Csütörtök..
délelőtt a megszokott órák… Reggel.. előadás a perzse website-okról… nem rossz
ötlet.. hogy megmutatják nekünk a leghasznosabb oldalakat.. csak egy bökkenő
volt.. hogy a számítógépeket bekapcsolták nekünk.. de mi magunk nem követhettük
nyomon az említett oldalakat.. csak ültünk.. a gép előtt.. s bambultuk a
projektor által kivetített képet… Így aztán maradt a pasziánsz.. meg a
háttérkép módosítása.. a tavirózsát felváltottam jó kis angkori képpel.. A
tanár persze látta.. hogy olykor elkalandozunk.. de csak mosolygott.. Aztán
nyelvtanóra… melléknevekről s igeidőkről… száraz kicsit.. de a tanár mindig fel
tudja dobni valamivel… ez egyébként szinte az összes előadóra igaz.. Csak két
rövid példa.. Állandóan kérdezgetik hogy ki fáradt.. s ha esetleg azt mondaná
az ember.. hogy igen én fáradt vagyok.. akkor elnézést kérnek.. mintha ők
tehetnének róla.. ez egyébként mindenhol jellemző.. rendkívül kedves és
udvarias ez a társadalom és a nyelv!! Na szóval sztori: kérdés.. ki fáradt..
válasz.. az ellenség… a történet mely ehhez kapcsolódik pedig így hangzik… Az
iraki-iráni háborúban a katonáktól megkérdezték.. hogy fáradtak-e.. mire ők azt
válaszolták.. hogy nem.. nem vagyunk fáradtak.. az ellenség a fáradt..
Elképesztően sok történet kapcsolódik ehhez a háborúhoz.. nem is csoda majd
nyolc évig tartott.. s nyomot hagyott az emberek fejében.. fiatalokéban és
öregekében egyaránt… Mindenki emlékezik még arra.. amikor iraki rakéták csapódtak
be a főváros különböző részein.. Ez volt a városok háborúja.. mikor a két fél
egymás nagyvárosait lőtte ezerrel.. viszont kevés sikerrel!! Egy másik sztori..
egy szójáték.. „vár csáppe”… amit igen nehéz magyarra lefordítani.. az Irak
elleni háborúban egy katonától megkérdezték, hogy szereti Szaddam Huszeint..
mire ő azt felelte… szeretem, dehogy szeretem.. majd azt kérdezték tőle, hogy
szereti-e Khomeini ajatollahot.. mire azt felelte.. hogy dehogy szeretem,
szeretem… Valamiféle tagadás ez, amellyel az állítást fordítják meg.. Érdekes..
mindazonáltal nehezen adható vissza magyarul!! Na s kaptunk könyveket is.. kb.
azt ami raktáron maradhatott.. egy 1995-ös perzsa kutatási kiadványt.. egy
1996-os iszlám könyvek negyedéves ajánlóját.. s persze propagandaanyagot az
Iráni Iszlám Köztársaság Kulturális és Iszlám Kapcsolataival Foglalkozó
Szervezetről… Ők ugyanis a vendéglátóink.. a tanfolyam szervezői…
Suli
után a megszokott étteremben ebéd.. valami robbantott csirke féleség.. Aztán
szieszta… naplóírás ezerrel.. majd délután találka a női szakasszal.. illetve
annak csak egy részével.. a megszokott csapat gyűlt össze megint.. egy örmény
lánnyal kiegészülve.. csak hogy még nemzetközibb legyen a csapat… így aztán
voltak irániak.. törökök.. oroszok.. grúzok.. örmények.. és persze magyarok…
Aztán irány Darband.. mert arra mindenki kíváncsi volt… aki még eddig nem
látta.. s bevallom nekem se esett nehezemre még egyszer felmenni a hegyre..
mert így legalább napközben is megcsodálhattam… Tizenketten három taxiba pattanva
kisebb nehézségek után sikerült is megérkezni.. a forgalom és néhány baleset
kicsit betett nekünk.. de a lényeg hogy épségben megérkeztünk.. Aztán
elképesztő szüttyögés.. hogy hova is üljünk be… Ezúttal jóval feljebb mentünk..
