Érkezés Perzsiába

ARRIVING TO EMAM KHOMEINI AIRPORT

Hát azt kell hogy mondjam.. beigazolódott a tézisem… bárhova utazik az ember Ázsiában.. az tuti jó lesz.. nincs ez másként Irán esetében sem..

Kalandos repülőút után… csak sikerült megérkezni… igaz az út Minszken keresztül vezetett egészen idáig.. merthogy a gép a belorusz fővárost is érintette egy tankolás erejéig. Ráadásul egy remek TU-154-es fedélzetén sikerült mindezt megtenni.. no de legalább láttam a minszki repülőteret, amely inkább kiszuperált repülőgépek temetőjére emlékeztetett.. mintsem nemzetközi repülőtérre… a mi gépünk volt az egyetlen amely befutott, majd később tovább is ment innen!! S az már meg sem lepett, hogy szinte üresen tátongott az egész építmény is, vodkát viszont lehetett kapni minden mennyiségben...

Ezzel szemben Imam Khomeini Airport hajnali 2 körül, amikor megérkeztünk, még nagyban ment a nyüzsgés.. érdekes pillantásokat sikerült elcsípni.. igaz már a gépen is sikerült magunkat érdeklődés tárgyává tenni.. (mi voltunk az egyetlen magyarok!!) De nem volt ez másként a reptéren sem.. s gondolom a későbbiekben is így lesz.. igaz a lányok nem kuncognak úgy mint Thaiföldön, vagy Vietnámban… az utazás egyébként elég vicces volt.. az út végére úgy nézett ki a gép mint valami osztálykiránduláson a busz.. az ülések össze-vissza hajtogatva.. helyjegy az nincs!! Helyette oda ül az ember ahova akar.. a helyiek pedig ki is használják ezt, s folyamatosan cserélgették a helyüket.. s mindenki kérdezett valamit tőlünk… ja igen eltért az utazás abban is hogy a megszokottól eltérően sokkal nagyobb volt a személyzet… a pilótafülkében csak négyen voltak.. s az első sorokban is üldögéltek jó páran.. na meg a fekete csadoros nénik is elég viccesek voltak… a menüről nem is beszélve… elhalmoztak minket mindenféle iráni finomsággal.. Egyébként azért is mókás volt az út.. mert a srácok akik előttem ültek, a személyzet egy tagjával csevegve elintézték, hogy lehessen dohányozni a mosdóban… hááát ez nem azt mutatta, hogy itt elég kemények lennének a szabályok… de majd elválik!!!

Rettentően kedves mindenki.. még a levegőben sikerült összehaverkodni néhány helyi sráccal, akik Magyarországon tanulnak ill. tanultak.. csak azt nem értem, hogy mindegyikük építész vagy vegyész.. nem volt más vonzó szakma??? mindenesetre rettentő kedvesek voltak, meg is hívtak, hogy csatlakozzak majd hozzájuk.. s megmutatják majd Teheránt.. A hely egyelőre zseniális.. igaz a szállás az nem a Waldorf, kb inkább mint Vorsilska Prágában.. egy emeletes ágy.. egy terasz.. s annyi.. spártai körülmények vannak.. a közös folyosón lévő mosdóról és zuhanyzóról pedig inkább nem is mondok semmit.. lehet hogy igaza volt annak a srácnak, aki azt mondta még a gépen nekünk, hogy neki elég lesz két hét Teheránból, s inkább megy vissza az általa paradicsomnak tartott kis fővárosunkba.. én azért bizakodom..

A reptérről bevezető majd egy órás út rettentően kemény volt… kb azt se tudtam követni hogy merre megyünk.. a forgalom ugyan éjjel nem szokott nagy lenni.. de azért elég érdekes volt.. kis Délkelet-Ázsia flash.. rettentő sok a felcicomázott járgány, főleg buszok és teherautók.. na de nem rosszak a helyi suzukik is… amit itt peykan-nak hívnak.. olyan mintha valami régi amerikai autót összenyomtak volna egy kicsit.. s mintha valami ázsiai csodára is emlékeztetne picit.. ja persze.. vezetni itt sem tud senki.. taxival jöttünk be a város központjába.. s az út alatt többször is megvolt a veszélye annak, hogy nem érünk oda épségben.. de hát annyira fáradt voltam és álmos hogy igazándiból nem is érdekelt.. csak láttam, hogy már megint s megint egy piroson száguldottunk keresztül.. vagy itt a piros a zöld??? Na azt viszont már tudom, hogyha valaki villog a fényszóróval, az nem azt jelenti, hogy hajrá mehetsz, hanem éppen ellenkezőleg, kb. hogy húzd el a beled de nagyon gyorsan az útból!!!

