Egyiptom bizonytalan jövője

A POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI PROBLÉMÁK SZORÍTÁSÁBAN

Egyiptomban járva, az utca emberével csevegve úgy tűnik, hogy a fáraók országa ma igencsak nehéz helyzetben van. Egyfelől a demokrácia iránti növekvő igény, másfelől az iszlám fundamentalizmus állandó fenyegetése okoz problémát. Mindehhez ráadásul hozzájárulnak a mindennapi élet nehézségei és az egyiptomi társadalom egyre súlyosbodó problémái is. Így aztán nem is csoda, hogy a jövőt illetően senki sem optimista.

Az egyiptomi demokrácia az elmúlt években bevezetett politikai reformok ellenére is inkább ellentétes fogalmak összepárosítása, sem mint valóság. A politikai hatalmat még mindig Hoszni Mubarak birtokolja, aki az elmúlt több mint negyed évszázadban a valós, vagy éppenséggel valótlan, iszlám fenyegetést kihasználva maradhatott pozícióban. Az 1981 óta hatályban lévő szükségállapotot ugyan a tavalyi év folyamán egy alkotmánymódosítással feloldották, de a látszatintézkedések ellenére az új helyzetben továbbra is az autokratikus hatalom látszik intézményesülni – most már állandó jelleggel.

A politikai utódlás kérdése ugyan már eldőlni látszik, nevezetesen, hogy előbb-utóbb az édesapát a fiú, Gamal Mubarak fogja követni az elnöki székben, de a Mubarak „dinasztia” mégiscsak komolyan bajba kerülhet a jövőben. Egyfelől a belső ellenzék, másfelől a washingtoni vezetés kíván demokratikusabb rendszert. S bár a kijelölt utód, akinek gazdasági érdemeit már most sokan dicsérik, rendelkezik a változások levezényléséhez szükséges képességekkel, de a régi legitimációhoz kötődve még sincsen valós esélye a politikai reformok megvalósítására. Személyében megtestesül az egyiptomi dilemma.

Az egyiptomi vezetés továbbra sem tud szabadulni azon problémától, amit az iszlám fundamentalisták jelentenek számára. Napjainkban azonban már nem az erőszakos fenyegetésük, hanem a demokratikus követeléseik azok, amelyek fejtörést okoznak a vezetésnek. A legnagyobb ellenzéki erőnek számító Muzulmán Testvériséget éppen ezért igyekszenek továbbra is kizárni a politikából. Az áprilisi helyhatósági választásokon például a szervezet közel tízezer jelöltje közül csupán csak páran indulhatnak majd el. A választás eredménye ugyanis befolyással lehet a jövőbeli elnökválasztásra.

Az iszlamista szellem lámpásból való kieresztésénél is komolyabb fenyegetést eredményezhet az a társadalmi elégedetlenség, amely az egyre nehezebbé váló megélhetés miatt jelentkezik országszerte. „Az árak háromszorosára, négyszeresére nőttek, miközben a fizetések semmit sem változtak” – panaszkodnak sokan. A majd 80 milliós ország lakosságának közel fele van a szegénységi küszöb alatt, akiknek nagy része szó szerint az államilag támogatott kenyéren él. Jelenleg a gabona világpiaci árának növekedése az otthoni hiánnyal párosulva pedig különösen kiélezi a feszültségeket.

Egyesek szerint a rendszer az összeomlás szélén áll, amelyet vagy a társadalom elégedetlensége, vagy az elit belső rivalizálása fog eredményezni. Mások viszont úgy gondolják, hogy a megpróbáltatások ellenére a Mubarak család megőrizheti a hatalmát. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az ország az elkövetkezendő időben bizonytalan jövővel néz szembe.