AZ IRAKI LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG MEGKEZDTE A SÍITA FELKELÉS ÜGYÉNEK TÁRGYALÁSÁT
A
mai nap folyamán Bagdadban kezdetét vette az 1991-es dél-iraki síita
felkelés leverésében szerepet játszó baathista vezetőknek (szám szerint
tizenötnek) a bírósági pere. A vádlottak padján ül többek között Szaddám
Huszein unokatestvére, Ali Haszan al-Madzsid, ismertebb nevén „vegyész
Ali”, aki a kurd falvak elleni vegyi-fegyver támadások elrendelőjeként
kapta ezt a nevet. A Dudzsail-ügyet és az Anfal-hadműveletet követően, a
mostani már a harmadik esetnek számít, hogy az előző rendszer vezetőit a
múltban elkövetett rémtetteikért vonják felelőségre.
Az első öbölháborút követően felkelések bontakoztak ki a síiták által lakott dél-iraki területeken. Azt követően ugyanis, hogy a szövetségesek kiverték az iraki erőket Kuvaitból, sokan úgy gondolták, hogy a rendszer biztonsági apparátusa kellőképpen sérülékeny ahhoz, hogy a hosszas kormányzati elnyomásért és a két értelmetlenül megvívott háborúért elégtételt vegyenek a Szaddám-féle rendszeren. A tiltakozások kezdetben spontán szerveződtek, majd futótűzként terjedtek el a dél-iraki városokban, így például Hillában és Bászrában, valamint az olyan vallási szenthelyeken is, mint Kerbala és Nedzsef. Miután azonban nem rendelkeztek olyan szervezett erővel, mint az északi kurdok, ráadásul sem Washington, sem Teherán nem volt érdekelt az ország szétforgácsolódásában, így az Iraki Köztársasági Gárda könnyedén véget vethetett a síiták lázongásának, meggyilkolva közben több tízezer ártatlan embert. Azt követően pedig tovább folytathatta a véres leszámolást, mint ahogyan azt a rendszer megdöntését követően feltárt tömegsírok is bizonyították (közel százezren vesztették életüket).
A
mai nap folyamán Bagdadban kezdetét vette az 1991-es dél-iraki síita
felkelés leverésében szerepet játszó baathista vezetőknek (szám szerint
tizenötnek) a bírósági pere. A vádlottak padján ül többek között Szaddám
Huszein unokatestvére, Ali Haszan al-Madzsid, ismertebb nevén „vegyész
Ali”, aki a kurd falvak elleni vegyi-fegyver támadások elrendelőjeként
kapta ezt a nevet. A Dudzsail-ügyet és az Anfal-hadműveletet követően, a
mostani már a harmadik esetnek számít, hogy az előző rendszer vezetőit a
múltban elkövetett rémtetteikért vonják felelőségre.Az első öbölháborút követően felkelések bontakoztak ki a síiták által lakott dél-iraki területeken. Azt követően ugyanis, hogy a szövetségesek kiverték az iraki erőket Kuvaitból, sokan úgy gondolták, hogy a rendszer biztonsági apparátusa kellőképpen sérülékeny ahhoz, hogy a hosszas kormányzati elnyomásért és a két értelmetlenül megvívott háborúért elégtételt vegyenek a Szaddám-féle rendszeren. A tiltakozások kezdetben spontán szerveződtek, majd futótűzként terjedtek el a dél-iraki városokban, így például Hillában és Bászrában, valamint az olyan vallási szenthelyeken is, mint Kerbala és Nedzsef. Miután azonban nem rendelkeztek olyan szervezett erővel, mint az északi kurdok, ráadásul sem Washington, sem Teherán nem volt érdekelt az ország szétforgácsolódásában, így az Iraki Köztársasági Gárda könnyedén véget vethetett a síiták lázongásának, meggyilkolva közben több tízezer ártatlan embert. Azt követően pedig tovább folytathatta a véres leszámolást, mint ahogyan azt a rendszer megdöntését követően feltárt tömegsírok is bizonyították (közel százezren vesztették életüket).
Az ügyész az iraki nép ellen elkövetett „legcsúfabb humanitárius bűnnek” nevezte a biztonsági erők 1991-es mészárlását. A bűnösök minden kétséget kizáróan elnyerik majd büntetésüket, a kérdés csak az, hogy a főkolomposok elítélését követően meddig tart még az ellenségeskedés, s hogy vajon a mostanihoz hasonló bírósági tárgyalások véget vethetnek-e egyáltalán a történelmi sérelmeknek Irakban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése