Izrael & Hezbollah

VAJON LESZ-E ÚJABB KÉTFRONTOS HÁBORÚ IZRAEL ELLEN?

Csütörtökön hajnalban Izrael északi területére rakéták hullottak, amelyeknek libanoni eredete máig nem tisztázott pontosan. Mindazonáltal a feszültség fokozódása az izraeli-libanoni határon komoly aggodalmakat kelt, nevezetesen, hogy 2006 után ismételten háború robbanhat ki a zsidó állam és a libanoni síita szervezet, a Hezbollah között. Mindez pedig akárcsak két és fél évvel ezelőtt, most is kétfrontos háborút eredményezhet Izrael számára.

RAKÉTATÁMADÁS ÉS KRITIKA LIBANONBÓL

Hasszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője már a gázai offenzíva kezdete óta keményen ostorozza az izraeli vezetést, odáig azonban mindezidáig mégsem ment el, hogy saját fegyveres erejét vesse be a zsidó állammal szemben. A csütörtöki esetet követően pedig a szervezet azonnal sietett is leszögezni, hogy semmiféle köze nincsen az Izrael ellen irányuló rakétatámadáshoz: „A Hezbollahnak nincs köze a rakétatámadásokhoz. … Mindenki tudja, hogy a Hezbollah sohasem szégyelli tetteiért vállalni a felelősséget!” – fogalmazott Mohamed Fneish, a Hezbollah munkaügyi minisztere.

De vajon akkor kik lehettek az elkövetők? Legnagyobb valószínűséggel palesztin militánsok, avagy renegát Hezbollah-aktivisták voltak, s persze az is lehet, hogy az al-Kaidát utánzó szunnita csoportok.

A palesztin menekültek és radikális csoportok korábban már többször is fejfájást okoztak a libanoni kormányzatnak. Többek között a palesztin faktor játszott szerepet az ország majd tizenöt évig tartó polgárháborújában is. A Hezbollah a Libanon területén működő palesztin csoportok többsége felett ellenőrzést gyakorol, és kiépített kapcsolatokkal is rendelkezik, ugyanakkor bőven akadnak olyan szunnita csoportok is, amelyek semmilyen szállal nem kötődnek a síita szervezethez. A több évtizedes konfliktusnak köszönhetően pedig a Katyusa típusú rakétákból sincsen hiány az országban.

A két legnagyobb palesztin szervezet, a Hamasz és a Fatah tagadta, hogy bármiféle köze is lenne a támadásokhoz. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért Központi Parancsnokság nevű, damaszkuszi székhelyű szervezet szintén cáfolta, hogy ők hajtották volna végre a támadásokat, de mivel korábban Izraelt új katonai front megnyitásával fenyegették meg, azonnal a legfőbb gyanúsítottak közé kerültek. S szó mi szó, könnyen meglehet, hogy a rakétatámadások mögött ők vagy valamilyen egyéb libanoni palesztin csoport áll, amely megelégelve az arab államok tétlenségét önálló akcióba kezdett.

Hasonló forgatókönyv a Hezbollah esetében is könnyen elképzelhető. A gázai háború megítélésében és az arra adandó válasz kérdésében ugyanis korántsem egységes a szervezet. A vezető beosztásban lévő idősebb tagok önmérsékletre intenek, s a hosszú távú érdekeket szem előtt tartva elutasítják a háború kiszélesítésének gondolatát. A fiatalabb és alsóbb beosztású aktivisták azonban komolyabb fellépést sürgetnek a vezető politikusok és arab államok részéről, sőt mi több egyesek egyenesen az azonnali cselekvésre felszólító, Izrael elleni hadüzenetre „vágyakoznak”.

Ha a Hezbollah közvetlenül nem is valószínű, hogy részt vállalt az Izrael elleni rakétatámadásokban, közvetve mindenképpen szerepet játszhatott, ha másként nem, úgy hogy szemet hunyt a palesztin csoportok akciózása felett. A kis intenzitású konfliktus („rakétaváltás”) ugyanis intő jel lehet az izraeli vezetés számára, még mielőtt a gázai háború eszkalálódása folytán sor kerülne egy újabb elhúzódó konfliktusra az izraeli-libanoni határon. A palesztin csoportok többsége pedig igyekszik ügyelni arra, hogy ne nagyon haragítsa magára a libanoni közhangulatot s kormányzatot.

A HEZBOLLAHNAK NEM ÁLL ÉRDEKÉBEN A HÁBORÚ

Az éles kritika és hangzatos szólamok ellenére a Hezbollahnak korántsem áll érdekében az Izraellel való újabb pusztító konfrontáció. Közvetlen beavatkozásra csakis akkor kerülhet sor, ha a Hamasz helyzete komolyan veszélybe kerül: „A Hezbollah semmilyen esetben nem hagyhatja, hogy a Hamaszt megsemmisítsék!” Habár az alulról jövő nyomás a cselekvésre igencsak erős, a palesztin iszlamista szervezetnek nyújtott támogatás csupán csak szavakra és demonstrációkra korlátozódik.