Azt meg mondanom se kell, hogy a pontos címet – hogy merre s hova – senki sem tudta, se a taxis, se a szervezősrác.. de ez nem is csoda, miután a város olyan nagy, hogy a repülőnek is kb negyed óra kellett ahhoz, hogy átrepüljön felette.. igazán érthető, hogy nem tudják az összes utcát és teret belőni.. ja igen.. elég változatos kép fogadott.. már a repülőről is jól nézett kis a fényárban úszó főváros, de az utcára lépve… pontosabban taxiba ülve remek kép fogadott… hol remek öregmódi épületeket láttam, hol amszterdami és hanoi-i keskeny házacskákra emlékeztető építményeket láttam, hol modern üvegpalotákat, hol pediglen követhetetlen építkezéseket.. a reptérről bevezető út alatt pl. csak kétszer fogyott el az út az autó alól – csak úgy hirtelen.. hiába épül a város.. rendesen.. nem is csoda.. alapból 12 millióan lakják.. s rengetegen jönnek évről évre vidékről is!! Meg jönnek hülye magyarok is – a repülőn ülő iráni fiatalok nem értették, hogy miért is jövünk mi Teheránba? Minek is akarunk megtanulni perzsául??? Nem értették… Viszont kb. mindenki meginvitált ide, oda, amoda.. teheráni mulatozás.. iszfaháni hétvége… stb.. lesz program rendesen… ugyan a nyelvtanfolyam majd csak vasárnap vagy inkább hétfőn kezdődik.. de addig még aklimatizálódni is kell!!

Nehéz lesz.. egészen más minden… bár reklámok ezerrel hírdetik a nyugati termékeket.. de azért elég furi.. lényegében minden más és érdekes… ráadásul teherán teljesen összevegyített mindenféle stílust a városfejlesztés során.. így aztán eléggé kaotikus a kép.. de talán elsőre ez a leginkább zseniális!! Igaz a szmogtól sokat nem nagyon lehet látni, de azért reggel – a müezin hangjára felébredve – még lehetett látni a város határában levő hegyeket (Alborz)… s rettentő jól néztek ki!! De érdekes az is amikor az ember dél felé szegezi a tekintetét, ott kevesebbek a hegyek, mondhatnám azt is hogy nincsenek.. s házakat és épületeket látni ameddig csak a szem ellát… tényleg hatalmas ez a város… annyian laknak itt, mint egész kishazánkban!!

Hát azt kell hogy mondjam.. beigazolódott a tézisem… bárhova utazik az ember Ázsiában.. az tuti jó lesz.. nincs ez másként Irán esetében sem..

Kalandos repülőút után… csak sikerült megérkezni… igaz az út Minszken keresztül vezetett egészen idáig.. merthogy a gép a belorusz fővárost is érintette egy tankolás erejéig. Ráadásul egy remek TU-154-es fedélzetén sikerült mindezt megtenni.. no de legalább láttam a minszki repülőteret, amely inkább kiszuperált repülőgépek temetőjére emlékeztetett.. mintsem nemzetközi repülőtérre… a mi gépünk volt az egyetlen amely befutott, majd később tovább is ment innen!! S az már meg sem lepett, hogy szinte üresen tátongott az egész építmény is, vodkát viszont lehetett kapni minden mennyiségben…

Ezzel szemben Imam Khomeini Airport hajnali 2 körül, amikor megérkeztünk, még nagyban ment a nyüzsgés.. érdekes pillantásokat sikerült elcsípni.. igaz már a gépen is sikerült magunkat érdeklődés tárgyává tenni.. (mi voltunk az egyetlen magyarok!!) De nem volt ez másként a reptéren sem.. s gondolom a későbbiekben is így lesz.. igaz a lányok nem kuncognak úgy mint Thaiföldön, vagy Vietnámban… az utazás egyébként elég vicces volt.. az út végére úgy nézett ki a gép mint valami osztálykiránduláson a busz.. az ülések össze-vissza hajtogatva.. helyjegy az nincs!! Helyette oda ül az ember ahova akar.. a helyiek pedig ki is használják ezt, s folyamatosan cserélgették a helyüket.. s mindenki kérdezett valamit tőlünk… ja igen eltért az utazás abban is hogy a megszokottól eltérően sokkal nagyobb volt a személyzet… a pilótafülkében csak négyen voltak.. s az első sorokban is üldögéltek jó páran.. na meg a fekete csadoros nénik is elég viccesek voltak… a menüről nem is beszélve… elhalmoztak minket mindenféle iráni finomsággal.. Egyébként azért is mókás volt az út.. mert a srácok akik előttem ültek, a személyzet egy tagjával csevegve elintézték, hogy lehessen dohányozni a mosdóban… hááát ez nem azt mutatta, hogy itt elég kemények lennének a szabályok… de majd elválik!!!