S azt kell hogy mondjam nekem nagyon bejött a dolog.. A hegyek között.. patak
által kivájt üregekben berendezett teázók serege várt minket.. ahova létraszerű
építményeken keresztül lehetett lejutni.. a gond csak az volt.. hogy a
vízcsobogás miatt a másik hangját alig lehetett hallani.. ezért végül kicsit
magasabban ültünk le.. a perzsa szőnyegekkel és párnákkal berendezett
heverdéken.. Vicces volt.. sziklák és fák között heverészni.. s közben
ismételten vízipipát szívogatva.. körülöttünk pedig számos párocska és öregúr..
akiket semmi sem zavar.. beszélgetnek.. vacsoráznak.. összebújnak.. s ha eljön
az idő.. akkor imádkoznak is.. mindezt senkitől sem zavartatva.. Nyugalom felső
fokon.. Itt a mi feszültségünk is se perc alatt elszállt.. Igaz a pipa és tea
nem volt olyan finom mint egy nappal korábban.. de a látvány kárpótolt.. na meg
a körülöttünk sertepertélő csirkék és kakasok is.. Egyetlen egy gond volt..
hogy rendkívül sok szemét volt.. az út mentén.. meg a patakban is.. a
környezetvédőknek itt rendkívül nehéz dolguk lenne asszem.. mint általában
mindenhol másutt Ázsiában.. itt sem figyelnek nagyon az emberek.. pedig vannak
erre vonatkozó propaganda plakátok is melyek a kukásautók és szemetesek
szerepére hívják fel a figyelmet.. Na de visszatérve Darband-hoz.. Elképesztő
mennyiségű kis teázó van kialakítva a hegyoldalban.. a völgyecskékben.. a
felvezető gyalogút mellett pedig számtalan árus kínálja portékáját.. aszalt
gyümölcsöt.. fagylaltot.. hideg üdítőt.. amit a slagból folyó hideg vízzel
hűtenek.. így aztán a felfelé kapaszkodó úton csordogál lefelé a víz..
Papucsban elég nehézkes a közlekedés.. Jobb otthon hagyni.. s cipőt húzni!! Na
szóval ezerféle portékát kínálnak.. s mindenféle zenészek is képviseltetik
magukat.. hegedűművészek és furulya virtuózok.. Mindenféle ékszert áruló bácsikák…
Na meg tanításokat illetve jóslatokat kínáló kisgyerekek.. Díszes boríték
kötegből lehet választani.. aztán a benne megbújó Hafez idézetet elolvasva az
ember bölcsebb lehet a jövőt illetően.. Bevallom nem sikerült elolvasnom még..
mert igencsak nehéz volt.. Keti.. az egyik grúz leányzó persze azonnal
felajánlotta hogy elmondja nekem mit is tartalmaz a szöveg.. de ő sem boldogult
vele.. így aztán vagy negyed órán keresztül magától költött valami történetet..
ami igen bájos gesztus volt.. s kacagtunk is rendesen.. mondjuk olykor egy szavát
sem értettem.. de videón megvan.. úgyhogy majd kielemzem ha lesz rá némi időm..
Aztán mindezt látva az egyik orosz lány is felajánlotta segítségét.. nem csak
abban hogy kiműti a borítékból a beleragadt papirost, hanem hogy el is
olvassa.. de sokra ő sem ment vele.. Annyit tudott csak lefordítani nekem..
hogy valamilyen választás előtt állok.. s hogy mivel nem tudom melyik utat is
válasszam.. majd a barátaim segítenek majd… azt ennyi… No majd Esmet-et
megkérdetem.. hogy mi is ez a dolog… A thai jóslat bevált.. vagyis megtörtént..
Úgyhogy rettentően kíváncsi vagyok.. hogy mit is mond ez a Hafez idézet!! Amíg
ott ültünk.. kb.. három órácskát.. volt egy black out.. vagyis áramkimaradás..
ezalatt megtudtam.. hogy Oroszországban szintén azt mondják ilyenkor.. hogy
„szabad a csók”… Hogy mennyire egyre jár az emberek agya a világon!!!
Aztán
felcsendült kísérőink (Hamid & Ziya) szájából a menjünk-menjünk (berim
berim).. Kicsit túlzásba viszik már a dolgot.. de hát nincs mit tenni.. ők a
vendéglátóink.. Méghozzá nem is rossz házigazdák.. De európai fejjel elég nehéz
megérteni.. hogy ha jól érezzük magunkat miért kell elmenni haza?? Na persze a
lányokat szigorúbban fogják.. így egy kis elégedetlenséggel az arcom..
megindultunk.. lefelé menet még persze lassítottam a folyamatot.. képeket
csináltam az éjszakai életről.. de ezt már megszokták.. mármint hogy mindig
fotózgatok.. S nem szólnak érte.. Apropó fotózás.. egy korábbi napon.. talán
szerdán volt.. igen.. szerdán.. mikor semmi sem sikerült.. egyedül járkálva.. netezés
után fényképezgettem az utcán.. furcsán néztek rám de igazándiból senkit sem
zavart.. csak egy idős cipőpucoló bácsit.. akitől előbb megkérdeztem.. hogy
csinálhatok-e róla egy képet.. s bólintott.. majd mikor elővettem a gépet.. már
integetett is hogy nem nem.. Na de ez volt az egyetlen ilyen eset.. remélem nem
lesz sok ilyen.. mert van mit megörökíteni.. Csak az a baj.. hogy gyenge a
fényképezőgépem objektíve… Kellene valami jó kis gép!! A legközelebbi túrára
biztosan beújítok egyet majd… addig viszont megteszi ez is.. Lehet ezzel is jó
kis képeket készíteni.. az utcai életről.. a kézen fogva sétáló párocskákról..
a közlekedési káoszról.. s így tovább…..
