Zöld forradalom az Öbölben

MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK UTÁN KUTATNAK AZ OLAJMONARCHIÁK!?

A Perzsa-öböl monarchiái kőolaj és földgázkészleteiknek, illetve petrokémiai iparuknak köszönhetően gazdagodtak meg, az olajkorszak végéhez közeledve azonban már új szelek fújnak, az öböl államok az alternatív energiák jövőbeli exportálását célul kitűzve egyfajta „zöld forradalomba” kezdtek.

Noha az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás még mindig a Perzsa-öböl olajmonarchiáiban az egyik legmagasabb a világon (Mindez nem meglepő, ha azt nézzük, hogy az üzemanyagárak rendkívül alacsonyak, a tömegközlekedés és újrahasznosítás pediglen igencsak rosszul megoldott!), gazdaságuk pedig továbbra is a kőolajon alapszik, az öbölbeli kormányzatok mégis komoly lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az öböl déli partjából a megújuló energiák „szilikon-völgyét” hozzák létre. Teszik mindezt azért, mert egyfelől tisztában vannak az olajtartalékok korlátozottságával, másfelől pedig mert tudják, hogy a jövő az alternatív energiáké lesz. Ahogyan fogalmaznak: „Olaj-exportáló országok vagyunk, de mostantól kezdve azon ügyködünk, hogy energia-exportáló országok legyünk!”

Az innováció jegyében az olajmezőkön kitermelt dollár milliárdokat most az új zöld technológiákba igyekeznek visszaforgatni. (A hosszú távú fejlesztéseknek pedig az olajár-csökkenés és a gazdasági világválság sem lehet akadály.) Az olajmonarchiák milliódolláros befektetési alapokat hoznak létre a környezetbarát technikák és anyagok népszerűsítésére, s dollármilliós nagyságrendben támogatják a különféle egyetemi kutatási programokat (Los Angelestől Londonig), valamint az ún. „zöld parkok” létrehozását odahaza és külföldön egyaránt. Az Egyesült Arab Emírségekben pedig környezetbarát várost építenek, ahol a tervek szerint nem lesz káros anyag kibocsátás, és amelyhez az építőanyagokat is szigorú környezetvédelmi előírásokat betartva állítják elő. (Így például a hagyományos beton és alumínium helyett kevésbé szennyező, új fejlesztésű anyagokat használnak!)

Az új befektetések célja nem más, mint megőrizni az öböl domináns pozícióját, mint a világ energia-ellátója, valamint bebiztosítani a vezető szerepet az új technológiák és zöld módszerek tekintetében. Az egyre kifinomultabb gondolkodású és nyugaton tanult vezetők, a „modernizáló hercegek” remek üzletet látnak a zöld technológiák külföldi kutatásában, ezáltal ugyanis minden sikeres eredményt azonnal alkalmazni lehet, s az öbölből valóban egy „zöld központot” lehet létrehozni. Abu Dhabi hercege például a massachusettsi technológiai intézettel és számos brit intézménnyel működik együtt a jövő városa felépítésében, míg a szaúd-arábiai királyi technológiai egyetem a Stanford és a Berkeley egyetemekkel kooperál, többek között a napenergia hatékonyabb kihasználásában és „zöld beton” kikísérletezésében.

Ugyan a felmérések nem sok jóval kecsegtetnek az öbölbeli polgárok környezettudatosságát illetően (A légkondicionáló berendezés szinte mindenhol alapfelszerelés, a hatalmas plázák neonvilágításai és reklámtáblái pedig éjjel-nappal pazarolják az energiát!), de a zöld technológiák szükségességébe vetett hitet nem csupán a régió gazdasági jövője és a magas szintű életforma elérése indokolja, hanem a környezet sérülékenységének felismerése is. Az öbölben ma már egyre többen vélik ugyanis úgy, hogy a fejlesztésekért és modernizációért túlontúl nagy árat kell fizetni, s a világ kőolaj fogyasztásának fokozatos növekedése, a kitermelés fokozódásával együtt, tovább károsíthatja a környezetet, a levegő szennyezésével pedig tovább folytatódhat a globális felmelegedés és elsivatagosodás is, amely különösen érzékenyen érintheti ezeket az amúgy is sivatagi országokat!

A Perzsa-öbölben kibontakozó zöld forradalom láttán az Egyesült Államok könnyen elveszítheti vezető szerepét az alternatív energiaforrások és technológiák kutatása, illetve alkalmazása területén. Az olajmonarchiákban ugyanis nem csupán az újító szándék van meg, hanem a fejlesztésekhez szükséges pénzügyi források is rendelkezésre állnak. (Vagy ahogyan Abu Dhabi nemzeti energia vállalatának vezetője fogalmazott: „Itt alacsonyak az adóterhek, fiatal a lakosság, hozzáférés van a világhoz, bőségesek a természeti erőforrások és erős a befektetői hajlam!”) Ráadásul ezeknek az államoknak nincsen komolyabb ipari történelmük, így lényegében tiszta lappal kezdhetik a zöld technológiák gyártását, s az olyan ipari országokkal ellentétben, mint az Egyesült Államok, nem kell hatalmas összegeket költeniük az ipar környezetbarát átalakítására! Az olajmonarchiáknak pedig további előnyeik is vannak a megújuló technológiák terén, nevezetesen, hogy az arábiai sivatagokban az év mind a 365 napján hetedhét országra süt a nap!