Irak & Irán

VÉRENGZÉS A SÍITÁK KÖRÉBEN IRAKBAN & VÁRAKOZÁS A REJTŐZKÖDŐ IMÁM ELJÖVETELÉRE IRÁNBAN

Az elmúlt napokban síiták ezrei sereglettek az iraki Kerbalába, hogy megünnepeljék a „rejtőzködő imám” születésnapját. Az ünnepi ceremóniát azonban fegyveres összecsapások zavarták meg, amelyekben eddig már több mint ötvenen vesztették életüket. A polgárháborús iraki helyzetet látva megszoktuk, hogy vallási ünnepeken egymásnak esik az iszlám két domináns irányzata. De most mintha másról lenne szó, mint a síiták és szunniták szűnni nem akaró konfliktusáról. Talán a libanoni, de még inkább a palesztin eseményekhez hasonlóan, Irakban is kezdetét veszi valamifajta hatalmi harc a síiták körében?

ÖSSZECSAPÁSOK A KERBALAI ÜTKÖZETTŐL NAPJAINKIG

A Szaddám rendszer megdöntését követően kibontakozó polgárháborús helyzet kétségkívül egy újabb véres felvonása az Irak területén élő síiták és szunniták majd 1400 éves hadakozásának. Az iszlám vallás egyházszakadására egyébként éppen itt, Kerbalában került sor, amikor a síiták vezetője, Husszein imám vereséget szenvedett a szunnita hadaktól. (Az imám halálára emlékezve rendezik meg a síiták minden évben az asúra ünnepét.) A hitszakadásra azért került sor, mert a szemben álló felek nem értettek egyet abban, hogy Mohamed próféta halála után ki vezesse a muzulmánok közösségét. Erről ugyanis Allah hírnöke elfeledkezett még életében állást foglalni.

Amíg a síiták csakis Mohamed vejének, Alinak a vér szerinti leszármazottait fogadták el vezetőként (imamátus rendszere), addig a szunniták a hagyományokra alapozva a közösség legidősebb, illetve legbölcsebb tagját választották meg erre a pozícióra (kalifátus rendszere). S bár a síiták és a szunniták egyaránt osztják az iszlám alapelveit, a két felekezet teljesen eltérő irányba fejlődött az évszázadok során, amelynek eredménye a társadalmi szokásokban és a politikáról alkotott képekben még napjainkban is egyaránt megnyilvánul. A teológiai ellentét pedig továbbra is feloldhatatlannak látszik, mivel mindkettő magát tekinti az iszlám egyedüli, törvényes követőjének.

SÍITÁK ÉS SZUNNITÁK HARCA, AVAGY BELSŐ VITA A SÍITA KÖZÖSSÉGBEN

Az iraki polgárháború kétségkívül vallási törésvonalak mentén kezd formálódni, a vérengzésekben azonban a vallási megosztottság mellett szerepet játszanak a történelmi sérelmek is. A Szaddám rendszer bukását követően öntudatra ébredő síita közösség igyekszik számon kérni az előző rendszer hibáit és visszaéléseit, valamint biztosítani a súlyának megfelelő politikai szerepet az újonnan formálódó iraki köztársaságban. Mindezzel párhuzamosan vívják küzdelmüket az északi kurdok is, akik szívük szerint egy önálló államban gondolkodnának, valamint a szunnita arabok, akik pedig egykori befolyásukból igyekeznek még valamicskét megtartani.

A mostani összecsapást boncolgatva pedig mindenképpen látható, hogy többről van itt szó, mint egy síita-szunnita vallásháborúról. A kerbalai incidensben lényegében az egymással rivalizáló síita mozgalmak konfrontálódtak egymással, nevezetesen a Muktada asz-Szadr vezette Mahdi Serege és az Iraki Legfelsőbb Iszlám Tanácshoz kötődő Badr Szervezet. Ez a két mozgalom alkotja az iraki síita közösség két meghatározó erejét. Viszonyuk azonban korántsem barátságos. A háttérben számtalan sérelem húzódik, no meg személyi és ideológiai rivalizálás is. Konfrontációjuk nem most kezdődött, az ellentét azonban tovább fokozódhat a tartományi választások közeledtével.

SÍITA IRÁNYZATOK ÉS A REJTŐZKÖDŐ IMÁM

A síiták közössége rendkívül differenciált, számtalan irányzatra és áramlatra tagolódik. Így például különböznek abban, hogy hány imámot – az emberiség vezetésére isteni rendeltetésénél fogva (kijelölt) alkalmas vezetőt – fogadnak el. Ennek alapján a következő főbb irányzatokról beszélhetünk: az „ötösök” (zeiditák), a „hetesek” (iszmáiliták), valamint a leginkább elterjedt „tizenkettesek” (imámiták). Utóbbi az évszázadok folyamán Perzsiában fejlődött ki a legerőteljesebben, mivel az mindig is az arab kalifátus ellenzékének számított. S bár államvallásként továbbra is csak Iránban van jelen, a közel-keleti síita közösségek nagy része mégis a „tizenkettes imamátus” követője.