A Hezbollah több okból sem vezényelte csatasorba milicistáit. Egyfelől, mert a szervezet továbbra is úgy véli, hogy a Hamasz diadalmaskodni fog a háborúban. Másfelől pedig, mert nem kockáztathatja egy újabb elhúzódó konfliktus kirobbanását akkor, amikor pozíciója odahaza politikailag igencsak sérülékeny.

A 2006-os háborút követően a Hezbollah jelentős pozíciókat szerzett a libanoni kormányzatban, az ez évben sorra kerülő parlamenti választásokon pedig valószínűleg többséget szereznek majd, ezzel pedig tovább nőhet a szerepük a libanoni politikában. Ebben a helyzetben a Hezbollahnak esze ágában sincs fegyveres konfliktust provokálni Izraellel, hiszen azzal a kiépült „nemzetvédő” imázsát kockáztatja. Sokak fejében ott csengenek még Hasszan Naszrallah bocsánatkérő szavai: „Soha nem rendeltem volna el a határon átnyúló akciókat, ha tudtam volna, hogy az egy 34 napos borzalommal, több mint 1000 ember halálával, és az ország romokba dőlésével fog járni!”

A Hezbollah a júniusban esedékes választások előtt igyekszik a nemzeti érdek felelős védelmezőjének szerepében feltűnni. Egy hosszú háborúskodással könnyen elveszíthetnék az eddig megszerzett befolyásukat, s a libanoni közéletben pedig ismét napirendre kerülhetne a síita szervezet fegyvereinek kérdése. A háborús sebekből éppen csak felébredő Libanonnak nincsen szüksége újabb konfliktusra, sem gazdasága, sem pedig társadalma nem lenne képes elviselni egy újabb csapást. Ezzel a Hezbollah is tisztában van, s hosszú távú politikai ambícióit figyelembe véve nem fog háborút indítani, még ha katonái készen is állnak a harcra.

A síita szervezet rakétatámadások helyett inkább olyan akciókkal igyekszik majd operálni, amelyek legitimnek számítanak mind a libanoni lakosság, mind pedig a nemzetközi közösség körében. Egy lehetséges alternatíva a libanoni légteret napi rendszerességgel megsértő izraeli vadászgépek lelövése, amely ugyan az izraeli „vörös vonalak” átlépése lenne, de az ENSZ BT határozatával egyetemben jogos védelme is Libanon szuverenitásának!

IZRAEL & LIBANON: KÖZÖS CÉL A HATÁR-MENTI STABILITÁS

Libanon veszítheti a legtöbbet egy újabb háborúval, a Hezbollah kormányzati pozícióival ugyanis legitim alapja van a libanoni kormányhivatalok és fontosabb közintézmények bombázásának. Így a gázai konfliktus eszkalálódása könnyen romba döntheti ismételten a cédrusok országát. A libanoni vezetés éppen ezért igyekszik is elejét venni a „rakétatámadások” eszkalálódásának. A csütörtöki eset kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot hoztak létre, mely egyértelművé tette Bejrút konfliktust elkerülni kívánó szándékát. Fuad Szinióra miniszterelnök ugyanakkor határozottan elítélte az izraeli válaszcsapást, amely az ország szuverenitását sértette.

Izrael már a gázai offenzíva, az „öntött ólom” hadművelet kezdete óta fél szemét az izraeli-libanoni határvidéken, s a Hezbollahon tartja. A Libanonból érkező rakéták pedig kétségkívül megkongatták a vészharangot, hogy nem csupán a délen élő egymillió izraeli van veszélyben, hanem a maradék hatmillió is! Tel-Aviv azonban nem tehet elhamarkodott lépéseket: „A válaszreakciót óvatosan kell kialakítani, különben csak a kezükre játszunk.” – fogalmazott az izraeli kabinet egy tagja. S valóban Izrael államnak bölcsen kell eljárnia, különben ismét a kétfrontos háború veszélyével kell szembenéznie, amelynek 2006-os keserű tapasztalatai a katonai és a politikai vezetésben, valamint a lakosság körében is élénken élnek.

A bizonytalan eredetű rakétatámadásokat követően az izraeli vezetés, a libanoni kormány és a síita szervezet egyaránt a határ menti stabilitás érdekében látszik cselekedni. A Hamasz ellen indított izraeli háború eszkalálódása, az északi front megnyitása ugyanis egyik félnek sem áll közvetlenül érdekében. Izraelt a gázai hadműveletek sikeressége, s a Hamasz erejének megtörése motiválja, a Hezbollah saját politikai pecsenyéjét sütögeti, a libanoni kormányzat pedig egyszerűen csak küzd a béke megőrzéséért.