Irán Kelet felé kacsintgat

GAZDASÁGI ÜGYLETEK DÉL-ÁZSIÁBAN: INDIA, IRÁN, PAKISZTÁN

Folyamatosan arról hallani, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság hogyan nyomul előre Szaddám bukását követően Irakban, valamint a Talibán trónfosztása nyomán Afganisztánban, s persze arról is, hogy miként formálódik egy síita félhold a Perzsa-öböltől egészen Libanonig. Mindeközben kevés szó esik arról, hogy milyen befolyással rendelkezik a teheráni vezetés Dél-Ázsiában. Az iráni elnök elmúlt napokban tett körútja azonban mindenképpen beszédes, és jól példázza, hogy Irán miként használja ki az energiahordozók gazdagságát a „Kelettel” folytatott gazdasági és politikai kapcsolataiban.

Reza Pahlavi sah egykoron az Indiai-óceán térségének vezető hatalmává kívánta tenni országát, ilyen irányú ambíciói természetesen a jelenlegi teheráni vezetésnek is vannak, de az ország „kelet felé tekintő” kül- és gazdaságpolitikáját ma inkább a realitások és szükségszerűségek határozzák meg, mint sem a nagyhatalmi ambíciók. Az Egyesült Államok és Európa tevékenységének köszönhetően Irán egyre inkább elszigetelődik, az erősödő szorításból pedig úgy tűnik, hogy csak a keleti gazdasági nagyhatalmakkal való kapcsolat jelenthet kiutat. Az indiai és kínai politikusok aligha firtatják az iráni rendszer demokratikusságát, miközben kemény valutával, esetleg kifizetődő csereüzletekkel fizetnek a gazdaságuk számára nélkülözhetetlen energiaforrásokért. A csővezeték politika sikerességét követően pedig egyre több vállalkozó dönt úgy, hogy valamilyen üzletbe kezd a perzsa államban, mindez adott esetben technikai fejlődést is eredményezhet.

Ahmadinezsád dél-ázsiai körútjának elsőszámú célja is az volt, hogy egyezség szülessen a Pakisztánon át Indiába történő földgáz-szállításokról, de emellett megállapodás köttetett a sri lankai olajfinomító és vízi erőmű projekt támogatásáról is. A kereskedelmi kapcsolatok kétségkívül kibővültek, bizonyítja mindezt az is, hogy a kétoldalú indiai-iráni kereskedelem majd 55 százalékkal növekedett az elmúlt évhez képest. Az Indiában tett elnöki látogatás pedig emellett a Washington és Újdelhi között fennálló viszony erőpróbája is volt egyben, miután az indiai vezetés látványosan utasította el az amerikai iránymutatást Iránnal szemben, helyette pedig a fontos nemzeti érdekek kaptak hangsúlyt. Irán nem csupán kőolaj- és földgázszállító partnere Indiának, hanem befolyással rendelkezik Afganisztánban, amelyet Újdelhi a regionális stabilitásra nézve a legnagyobb bizonytalansági tényezőnek tart. Nem is beszélve továbbá a hindu államban élő síita közösség befolyásos szerepéről.

A pakisztáni-indiai csővezeték megépítése tehát, mint látható nem csak üzleti haszonnal jár Teherán számára. Először is előmozdíthatja a térség biztonságának javulását. Az olaj- és gázellátás ugyanis mindkét dél-ázsiai állam számára létfontosságú, az együttműködés pediglen komolyabb eredményeket érhet el a jövőben a biztonsági kérdések terén is, adott esetben pedig Pakisztán stabilizációjához és konszolidációjához is hozzájárulhat. Az iráni szerepvállalás másrészről kedvezőbb színben tűntetheti fel az iszlám köztársaságot is, amely a konfliktusos dél-ázsiai térségben egyfajta közvetítő szerepet játszva igyekszik békét és barátságot teremteni. S végül egyértelműen megmutatja azt is, hogy az ajatollahok vezette Irán, geopolitikai fekvése és természeti gazdagsága miatt megkerülhetetlen játékos a régióban, bekapcsolása az olyan egyéb válságok rendezésébe, mint például Irak, vagy Afganisztán, ezáltal sokkalta kifizetődőbb eredményekkel járhat, mintha parkoló pályára kényszerítenék Teheránt.

Az Iráni Iszlám Köztársaság „Kelet felé való nyitása” tehát egyszerre kényszer és lehetőség. A keleti kapcsolatok az ország elszigetelésével párhuzamosan egyre nagyobb jelentőséget nyernek, miközben egyre jövedelmezőbbekké is válnak, mindeközben pedig egyfajta zsarolási potenciált is jelenthetnek az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal szemben. A regionális szinten minden irányban aktív szerepet játszó Iránt aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni a közeljövőben, az esetleges nemzetközi katonai fellépés pedig igencsak nehézkessé válhat.