Szerintük Alit fiain és unokáin át még tizenegy jogos imám követte, a tizenkettedik azonban nyolcéves korában egy Kerbala közeli barlangból eltűnt. (Egyesek szerint politikai gyilkosság áldozata lett.) Ő Mahdi, akit a síiták messiásként tisztelnek, s akit visszavárnak, hogy igazságot, egyenlőséget és békét tegyen a világban. Születésnapja nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb vallási ünnepnek számít a síiták körében. A jövendölés szerint ő akkor fog visszatérni, amikor az iszlám közösség a legnagyobb veszélyben van, megjelenését követően pedig az apokaliptikus csatában diadalmaskodik majd a gonosz felett, amelynek legyőzése után megvalósítja a tökéletes kormányzást és spiritualitást.

Ez a rejtőzködő imám „gondolata”, amely ugyan némiképpen eltér a különböző irányzatokban, de központi eleme valamennyi síita vallási világképnek. (A síitizmus mélyen messianisztikus vallás, s mint ilyen, rokon vonásokat mutat a kereszténységgel.)

MAHDIZMUS AZ IRÁNI ISZLÁM KÖZTÁRSASÁGBAN

Iránban, az 1979-es forradalmat követően egészen Mahmúd Ahmadinedzsád hatalomra kerüléséig, a rejtőzködő imám eljövetelébe vetett hit, a mahdizmus (mahdaviat) csak vallási doktrína és tradíció volt, s nem politikai megnyilatkozás. Ruhollah Khomeini iszlám kormányzásról alkotott elméletének központi gondolata éppen az volt, hogy vessenek véget a tizenkettedik imám eljövetele utáni időtlen várakozásnak, s helyette a jelenre koncentrálva, a gyakorlatban érvényesítsék az iszlám jogtudós uralmának elméletét. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a forradalmi éveket követően sokan úgy vélekedtek, hogy éppen Khomeini ajatollah személyében tért vissza az elrejtőzött imám.

Ő maga azonban nem nyilatkozott erről egyetlen egyszer sem. Nem úgy, mint a jelenlegi elnök, aki úton-útfélen messianisztikus történeteket költ maga köré, többek között azt állítva, hogy kapcsolatban áll a mindenhatóval, valamint biztosan előre megmondva, hogy a Mahdi az elkövetkező két évben visszatér. Ez utóbbira a hagyományok szerint egyébként senki sem képes. Ahmadinedzsád elnök úr azonban már konkrét lépéseket is tett a rejtőzködő imám visszatérésének meggyorsítására. A vallási központnak számító Kum városában lévő Dzsamkaran Mecset renoválására több mint tízmillió dollárt fordítottak, amely a hiedelmek szerint a Mahdi eljövetelének színhelye – de a konzervatív vallási vezetés ez idáig nem tulajdonított jelentőséget neki.

AHMADINEZSÁD BEFOLYÁSÁNAK KORLÁTOZOTTSÁGA

Ahmadinedzsád elnöksége óta minden kétséget kizáróan számos korábban elfelejtett, vagy éppen tudatosan negligált hagyomány éledt újra. Sőt a messianisztikus küldetéstudat olyan területeken is megjelent, mint az ország külpolitikája, ahol a korábbi évekhez képest sokkalta élesebb retorikával találkozhatunk. Ehhez elég csupán az elnök Izrael-ellenes beszédeire, vagy a Holokausztot megkérdőjelező állításaira gondolni. A nyugati médiában és vezetői fejekben pedig eztán nem meglepő, hogy a nukleáris fegyverek előállításán szorgoskodó Iszlám Köztársaságot egy fenyegető veszélyként értelmezik.

A rejtőzködő imám eljövetelének felgyorsításán tevékenykedő Ahmadinedzsádnak komoly pártfogói vannak az iráni rendszerben, így a konzervatív körökben is radikálisnak számító Meszbáh-Jázdi ajatollah, akinek veresége azonban az elmúlt évi Szakértők Gyűlése választáson, már jelezte az elnök támogatottságának csökkenését. S valóban, a gazdasági nehézségek és a politikai kiábrándultság miatt elképesztő csalódottság fogalmazódik meg a társadalomban. A vallási vezetés tagjainak nagy része pedig ódzkodik a messianisztikus doktrína átpolitizálásától, mivel úgy gondolja, hogy az a közösség spirituális meggyengüléséhez vezetne.

Mindazonáltal a Mahdi eljövetelébe vetett hit, a minden oldalról szorongatott Ahmadinedzsádnak egy újabb szalmaszálat jelenthet, a külső fenyegetettség érzetének folyamatos fenntartása mellett. Így megpróbálhatja vallási síkon is elterelni a közvélemény figyelmét a mindennapi megpróbáltatásokról, kérdéses azonban, hogy az egyszerű irániak is így gondolják majd?

ÖSSZEFÜGGÉSEK, MESSIANISZTIKUS TÖREKVÉSEK

Vajon lehetséges-e hogy a messianisztikus nézetek és törekvések elterjedjenek más területeken is? Irakban már tapasztalhattuk annak jelét, hogy a mahdizmus megjelenőben van, amikor a legutóbbi asúra ünnepen Nedzsefben csatározások robbantak ki a különböző síita milíciák és a biztonsági erők között. Ekkor hallatott magáról ugyanis az Ahmed bin al-Hasszan által vezetett „Mennyország Katonái” nevű csoportosulás, amely az iráni elnökhöz hasonlóan hisz rejtőzködő imám közelgő eljövetelében. Napjainkban mindez azért lehet érdekes, mert az iraki síiták körében kibontakozó hatalmi harcban létrejöhetnek autonóm csoportok, amelyek nemcsak fogékonyak lesznek az ideológiára, hanem a gyakorlatban is hajlandóak lesznek alkalmazni azt.