Iráni terrorizmus: Bevezető

Irán útja a politikai terrorizmustól a terror elleni harcban való passzív részvételig

Az Iráni Iszlám Köztársaság és a terrorizmus kapcsolatának vizsgálata igen nehéz feladat, elsősorban a terrorizmusról, a terrorista cselekményekről alkotott eltérő definíciók és képek miatt. A téma különféle tanulmányai eltérő eredményeket produkálnak az alapján, hogy a szerzők a terrorizmus mely értelmezését, jelentését használják. Írásomban megkísérlem az iráni és az amerikai álláspontok figyelembevételével felvázolni azt a fejlődési utat, amelyet az Iszlám Köztársaság 1979-es megalakulásától kezdve napjainkig a terrorizmus terén bejárt. A Ruhollah Khomeini ajatollah vezette Irán az 1980-as években még számos terrorista akciót követett el a rendszer ellenségei ellen kül- és belföldön egyaránt. Az ajatollah 1989-es halálát követően, elsősorban azonban Mohammad Khatami 1997-es elnökké választása óta az Iszlám Köztársaság mérsékelte az ellenségeivel szemben tanúsított magatartását és egyre inkább megválogatta a velük szemben alkalmazott eszközeit is.

A terrorizmussal kapcsolatos iráni politika fejlődését, változását a következő kérdések elemzésével és megválaszolásával lehet bemutatni. Milyen bizonyítékok szólnak az Iráni Iszlám Köztársaság ellen, s miként válaszol Irán az őt ért terrorista vádakra? Valóban támogatja-e Irán a terrorizmust, a terrorista csoportokat, s ha igen, akkor mely célpontok ellen és milyen megfontolásból teszi azt? Milyen Irán iránti politika érheti el a legtöbb eredményt, és befolyásolhatja az iráni álláspontot, viselkedést pozitív módon? 2001. szeptember 11-ét követően milyen módon változott meg az Iszlám Köztársaság megítélése, és milyen lépéseket tett Teherán a terrorizmus elleni háborúban? 

A fő kérdés azonban, amelyre írásomban keresem a választ, a következő: Vajon Khatami elnök 1997-es megválasztása, de méginkább a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után Irán továbbra is a terrorizmus legaktívabb támogatója marad, ahogyan az Egyesült Államok vezetése állítja, vagy felhagyva a terrorista eszközök alkalmazásával visszatér a nemzetek közösségébe, és pragmatikusabb külpolitikát folytat majd a jövőben?