgen Habermas értelmezésében a civil társadalom szintén a kapitalizmus fejlődésével együtt jelentkezik, azonban hamar túllép azon és a gazdasági kérdésektől mentes formákat is ölt. Egy olyan szféra születik meg, amely mellőzi a gazdasági törvényszerűségeket és önálló szabályok szerint működik. Valójában a civil társadalom szerveződései az államot egyre kevésbé a gazdasági kérdések miatt támadják, hanem inkább az újonnan jelentkező problémák folytán. A civil társadalom fokozatosan a közéleti viták helyszínévé válik, ahol a különböző érdekcsoportok kifejezésre juttathatják elképzeléseiket, megfogalmazhatják céljaikat és adott esetben pedig meg is valósíthatják azokat.

A klasszikus elméletekben a civil társadalmat alapjában véve a kapitalista társadalom termékének tekintik, amely egyszerre különül el a gazdasági szférától és a politikai társadalomtól, és amelynek célja ezeknek a területeknek az ellenőrzése és saját érdekeiknek (szabadságainak) a védelmezése. A civil társadalom lényegében a cselekvés olyan új szférája, amely a magánélet és az állam között foglal helyet.

A CIVIL TÁRSADALOM MODERN ELMÉLETEI

A civil társadalomról újabban értekező írások szakítanak a klasszikus elméletekkel, amelyek a civil társadalmat a kapitalista fejlődés eredményének tekintették, és helyette a civil társadalmat a demokratikus társadalmi kölcsönhatások színtereként szemlélik. A civil társadalom már nem a burzsoázia érdekvédő területének számít, hanem olyan terepnek, amely valamennyi polgár számára biztosítja a kormányzat tevékenységének átláthatóságát. 

Guillermo O’Donnell és Philippe Schmitter szerint a civil társadalom megjelenése a közszféra megerősödésével függ össze. A civil társadalom akkor ölt formát, ha az egyének és a csoportok megkérdőjelezik az állam cselekvésének határait. Ezen felfogás szerint a civil társadalom karakterjegyeit az egyenlőség, a részvétel és a tolerancia alkotják. Ahogyan pedig már korábban Habermas is megfogalmazta, a civil társadalom határai kiszélesedtek, így az magába foglalja a polgárok és az állam közötti erőszakmentes társulási tevékenység valamennyi formáját. Edward Shils értelmezésében a civil társadalom a társadalom egészének egy olyan részét képezi, amely önálló életet él, és amely élesen elkülönül az államtól – vagyis autonóm attól. Ebben az elkülönülő szférában pedig lehetőség nyílik a pluralista cselekvésre, amely közvetlenül intéz kihívást a hatalom állami alkalmazásával szemben. A cselekvés ezen formája egyfelől védelmet nyújt az egyéneknek az igazságtalan kormányzati cselekvésekkel és politikákkal szemben, másfelől biztosítja a védelmet a civil társadalmon belüli túlkapásokkal szemben is. A civil társadalom tehát nem pusztán az államon kívüli cselekvés kaotikus területe, hanem szabályok hosszú sora által szabályozott szféra. Ahogyan Sami Zubaida fogalmaz, a civil társadalom a társadalmi cselekvések azon terepe, ahol az intézményi és törvényhozói mechanizmusok biztosítják a jogosítványok és kötelességek szigorú rendszerét. Ezáltal a civil társadalom mégsem teljesen független az államtól, vagyis az állam megőrzi alapvető szabályozó szerepét. Erre szükség is van, mivel bizonyos játékszabályok és megkötések nélkül a társadalom ezen formája valóban a kaotikus zűrzavar területévé válna.

A civil társadalom modern elméleteiben különösen nagy fontosságot tulajdonítanak az egyének és csoportok egymással és az állammal szembeni magatartásának. Ahogyan Jean Cohen és Andrew Arato fogalmaz, a civil társadalom nem egyszerűen az állami autoritás és hatalom figyelemmel követését, illetve ellenőrzését jelenti, hanem annál sokkal többet. A civil társadalom tagjainak egymással szembeni viselkedése az a központi elem, ami a civil társadalmat megkülönbözteti az általánosságban vett társadalomtól. A civil társadalom a gazdaság és állam közötti társadalmi kölcsönhatásoknak olyan területe, amely az intim szférából (különösképpen a család), a társulási szférából (mindenek előtt az érdekérvényesítő szövetségek), a társadalmi mozgalmakból és a kommunikáció közösségi formáiból áll. A civil társadalom összetételét tekintve pluralisztikus, magatartását szemlélve pedig demokratikus. Pluralisztikus mivel számos résztvevője, illetve alkotó eleme van, demokratikus pedig, mert biztosítva van benne az egyenlő részvétel.

A civil társadalom modern koncepciója alapvetően különbözik tehát a klasszikus elmélettől. A tulajdont biztosító egyéni jogosítványok és egyéb egyéni érdekek helyett a civil társadalom egyfelől biztosítja a közösség vagy a nemzet valamennyi tagjának azokat a jogokat, amelyeken keresztül azok hatást gyakorolhatnak a reprezentatív kormányzatra, másfelől tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek biztosítják a civil és a politikai társadalom közötti, valamint a civil társadalmon belüli toleráns magatartást. A tolerancia pedig megteremti annak lehetőségét, hogy az egyes egyéni és közösségi érdekek a gyakorlatban is megvalósulhassanak.