Ahmadinezsád "Achilles sarka"

A GYENGE GAZDASÁG ÉS A REFORMOK HIÁNYA

2005 májusában Mahmúd Ahmadinedzsád elsöprő győzelmet (62%) aratott az iráni elnökválasztáson, de a felmerülő gazdasági nehézségek miatt most erősen meginogni látszik a támogatottsága. Populista kampányában még a kőolajból származó bevételek igazságosabb elosztását ígérte az ország szegényebb rétegeinek, napjainkban azonban a benzin-fogyasztást korlátozó intézkedésekkel éppen ezeket a társadalmi csoportokat sújtja a leginkább. Mindezek fényében nem csupán az újraválasztása válhat kérdésessé, hanem a legitimitása is megkérdőjeleződhet az iráni elnöknek.

A benzin-fejadag rendszer bevezetése kétségkívül érzékeny kérdésnek számít egy olyan kőolajban gazdag országban, mint Irán, ahol az emberek az olcsó üzemanyagot magától értetődő alanyi jogként fogják fel, és ahol a tömegközlekedés nem áll feltétlenül a helyzet magaslatán, s ezért mindenki saját autóval közlekedik. Az áremelkedések pedig közvetlenül kihatnak a mindennapokra is, s görgetik tovább az amúgy sem alacsony inflációs spirált, amely jelenleg 13 százalék körül van. A kvóta-rendszer bevezetése mindazonáltal olyan nélkülözhetetlen gazdasági lépésnek számít, amelyet már egy évtizede tervezgetnek az iráni döntéshozók. Ez idáig azonban egyik kormányzat sem merte meglépni.

Talán gazdasági szükségszerűségek (a teheráni vezetés tavaly közel ötmilliárd dollárt költött a benzin állami támogatására), talán stratégiai-biztonsági megfontolások (a benzin-ellátás akadályoztatása esetén 48 órán belül összeomolhat az iráni gazdaság), vagy egyszerűen csak a környezettudatos közlekedés megteremtésének igénye (közel 77 millió liter üzemanyagot fogyasztanak, illetve folyatnak el a közutakon naponta) áll a háttérben. A „benzin-mizéria” mindazonáltal hűen tükrözi azokat a problémákat, amelyek az iráni gazdaságra oly jellemzőek: a világ kőolajtartalékainak közel tíz százalékát birtokló Irán az olajszektor silány állapota, az új fejlesztések hiánya, a külföldi befektetések elmaradása, valamint a gigantikus méreteket öltő hazai fogyasztás és elképesztő pazarlás miatt benzin-behozatalra (40%) szorul.

A benzin körül kialakult helyzet azonban csak a jéghegy csúcsa, az iráni gazdaságnak emellett számos egyéb nehézséggel is szembe kell néznie. A hatalmas nyersanyag kincs és a képzett fiatalság minden kétséget kizáróan komoly lehetőségeket rejt magában, amelyeket azonban – az olajügyeket látva –ironikus módon mégsem tudnak meglovagolni. Az ifjúság nagy száma – az ország lakosságának 67 százaléka 25 év alatti – pedig nem hogy gazdasági potenciált nem jelent, hanem éppen ellenkezőleg komoly megterhelést ró az államra. A munkanélküliség hivatalosan 12 százalék, a valóságban azonban bőven 20 felett van, miután a kormányzat képtelen a munkaerőpiacra évente belépő egymillió pályakezdőnek munkahelyeket biztosítani. Ennek káros hozadékaként közel 150 ezer fiatal iráni hagyja el az országot évente, s próbál szerencsét valahol külföldön.

Ahmadinedzsád éles kirohanásai a Nyugat ellen és kemény álláspontja a nukleáris ügyben kétségkívül kedvezőtlenül hat az iráni gazdaságra. A hibákért azonban korántsem csak őt terheli a felelősség. A frakcióharcok, az informális kapcsolatrendszerek, a mindent átjáró korrupció, a határokon átívelő csempész-kereskedelem, az állami félretervezés és a rossz ártámogatás, illetve a veszteséges vállalatok működtetése, valamint a hatékony adórendszer és az átgondolt szociális politika hiánya, csak néhány példa azok közül, amelyek már a jelenlegi elnökség előtt is léteztek. Nem is beszélve az országot sújtó amerikai gazdasági szankciók kellemetlen hatásairól.

Khomeini ajatollah anno egy tanácsadójának inflációval kapcsolatos aggodalmaira válaszul mondta, hogy „az iszlám forradalom nem a dinnye árának meghatározásáért folyt”, mostanság azonban éppen a gazdaság alakulása határozhatja meg a forradalom jövőjét. Amennyiben ténylegesen sor kerül a gazdaság szerkezeti átalakítására és átfogó reformjára, netán a kínai modellhez hasonló gazdasági nyitásra, akkor a jóléten keresztül legitimitást szerezve, fennmaradhat a jelenlegi rendszer. A kérdés ezt követően már csak az lesz, hogy vajon a megerősödő középosztály mire használja majd a hatalmát…