A civil társadalom iszlám világon
belüli megvalósulását vizsgálva könnyen megválaszolhatók a bevezetőben
felvázolt kérdések: Vajon az iszlám világ immunis-e a demokrácia eszméjével
szemben? Vajon a muzulmánok megelégszenek-e az autoritárius rendszerekkel, attól
függetlenül, hogy azok szekulárisak vagy vallásosak? Vajon az iszlám kultúra
akadályozza-e a demokrácia kialakulását a Közel-Kelet országaiban? A három
kérdésre egyaránt egyértelmű nem a válasz.
A muzulmán
világ nem immunis a demokrácia globális trendjével szemben. A közel-keleti
államokban számtalan példát lehet találni arra, hogy az egyes egyének – nem
csak a civil társadalmon keresztül, hanem a közvetlen és legitim választások
révén is – képesek befolyásolni a politikai folyamatokat és előmozdítani a
politikai reformok ügyét. Emellett számos jele van annak is, hogy az egyes
kormányzati szereplők maguk hajtanak végre politikai liberalizációt az iszlám
világban.
A muszlimok ugyanúgy nem fogadják el
az autoritárius rendszereket, mint ahogyan a világ más népei sem hódolnak be
azoknak. A civil társadalom különféle szerveződéseinek széles tárháza és a
hivatalos állami szereplők mellett szerveződő alternatív politikai pártok egyre
növekvő száma egyértelműen bizonyítja azt, hogy a Közel-Kelet polgárai nem csak
politikailag öntudatosak, hanem kellőképpen motiváltak is ahhoz, hogy közvetlen
szerepet játsszanak országuk és saját életük irányításában.
Az iszlám kultúra nem tekinthető a
demokratizálódás akadályának. Még akkor sem, ha léteznek olyan iszlámista csoportosulások,
amelyek élesen elutasítják a politikai reform liberális gondolatát. Ezek a
szerveződések mind egyéni mozgalmak, amelyeket hiba lenne magával az iszlám
szellemiséggel azonosítani. A közel-keleti térség iszlámista mozgalmainak döntő
többsége valójában elfogadja a demokratikus folyamatokat, mint a politikai
reform legitim formáit.
Habár a szakértők továbbra is
vitatkoznak arról, hogy a civil társadalom valóban képes-e hatékonyan
befolyásolni a politikai reformokat, abban azonban az optimisták és a
szkeptikusok is egyetértenek, hogy a civil társadalom kialakulása előmozdítja
az egyes egyének és társadalmi csoportok politikai kívánalmainak és panaszainak
az erőszakmentes kifejeződését, miközben lehetőséget nyújt a gyengülő államnak
is, hogy lélegzetvételhez jusson és újraszervezze önmagát. Az idő múlása fogja
eldönteni azt, hogy a civil társadalom erősödése egy fokozottabb részvételen
alapuló reprezentatív politikai rendszert fog-e létrehozni a Közel-Kelet
államaiban, vagy pedig további biztosítékként fog-e szolgálni az iszlám világ
politikai és gazdasági elitjeinek hatalmuk megőrzéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése