Az arab csúcs előtt...

HIDEGHÁBORÚ AZ ARAB VILÁGBAN?

Március végén Damaszkuszban, Szíriában kerül megrendezésre az Arab Liga éves csúcstalálkozója, amelyen Szaúd-Arábia mellett Egyiptom és Jordánia is csak alacsony szintű delegátussal vesz majd részt. Libanon képviselete pedig egyenesen kérdéses. Az arabközi csúcs ilyen jellegű bojkottjára azért kerülhet sor, mert a libanoni kormányválság kiélezte az iraki háborúval már korábban megbolygatott regionális erőviszonyokat. Az arab világ jelenleg úgy tűnik, hogy éppen a saját hidegháborúját vívja.

Az arabközi kapcsolatok elmérgesedésének újabb állomása lehet az ez évi találkozó, amelyet minden kétséget kizáróan a libanoni kormányválság árnyékol be a leginkább. Nevezetesen hogy az országnak 2007 októbere óta nincsen köztársasági elnöke, mindezért pedig az arab világban egyre többen a Szíria-barát ellenzéket, és magát Szíriát teszik felelőssé. S valóban, Damaszkusznak egyáltalán nem mindegy, hogy ki ül az elnöki székben, mert ez által őrizheti meg a libanoni kártyáját, amit szorult helyzetbe kerülve bármikor kijátszhat a Nyugattal és Izraellel szemben a továbbiakban is.

A szíriai vezetés ugyan a libanoni politikába való beavatkozással valóban sakkban tarthatja ellenfeleit, azonban ez által konfrontálódik a térség vezető arab államaival is. Noha Damaszkusz a találkozótól távolmaradással fenyegető Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia nélkül is megrendezheti a csúcsot, de az alacsony részvétel még inkább elszigetelheti a Basar el-Asszad féle vezetést. Sokan azonban másként vélekednek, és úgy gondolják, hogy az arab államok részvétele kedvezően befolyásolhatja Szíria libanoni szerepvállalását. Ráadásul nem lehet hagyni, hogy Szíria arab opció nélkül maradjon.

Az arab csúcstalálkozó bojkottálása nem új keletű jelenség, azonban amíg korábban legtöbbször a személyes nézeteltérés volt az ok, addig most sokkalta bonyolultabb a helyzet. Amennyiben bizonyos vezetők nem vesznek részt a találkozón, úgy az mindenképpen az arab országok közötti egyet nem értés bizonyítéka lesz. Sőt mi több, azáltal két blokk látszik majd állandósulni a térségben: egyfelől Szíria és radikális szövetségesei (Irán), másfelől pedig a mérsékelt arab államok (Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia), amelyek közül egyik sem kívánja elveszíteni a Libanonért folytatott csatározást.

Az arabközi találkozó minden bizonnyal nem hoz majd komoly eredményeket, hanem az arab világon belül jelentkező törésvonalak és személyes rivalizálások kerülnek majd általa felszínre. Egy azonban biztos, hogy az arab csúcsnak nem Libanon lesz a győztese.