Szomália: Kelet-Afrika Afganisztánja, Irakja?

A BUKOTT ÁLLAMISÁG PROBLEMATIKÁJA AFRIKA SZARVÁN

Miként egyre több kereskedelmi hajó esik áldozatul a szomáliai partoknál portyázó kalózoknak, úgy egyre nagyobb nemzetközi figyelem helyeződik az Afrika szarván fekvő Szomáliára is. Az országra, amelyet már lassan két évtizede a bukott államiság eklatáns példájának tekintenek, de az utóbbi években mégis elkerülték a nemzetközi „szempárok”.

Pedig Szomáliában majd 17 éve komoly baj van. Sziad Barré diktatúrájának bukását követően, az addig egységet alkotó klánok és hadurak hatalmi rivalizálásba kezdtek, a helyzetet pedig tovább súlyosbította, hogy előbb Szomáliföld, majd pedig Puntföld is bejelentette önrendelkezési igényét. Ezt követően állandósult a polgárháború Szomáliában, amelyen sem az Egyesült Államok, sem pedig az ENSZ nem tudott úrrá lenni. Az ország egyszerűen „lecsúszott” a világtérképről.

A helyzet a 2001-ben meghirdetett „terror elleni háborúval” változott meg, amikor Szomália, mint esetleges terrorista búvóhely és kiképzőbázis került ismételten a célkeresztbe. Némi megelőző csapást leszámítva azonban sokáig nem történt érdemi változás sem az amerikai, sem pediglen a nemzetközi politikában. Egészen 2006-ig kellett várni arra, hogy az USA elkötelezze magát a cselekvés mellett. A Washingtonban született döntés azonban több szempontból is kontra-produktívnak bizonyult.

Az Egyesült Államok támogatását élvező etióp hadsereg ugyan sikeresen vonult be Mogadishuba, s kergette szét az iszlamista csapatokat, azonban a 2004-ben felállított átmeneti kormány képtelen volt az így keletkező hatalmi vákuumot betölteni. (A kormányzat működését a kezdetek óta ellehetetleníti a klánok közötti hatalmi harc, így például a Havije és Daroda klán szembenállása.) Az etióp katonák megjelenése szomáli területeken pedig ismét kiélezte a két ország közötti ellentét (A közelmúltban két ízben is háborúztak egymással!), és nagyban hozzájárult a radikalizmus térnyeréséhez és az erőszak eszkalálódásához. Így például a beavatkozást megelőzően az afganisztáni tálibok mintájára stabilitást és rendet biztosító Iszlám Bíróságok Uniójából radikális szervezetek szakadtak ki, amelyek akcióikkal tovább növelik a kaotikus helyzet.

Washington célja az volt, hogy megakadályozza Szomália Afganisztánná válását, amelynek reális alapjai voltak, a hatalmas ellenőrizetlen területek és az átjárható határok kétségkívül vonzó hellyé tették Szomáliát a „dzsihádisták” szemében, valójában azonban az ország klán alapú struktúrája és az erőszak magas szintje valamennyi idegen számára komoly veszélyeket tartogatott. Afrika szarva éppen ezért nem is válhatott egy Afganisztánhoz hasonló terrorista gyűjtőhellyé. Ehelyett az etióp-amerikai beavatkozásnak köszönhetően úgy tűnik, hogy Szomáliából „Afrika Irakja” lesz. Mindezt bizonyítja, hogy szinte mindennapossá váltak az etióp és afrikai uniós katonák ellen elkövetett útszéli robbantásos cselekmények és öngyilkos merényletek. Az átmeneti kormány ráadásul ingatagabb lábakon áll, mint bármikor ezt megelőzően, az iszlamisták pedig ezzel ellentétesen egyre népszerűbbek és erősebbek lesznek (Csak ebben az évben nyolc várost kerítettek az uralmuk alá!).

Az országot hűbérbirtokszerűen felosztó klánok versengése és az etióp-szomáli ellentét kiújulása komoly belpolitikai káoszt eredményezett. A jelenlegi helyzet ráadásul sokkalta rosszabb, mint az eddig eltelt 17 polgárháborús év bármelyike. A harcoknak köszönhetően több mint egymillió ember volt kénytelen elhagyni az otthonát, akik vagy külföldre távoztak, vagy szomáliai menekülttáborokban kötöttek ki. A lakosság közel negyven százalékának (3,5 millió fő) közvetlen humanitárius segítségre (élelmiszerre és ivóvízre) van szüksége a túléléshez. Az összeomlott infrastruktúra, az állandósult szárazság és a folyamatos harcok eredményeként szinte lehetetlenné vált a termelés, így az élelmiszer és üzemanyag árak emelkedése különösen nagy terhet ró a szomáliai kormányzatra, amely évente kevesebb, mint 10 millió USD értékű költségvetésből gazdálkodhat (Csak jelzésül: A szomáliai kalózok csupán ebben az évben több mint 50 millió USD bevételhez jutottak a váltságdíjakból! Az ENSZ Szomália segélyezésére fordított összege mindeközben alig haladja meg a 16 millió USD-t). A kaotikus körülmények között természetesen virágzik a korrupció, a munkalehetőségek hiánya miatt pedig egyre többen választják hivatásul a komoly jövedelemmel kecsegtető kalózkodást.

A megélhetési bűnözésként jelentkező kalózkodás mára már fejlett iparággá, vagy ha úgy tetszik bűnszövetkezetté vált, amellyel szemben aligha lehet győztes csatát vívni a tengereken. A szomáliai partok biztonságos hajózásának helyreállítása így elsősorban a szárazföldnek, vagyis magának Szomáliának a rendbetételével tűnik csak lehetségesnek. A jelenlegi körülményeket tekintve azonban ez korántsem lesz könnyű feladat.