Rettentően kedves mindenki.. még a levegőben sikerült összehaverkodni néhány helyi sráccal, akik Magyarországon tanulnak ill. tanultak.. csak azt nem értem, hogy mindegyikük építész vagy vegyész.. nem volt más vonzó szakma??? mindenesetre rettentő kedvesek voltak, meg is hívtak, hogy csatlakozzak majd hozzájuk.. s megmutatják majd Teheránt.. A hely egyelőre zseniális.. igaz a szállás az nem a Waldorf, kb inkább mint Vorsilska Prágában.. egy emeletes ágy.. egy terasz.. s annyi.. spártai körülmények vannak.. a közös folyosón lévő mosdóról és zuhanyzóról pedig inkább nem is mondok semmit.. lehet hogy igaza volt annak a srácnak, aki azt mondta még a gépen nekünk, hogy neki elég lesz két hét Teheránból, s inkább megy vissza az általa paradicsomnak tartott kis fővárosunkba.. én azért bizakodom..

A reptérről bevezető majd egy órás út rettentően kemény volt… kb azt se tudtam követni hogy merre megyünk.. a forgalom ugyan éjjel nem szokott nagy lenni.. de azért elég érdekes volt.. kis Délkelet-Ázsia flash.. rettentő sok a felcicomázott járgány, főleg buszok és teherautók.. na de nem rosszak a helyi suzukik is… amit itt peykan-nak hívnak.. olyan mintha valami régi amerikai autót összenyomtak volna egy kicsit.. s mintha valami ázsiai csodára is emlékeztetne picit.. ja persze.. vezetni itt sem tud senki.. taxival jöttünk be a város központjába.. s az út alatt többször is megvolt a veszélye annak, hogy nem érünk oda épségben.. de hát annyira fáradt voltam és álmos hogy igazándiból nem is érdekelt.. csak láttam, hogy már megint s megint egy piroson száguldottunk keresztül.. vagy itt a piros a zöld??? Na azt viszont már tudom, hogyha valaki villog a fényszóróval, az nem azt jelenti, hogy hajrá mehetsz, hanem éppen ellenkezőleg, kb. hogy húzd el a beled de nagyon gyorsan az útból!!!

Azt meg mondanom se kell, hogy a pontos címet – hogy merre s hova – senki sem tudta, se a taxis, se a szervezősrác.. de ez nem is csoda, miután a város olyan nagy, hogy a repülőnek is kb negyed óra kellett ahhoz, hogy átrepüljön felette.. igazán érthető, hogy nem tudják az összes utcát és teret belőni.. ja igen.. elég változatos kép fogadott.. már a repülőről is jól nézett kis a fényárban úszó főváros, de az utcára lépve… pontosabban taxiba ülve remek kép fogadott… hol remek öregmódi épületeket láttam, hol amszterdami és hanoi-i keskeny házacskákra emlékeztető építményeket láttam, hol modern üvegpalotákat, hol pediglen követhetetlen építkezéseket.. a reptérről bevezető út alatt pl. csak kétszer fogyott el az út az autó alól – csak úgy hirtelen.. hiába épül a város.. rendesen.. nem is csoda.. alapból 12 millióan lakják.. s rengetegen jönnek évről évre vidékről is!! Meg jönnek hülye magyarok is – a repülőn ülő iráni fiatalok nem értették, hogy miért is jövünk mi Teheránba? Minek is akarunk megtanulni perzsául??? Nem értették… Viszont kb. mindenki meginvitált ide, oda, amoda.. teheráni mulatozás.. iszfaháni hétvége… stb.. lesz program rendesen… ugyan a nyelvtanfolyam majd csak vasárnap vagy inkább hétfőn kezdődik.. de addig még aklimatizálódni is kell!!

Nehéz lesz.. egészen más minden… bár reklámok ezerrel hírdetik a nyugati termékeket.. de azért elég furi.. lényegében minden más és érdekes… ráadásul teherán teljesen összevegyített mindenféle stílust a városfejlesztés során.. így aztán eléggé kaotikus a kép.. de talán elsőre ez a leginkább zseniális!! Igaz a szmogtól sokat nem nagyon lehet látni, de azért reggel – a müezin hangjára felébredve – még lehetett látni a város határában levő hegyeket (Alborz)… s rettentő jól néztek ki!! De érdekes az is amikor az ember dél felé szegezi a tekintetét, ott kevesebbek a hegyek, mondhatnám azt is hogy nincsenek.. s házakat és épületeket látni ameddig csak a szem ellát… tényleg hatalmas ez a város… annyian laknak itt, mint egész kishazánkban!!