Darbandról
hazafelé remek taxizásban volt részünk.. útközben érdekes dolgokat láthattunk..
apropó az esti csúcsforgalomnak köszönhetően majd egy óra volt a menetidő.. s
közben megint megtapasztalhattam azt a káoszt.. ami nap mint nap van Teherán
utcáin.. mennek tökön paszulyon át.. a taxis például a járdát is igénybe
vette.. s tolakodnak ezerrel.. a lámpáknak itt tényleg semmi értelme nincsen…
káosz van ezerrel.. nem hiszem hogy autóba ülnék itt.. mármint hogy én
vezessek.. Kemény dolga lehet az oktatóknak a zöldfülű tanoncokkal az utcákon!!
A dugó viszont arra kényszeríti az embereket hogy szinte mindent az autóban
csináljanak.. A mellettünk álló autóban pl. a sofőr egyszerre cigarettázik.. és
önt kávét magának a termoszából.. s közben vezet.. nem is egyszerűen.. Apropó..
a mentősöknek nincs könnyű dolguk ha át akarnak vágni az autók áradatán… kb.
senki sem akar nagyon lehúzódni.. de a mentőautó után sokan kommandóznak.. Az
autópályán pedig simán visszatolatnak ha elnézték a kijáratot.. vagy egyszerűen
satufékkel sorolnak ki a legbelső sávból… A sofőröknek itt jó reflexszel kell
rendelkezni.. nem a szabályokat kell ismerni!!!! A taxizás megint érdekesnek
bizonyult.. a bácsi szája kb.. be sem állt egész út alatt.. beszélt
mindenféléről.. arról.. hogy idefelé jövet karambolozott egy motorossal.. hogy
mekkora szegénység van.. hogy Ahmedinezsád nem tesz semmit az érdekükben..
beszélt Amerikáról és az britekről.. Libanonról s Izraelről.. de annyira
pörgött a nyelve.. hogy nem igazán tudtam összerakni hogy mit is mond… Viszont
rettentő kedves volt.. cseresznyével kínált… ami kb. valami törpe fajta
lehetett.. de igen finom.. Mondjuk csak én voltam olyan bátor hogy elfogadjam..
a többiek inkább passzolták.. Erre az orosz lánynak csak annyit mondott hogy
nincs benne só (?) nem kell izgulni… Tényleg finom volt… Meg aztán mikor
látta.. hogy a leányzónak kicsit melege van.. rögtön adott neki egy
edényfedélből rögtönzött legyezőt… Rettentő figyelmes volt az egyszer biztos..
Az
út viszont rettentő fárasztó volt.. mire megérkeztünk a lányok szállására.. kb.
csupa víz voltam.. annyira leizzadtam.. meg fáradt is voltam.. Viszont a lányok
rettentő kedvesek voltak.. a szálló előtt a földön ücsörögve vártak minket..
Meg várt minket a vacsora is.. ami ugyan kihűlt.. de jól esett… S míg mi az
evéssel voltunk elfoglalva.. addig a lányok az előtérben játszottak..
üvegeztek.. mint valami kislányok… Hiába az élet itt nem áll meg soha sem..
Este fényárban úszik a város.. pl. az autópálya felújított része egyszerűen
zseniális volt ahogyan ki volt világítva.. No meg az egyik bank.. talán a
nemzeti bank épülete lehetett.. is.. amely váltakozó színekben pompázott.. hol
zölddel.. hol pirossal.. hol kékkel.. hol naranccsal.. hol lilával világították
meg.. Ez már valóban a 21. századi Iránt jelképezte!! Apropó bankok.. rengeteg
van.. feltehetőleg azért.. mert egyre több külföldi iráni utalja haza a
pénzét.. s fektet be otthon!! Na aztán a mehmanszerájból hazataxizás… s a
szállásunkon még folytatódott az élet.. folytatódott a török bácsi magyar
nyelvtanulása.. s a beszélgetés különféle dolgokról… no meg arról.. hogy meg
kellene alapítanunk a Gab-Geri-Chin rendet.. ami hármunkból állhatna.. s
megválthatná a világot… aztán alvás… mármint Gábor és Esmet.. én meg
irogatással töltöttem az időmet.. azért hogy az emlékek ne vesszenek el a múlt
homályában.. Mert ha nem írom le őket.. akkor rettentő nehéz lesz később
előkeresni őket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése