IRÁN KAPCSOLATA A RADIKÁLIS PALESZTIN SZERVEZETTEL
A már több mint két hete tartó izraeli-palesztin konfliktus kapcsán egyre többet beszélnek a Hamasz és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolatokról. De vajon a palesztin szervezet tekinthető-e iráni bábnak, ezáltal pedig vajon tényleg egyfajta „áttételes” háború zajlik-e Teherán és Tel-Aviv között, avagy túlmisztifikált a Hamasz-Irán kapcsolat, és a kemény teheráni kritika csak a Washingtonnal folytatandó tárgyalásokhoz kíván erős pozíciót kiharcolni?
A Hamasz radikális palesztin szervezet és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolat kétségkívül megkérdőjelezhetetlen „realitás”, annak természetét és formáját illetően azonban megoszlanak a vélemények. Egyesek jelentős összefonódásról beszélnek, és úgy vélik, hogy Irán nem csupán ideákat és szimpátiát nyújt a palesztin szervezetnek, hanem fegyverekkel, kiképzéssel, valamint hírszerzési jelentésekkel is támogatja azt. Mások ezzel szemben azt gondolják, hogy a Hamasz és Teherán között csak egyszerű „ad hoc” szövetségről van szó. Érvelésük szerint az iráni támogatás leginkább pénzzel teli bőröndökben és hangzatos retorikákban merül ki. (Szó mi szó, a szervezet felfegyverzése közel sem olyan könnyű feladat, ráadásul kockázatos is!)
A helyzet helyes megítélését a bizonyítékok hiánya, s maga az iráni magatartás és retorika is nehezíti. Teherán hol szabadságharcos csoportoknak nyújtott „morális” támogatásról beszél, hol pediglen arról, hogy ezek a szervezetek szorosan kötődnek hozzá. Megosztott a vezetés is, amelynek egyik fele mélyen ideologikus és személyes elkötelezettséggel bír a palesztin ügyet illetően (A mai vezetők többsége a forradalmat megelőzően élesen konfrontálódott az uralkodóval Izrael támogatása miatt!), másik fele azonban realista, s egyszerűen a remélt politikai haszon felől közelíti meg az arab-izraeli kérdést (A palesztin ügyet kihasználva növekedhet Irán támogatottsága az „arab utcákon”, valamint regionális vezető szerepe az iszlám világban!).
Napjainkban kétségkívül Irán számít a Hamasz legfőbb támogatójának, de ez korántsem volt mindig így. A palesztin-izraeli ügyet illetően Iránnak mindig is a libanoni síita Hezbollah jelentette a legfőbb eszközt és ütőkártyát. Ezzel szemben a Muzulmán Testvériség gázai irodájának radikálisabb tagjaiból megszülető Hamasz, szunnita szervezet közel sem kapott akkora figyelmet és támogatást. A 2006-os választáson aratott győzelme azonban felértékelte a szervezetet a teheráni vezetés szemében, a nyugati segélyek befagyasztása és az arab államok adakozási kedvének csökkenése pedig egyfajta támogatói vákuumot eredményeztek, amelynek betöltésére Irán azonnal vállalkozott (Mahmud Ahmadinezsád közel 50 millió dollár értékű segélyt ígért meg akkor!).
A pénzügyileg ellehetetlenülő Hamasz-kormányzatnak igazi mentőövként érkezett az iráni támogatás, Teherán pedig a nyaka körül egyre szoruló hurokban a palesztin ügyet a síita-szunnita megosztottság képzetének áthidalására, a megbízható szövetségesek keresésére, s a kapcsolatok építésére igyekezett felhasználni. (Egyes elemzők szerint a Hamaszhoz hasonló fegyveres csoportok támogatásával Irán sokkalta nagyobb elrettentő erőt képvisel, mint magukkal a nukleáris fejlesztésekkel!) A nemzetközi szankciók szorítása alatt álló Iránnak pediglen sokkalta egyszerűbb pénzügyileg támogatni a palesztin csoportokat, mintsem felfegyverezni őket, amely igencsak nehézkes és kockázatos. A közhangulat és az olajbevételek alakulása folytán azonban könnyen veszélybe kerülhet ez a fajta adakozás!
A létező és kiterjedt kapcsolatok ellenére a Hamasz közel sem tekinthető iráni bábnak, hanem sokkalta inkább egyfajta „lehetőségnek” számít, amelyet Teherán igyekszik kihasználni. Nincs ez most sem másként, az iráni vezetők keményen fogalmaznak, amivel hazai és regionális pozíciókat kívánnak szerezni, valamint üzenni a hivatalba lépő új amerikai adminisztrációnak (A pragmatistaként számon tartott Hásemi Rafszandzsáni például a következőket mondotta: „Az elnyomott palesztinoknak csak úgy van esélyük harcolni Izraellel szemben, ha a politikai és pénzügyi támogatás mellett fegyverekhez is hozzájutnak.”). Aktívan mégsem lépnek az ügy érdekében, mivel Irán számára kifizetődőbb, ha a partvonalról figyelnek: minél nagyobb lesz ugyanis az Izrael-ellenesség, annál jobban visszhangoznak majd az iráni gondolatok a közel-keleti fejekben.
EGY ÉRDEKES SZÉLJEGYZET…
Még ha az iráni érintettség valós is, érdemes más lehetőségeket is számításba venni! Így például, amikor a Sínai-félsziget turistavárosaiban követtek el merényleteket, akkor senki nem beszélt iráni kapcsolatokról, hanem mindenki az al-Kaidára mutogatott. A jelenlegi gázai helyzetben Teherán tűnik a fő gonosznak, miközben könnyen meglehet, hogy a Hamasz tagjai által használt fegyverek nem is a síita Iránból származnak, hanem valamely al-Kaida szimpatizáns szunnita csoporttól.
KERETES: KIÉ A FŐ PUBLICITÁS? S KIÉ A LEGFŐBB HATALOM?
Érdekes eredményre juthatunk, ha a Google internetes keresőprogramban Ali Khamenei nevét ütjük be, az Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjére csak tizedannyi találat születik, mint az éles retorikát használó köztársasági elnökre, Mahmud Ahmadinezsádra. Mindeközben a valóságban Ali Khamenei ajatollahnak tízszer nagyobb hatalma van, mint a közvetlenül választott köztársasági elnöknek. S ha körbetekintünk az iráni politikai rendszerben, akkor azt is láthatjuk, hogy a legjelentősebb pozíciókban és intézményekben (pl. Forradalmi Gárdában, Őrök Tanácsában, a parlamentben, s természetesen az elnöki pozícióban) a legfőbb vezető által kinevezett, vagy éppenséggel hozzá lojális „káderek” ülnek. Az egykoron gyengének tartott Ali Khamenei ajatollah napjainkra erős, majdhogynem kizárólagos hatalomra tett szert az iráni politikai rendszerben.
A már több mint két hete tartó izraeli-palesztin konfliktus kapcsán egyre többet beszélnek a Hamasz és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolatokról. De vajon a palesztin szervezet tekinthető-e iráni bábnak, ezáltal pedig vajon tényleg egyfajta „áttételes” háború zajlik-e Teherán és Tel-Aviv között, avagy túlmisztifikált a Hamasz-Irán kapcsolat, és a kemény teheráni kritika csak a Washingtonnal folytatandó tárgyalásokhoz kíván erős pozíciót kiharcolni?
A Hamasz radikális palesztin szervezet és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolat kétségkívül megkérdőjelezhetetlen „realitás”, annak természetét és formáját illetően azonban megoszlanak a vélemények. Egyesek jelentős összefonódásról beszélnek, és úgy vélik, hogy Irán nem csupán ideákat és szimpátiát nyújt a palesztin szervezetnek, hanem fegyverekkel, kiképzéssel, valamint hírszerzési jelentésekkel is támogatja azt. Mások ezzel szemben azt gondolják, hogy a Hamasz és Teherán között csak egyszerű „ad hoc” szövetségről van szó. Érvelésük szerint az iráni támogatás leginkább pénzzel teli bőröndökben és hangzatos retorikákban merül ki. (Szó mi szó, a szervezet felfegyverzése közel sem olyan könnyű feladat, ráadásul kockázatos is!)
A helyzet helyes megítélését a bizonyítékok hiánya, s maga az iráni magatartás és retorika is nehezíti. Teherán hol szabadságharcos csoportoknak nyújtott „morális” támogatásról beszél, hol pediglen arról, hogy ezek a szervezetek szorosan kötődnek hozzá. Megosztott a vezetés is, amelynek egyik fele mélyen ideologikus és személyes elkötelezettséggel bír a palesztin ügyet illetően (A mai vezetők többsége a forradalmat megelőzően élesen konfrontálódott az uralkodóval Izrael támogatása miatt!), másik fele azonban realista, s egyszerűen a remélt politikai haszon felől közelíti meg az arab-izraeli kérdést (A palesztin ügyet kihasználva növekedhet Irán támogatottsága az „arab utcákon”, valamint regionális vezető szerepe az iszlám világban!).
Napjainkban kétségkívül Irán számít a Hamasz legfőbb támogatójának, de ez korántsem volt mindig így. A palesztin-izraeli ügyet illetően Iránnak mindig is a libanoni síita Hezbollah jelentette a legfőbb eszközt és ütőkártyát. Ezzel szemben a Muzulmán Testvériség gázai irodájának radikálisabb tagjaiból megszülető Hamasz, szunnita szervezet közel sem kapott akkora figyelmet és támogatást. A 2006-os választáson aratott győzelme azonban felértékelte a szervezetet a teheráni vezetés szemében, a nyugati segélyek befagyasztása és az arab államok adakozási kedvének csökkenése pedig egyfajta támogatói vákuumot eredményeztek, amelynek betöltésére Irán azonnal vállalkozott (Mahmud Ahmadinezsád közel 50 millió dollár értékű segélyt ígért meg akkor!).
A pénzügyileg ellehetetlenülő Hamasz-kormányzatnak igazi mentőövként érkezett az iráni támogatás, Teherán pedig a nyaka körül egyre szoruló hurokban a palesztin ügyet a síita-szunnita megosztottság képzetének áthidalására, a megbízható szövetségesek keresésére, s a kapcsolatok építésére igyekezett felhasználni. (Egyes elemzők szerint a Hamaszhoz hasonló fegyveres csoportok támogatásával Irán sokkalta nagyobb elrettentő erőt képvisel, mint magukkal a nukleáris fejlesztésekkel!) A nemzetközi szankciók szorítása alatt álló Iránnak pediglen sokkalta egyszerűbb pénzügyileg támogatni a palesztin csoportokat, mintsem felfegyverezni őket, amely igencsak nehézkes és kockázatos. A közhangulat és az olajbevételek alakulása folytán azonban könnyen veszélybe kerülhet ez a fajta adakozás!
A létező és kiterjedt kapcsolatok ellenére a Hamasz közel sem tekinthető iráni bábnak, hanem sokkalta inkább egyfajta „lehetőségnek” számít, amelyet Teherán igyekszik kihasználni. Nincs ez most sem másként, az iráni vezetők keményen fogalmaznak, amivel hazai és regionális pozíciókat kívánnak szerezni, valamint üzenni a hivatalba lépő új amerikai adminisztrációnak (A pragmatistaként számon tartott Hásemi Rafszandzsáni például a következőket mondotta: „Az elnyomott palesztinoknak csak úgy van esélyük harcolni Izraellel szemben, ha a politikai és pénzügyi támogatás mellett fegyverekhez is hozzájutnak.”). Aktívan mégsem lépnek az ügy érdekében, mivel Irán számára kifizetődőbb, ha a partvonalról figyelnek: minél nagyobb lesz ugyanis az Izrael-ellenesség, annál jobban visszhangoznak majd az iráni gondolatok a közel-keleti fejekben.
EGY ÉRDEKES SZÉLJEGYZET…
Még ha az iráni érintettség valós is, érdemes más lehetőségeket is számításba venni! Így például, amikor a Sínai-félsziget turistavárosaiban követtek el merényleteket, akkor senki nem beszélt iráni kapcsolatokról, hanem mindenki az al-Kaidára mutogatott. A jelenlegi gázai helyzetben Teherán tűnik a fő gonosznak, miközben könnyen meglehet, hogy a Hamasz tagjai által használt fegyverek nem is a síita Iránból származnak, hanem valamely al-Kaida szimpatizáns szunnita csoporttól.
KERETES: KIÉ A FŐ PUBLICITÁS? S KIÉ A LEGFŐBB HATALOM?
Érdekes eredményre juthatunk, ha a Google internetes keresőprogramban Ali Khamenei nevét ütjük be, az Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjére csak tizedannyi találat születik, mint az éles retorikát használó köztársasági elnökre, Mahmud Ahmadinezsádra. Mindeközben a valóságban Ali Khamenei ajatollahnak tízszer nagyobb hatalma van, mint a közvetlenül választott köztársasági elnöknek. S ha körbetekintünk az iráni politikai rendszerben, akkor azt is láthatjuk, hogy a legjelentősebb pozíciókban és intézményekben (pl. Forradalmi Gárdában, Őrök Tanácsában, a parlamentben, s természetesen az elnöki pozícióban) a legfőbb vezető által kinevezett, vagy éppenséggel hozzá lojális „káderek” ülnek. Az egykoron gyengének tartott Ali Khamenei ajatollah napjainkra erős, majdhogynem kizárólagos hatalomra tett szert az iráni politikai rendszerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése