Parlamenti választások Malajziában

MEGSZOKOTT GYŐZELEM - SZOKATLAN EREDMÉNNYEL

Az ország függetlenségének kivívása óta regnáló kormánykoalíció a tizenkettedik parlamenti választást nyerte meg a hétvégén, mindazonáltal az eredmény az elmúlt évtizedeket tekintve a legrosszabbnak számít. A Nemzeti Front kétharmados többsége egyszerű fölénnyé olvadt a szövetségi törvényhozásban, miközben az ország négy tartományi gyűlésében is elvesztette az eddigi irányítást. Mindez sokak szerint egy új fejezet nyitányát jelenti a délkelet-ázsiai ország politikatörténetében.

Abdullah Ahmad Badawi miniszterelnök pártja, a Nemzeti Front az előzetes számítások szerint 139 helyet már biztosan szerzett a 222 fős maláj parlamentben, ezáltal hétfőn minden bizonnyal ismételten kormányalakítási megbízást fog kapni Mizan Abidin uralkodótól. Amíg azonban a négy évvel ezelőtti választásokon, több mint 90 százalékát szerezve meg a szavazatoknak, szó szerint elsöprő győzelmet aratott a koalíció, addig most, 1969 óta először, be kell érnie egy egyszerű többséggel. Sőt az eddigi renitens Kelantan tartomány mellett, további négyben is kisebbségbe szorult a győztes vezetés. Így Selangorban, Perakban, Kedahban és Penangban.

Ez utóbbi különösen beszédes, és megmutatja, hogy miért is veszíthette el hegemón pozícióját a Nemzeti Front a választásokat követően. A parlamenti szavazás során a választók ugyanis nem csak a miniszterelnök politikájáról fogalmazták meg a véleményüket, hanem felszínre kerültek a multi-kulturális társadalom mélyen megbújó törésvonalak is. A kormányzó párttól mind a kínai (25%), mind az indiai (8%) kisebbség eltávolodott, köszönhetően az állami diszkriminációnak, amely a munkahelyektől a lakhatáson át a képzési lehetőségekig, már 37 esztendeje különbözeti meg pozitívan a többségben lévő (60%) maláj etnikumot. A kedvezőtlen elbánás és a fennálló vezetés iszlamizációs törekvései az elmúlt hónapokban több alkalommal is tüntetésekhez vezettek országszerte.

Az etnikai vita kiéleződése mellett természetesen más okok is szerepet játszottak Abdullah Badawi miniszterelnök népszerűségének csökkenésében, a kormánykoalíció gyenge választási szereplésében. Így többek között az, hogy választási ígéreteikből csak keveset valósítottak meg. Nem tudták felszámolni a hivatali korrupciót, és nem valósították meg az olajbevételek egyenlőbb elosztását sem. Amíg a párt több tagja vesztegetési ügyekbe keveredett, addig a mindennapi megélhetés egyre nehezebbé vált, több helyütt pedig növekedett a bűnözési ráta is. A gazdaság ugyan jól teljesít, 6,3 százalékos volt az előző évi növekedés, a társadalmi különbségek azonban még mindig nagyok az országban. A kínai és indiai szavazók mellett sok maláj is kiábrándult, s ezért új alternatívákat keres.

A választási „fiaskó” után Abdullah Badawi miniszterelnök nem mond le, de a pártkongresszus idén még dönthet úgy, hogy leváltja. Valószínűleg erre nem kerül majd sor, mint ahogyan a főbb politikai, gazdasági és társadalmi irányvonalak sem fognak változni. Az eredmény azonban mindenképpen üzenet értékű, a vezetésnek ezután egy erősebb ellenzékkel kell számolnia, és nem kizárt az sem, hogy a parlamenti csatározások is felerősödnek majd. A Nemzeti Front utoljára 1969-ben szenvedett akkora vereséget, mint most, ami akkor véres faji villongásokhoz és a szükségállapot kihirdetéséhez vezetett. Jelen helyzetben nem valószínű, hogy a történelem megismétli önmagát. A kormánykoalíció számára azonban egyértelművé válhat, hogy egy még egyenlőbb Malajzia megteremtésén kell tevékenykedni a jövőben, különben a legközelebbi választásokon az egyszerű többség is elúszhat.