Szerda…
hát ez a nap volt eddig a legrosszabb… az órákon kb. lövésem se volt semmiről… igen
kellemetlen volt… Igaz a tévé riport jól sikerült.. mert ismételten jöttek egy
csatornától, hogy kikérdezzenek minket.. kik s mik vagyunk? Úgyhogy ismételten
növeltem tévés szerepléseim számát… No de ez nem segített.. Ezen a napon
egyszerűen nem ment semmi.. Mondom az órákon kb. nem tudtam felvenni a
fonalat.. s ez olykor rettentő kínos volt.. Mondjuk a tanárok rettentő
segítőkészek.. de akkor sem volt valami jó élmény.. S ez rányomta a bélyegét az
egész napomra.. Semmi nem jött össze.. Naná hogy ezen a napon volt horesh.. az
az étel amit annyira nem kedvelek.. túl sok petrezselyem.. spenót… s hasonló
van benne… De azért legyűrtem.. Ebéd után nekilódultam.. mert nem volt kedvem
otthon ülni.. a többiek ugyanis bealudtak.. Én viszont nem szeretek délután aludni..
mert akkor este biztosan nem tudok álomba szenderülni.. Idáig legalábbis ez a
tapasztalat.. Úgyhogy gondjaimmal a nyakamban elindultam kalandozni.. gondoltam
netezek kicsit.. de persze hogy ekkor nincs kapcsolat.. Fizetnem ugyan nem
kellett azért a húsz percért amit ott töltöttem.. de úgy tűnt mintha elhagyott
volna mégiscsak a karmám.. A délutáni órán is csak bambultam.. sok építő
jellegű hozzászólásom nem volt.. Ráadásul a tanár elég nehezen tudja
elképzelni.. hogy Iránon kívül is van élet.. meg hogy kis hazánknak is van
történelme.. méghozzá nem is kicsi!! Na mindegy.. Tudjuk be azt az állami
fejmosásnak!! Amúgy nem jellemző.. hogy bárkiről ill. bármiről lebecsmérlően
beszélnének.. De ez egy ilyen nap volt.. De lehet az is hogy én reagáltam túl..
Kb. most érkezhetett el az az idő.. amikor kicsit besokaltam.. S semmi sem
tetszett.. Ez az arcomra is kiült.. így aztán mindenki azt kérdezgette, hogy mi
a baj.. meg próbálkoztak felvidítani.. de ettől csak minden rosszabb lett.. Így
aztán amikor délután elmentünk egy teázóba.. vízipipázni.. nem igazán vettem
fel a fonalat.. s azon gondolkoztam.. hogy le is lépek.. de végül maradtam.. s
valamelyest rendeződött is a lelkiállapotom.. A vízipipától.. vagy a teától…
vagy attól az édességtől amit ettünk.. nem tudom.. Pisztácia fagylalt frissen
facsart répalével felöntve… furcsa.. de mégis finom.. Na de a lényeg hogy
kicsit sikerült összeszednem magam.. Az orosz lányokkal sikerült sokat
nevetni.. meg vicces beszélgetéseket folytatni.. Az egyikőjük pl. már volt Teheránban…
s járt abban a teázóban is ahova mentünk.. s az egy évvel korábban készített
fényképet kedves gesztusként az ott dolgozó öreg bácsinak adta.. aki persze
emlékezett a leányzóra.. Mondanom se kell.. hogy ezt követően különleges
elbánásban volt részünk!! Teázás után érzékeny búcsú a lányoktól.. s irány
haza.. ezúttal rövid séta.. mert szállásunk igen közel volt.. Aztán vacsora..
egy közeli török étkezdében.. A higiénia ugyan hagyott némi kívánnivalót maga
után.. s az étel is úgy tűnt hogy sülhetett volna még.. De nem volt komolyabb
hatása ezidáig!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése