A HAMASZ LIKVIDÁLÁSÁNAK ELŐNYEI…
Már több mint két hete zajlik Izrael „Öntött Ólom” nevű gázai hadművelete, amelynek célja nem más, mint megrendítő csapást mérni a Hamasz, radikális palesztin szervezetre. Bizonyos források szerint már közel a végső győzelem, de vajon mit is nyerhetünk azzal, ha az iszlamista szervezet ténylegesen meggyengül, vagy ha adott esetben cselekvésképtelenné válik?
Nos, mindez elsősorban viszonylagos békességet eredményezhet a zsidó állam déli határvidékén, amelynek következtében nagyobb figyelem és több energia fordítódhat a Szíria és Izrael közötti béketárgyalásokra. A múlt esztendőben kezdeményezett közvetett tárgyalás ugyan nem hozott átütő eredményt Damaszkusz és Tel-Aviv kapcsolatában – többek között azért, mert azt a leköszönő amerikai adminisztráció nem támogatta –, valójában azonban a megegyezés mind Izraelnek, mind pedig Szíriának érdekében áll, s úgy tűnik, hogy ezúttal a körülmények is kedvezően alakulhatnak.
Szíria az elmúlt időszakban már több ízben is kifejezésre juttatta, hogy készen áll a Washingtonnal való kapcsolatok normalizálására. A megválasztott, de még hivatalába be nem iktatott Barack Obama irányváltást ígért az amerikai közel-kelet politikában. Így például elődjével ellentétben támogatásáról biztosította az izraeli-szíriai tárgyalásokat. Amennyiben az amerikai-szíriai viszony normalizálására tett erőfeszítéseket siker koronázza, úgy könnyen béke születhet Damaszkusz és Tel-Aviv között, ráadásul a libanoni helyzet is stabilizálódhat. Sőt mi több, ezáltal a Hezbollah támogatottsága is csökkenhet, amellyel Irán keze is gúzsba köthető a közel-keleti konfliktust illetően. A Hamasz és a Hezbollah pozícióinak „korlátozásával”, valamint a szövetséges Szíria „elhódításával” Irán hatalmi befolyása kétségkívül szűkülhet, ezáltal pedig Teherán akár „nukleáris” vagy „iraki” tárgyalóasztalhoz is kényszeríthető.
Kérdéses azonban, hogy lesz-e valóban amerikai irányváltás? Az újonnan megválasztott amerikai elnök szótlansága, tétlensége a gázai háború kapcsán sokakban megkérdőjelezte a valódi változás lehetőségét. Aktívabb fellépésre feltehetőleg azért nem került sor, mert a demokrata elnök beiktatása előtt nem kívánt felelősségre vonhatóvá válni az izraeli események miatt. Ha Barack Obama hivatalba lépéséig véget ér a gázai offenzíva, s a Hamasz ténylegesen meggyengül, az izraeli-szíriai tárgyalások pedig valóban megindulnak, úgy az amerikai diplomácia lehetőségei mindenképpen kibővülnek majd, mindazonáltal az Egyesült Államok közel-keleti megítélésének javítása korántsem lesz könnyű és zökkenőmentes!
A Közel-Kelet stabilizálódásáról szőtt forgatókönyv azonban az amerikai külpolitika bizonytalansága mellett más sebből is vérzik. Izrael minden bizonnyal katonai sikert arat, és még az is lehet, hogy mindez komolyan meggyengíti a Hamasz szervezettségét és infrastruktúráját, de az aránytalan erejű és rengeteg ártatlan áldozattal járó konfliktus tovább növeli majd a szervezet népszerűségét és társadalmi támogatottságát. A gázai offenzíva katasztrófát eredményezett: több mint 900 palesztin vesztette életét, akiknek 80-90 százaléka civil volt, egyharmada pedig nő és gyermek; közel 2000 ember sérült meg, illetve áll orvosi kezelés alatt; családok váltak otthon és fedélnélkülivé; a víz- és elektromosáram-ellátást pedig mindeközben felfüggesztették vagy erőteljesen korlátozták. Mindez kétségkívül olyan keserű emlékeket eredményez majd, amelyek nemcsak rövidtávon, de a távolba tekintve is ellehetetlenítik a rendezést.
A palesztin ügyet elszigetelhetik, szervezeteivel szemben katonai erőt alkalmazhatnak, a feleket bevonva vagy kihagyva békefolyamatot szervezhetnek, de ami igazán számít, az a közhangulat. Márpedig az a jelen fejlemények között semmi biztatót nem rejt a közeljövőt illetően. S ne feledjük azt a történelmi leckét sem, amelyet Izrael állam megszálló politikája, katonai akciója, valamint blokádja korábban már eredményezett: szerepet játszott a Hamasz és a Hezbollah megszületésében, majd pedig a megerősödésükben és a hatalomra kerülésükben. Lehet, hogy ezúttal újabb szervezet születik? Vagy csak az úgynevezett „ördögi kör” folytatódik?
KERETES: „A KEZEINK MEG VANNAK KÖTVE…”
Múlt héten néhány tucat iráni „diák” szállta meg a teheráni nemzetközi repülőteret, s követelte, hogy szállítsák őket a Gázai-övezetbe, ahol a Hamasz katonáival szerettek volna vállvetve harcolni az izraeli megszállókkal szemben. Csakhogy a palesztin területre egyrészt lehetetlen bejutni, másrészt az iráni vezetésnek esze ágában sincs közvetlenül belebonyolódni a közel-keleti válság „legújabb” háborújába. (Irán a konfliktusba egyébként sem a sah uralma alatt, sem pedig az iszlám köztársaság fennállása óta nem avatkozott be közvetlenül! A palesztin-kérdést illetően pedig a lakosság nagy része alapjában véve passzív.) Az iszlám köztársaság legfőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah a militáns fiatalok tüntetésére röviden a következő üzenettel válaszolt: „Köszönet a szolidaritásotokért, de jelen esetben a kezünk meg van kötve, ezért kérlek benneteket, térjetek haza!” Azok pediglen így is tettek…
Már több mint két hete zajlik Izrael „Öntött Ólom” nevű gázai hadművelete, amelynek célja nem más, mint megrendítő csapást mérni a Hamasz, radikális palesztin szervezetre. Bizonyos források szerint már közel a végső győzelem, de vajon mit is nyerhetünk azzal, ha az iszlamista szervezet ténylegesen meggyengül, vagy ha adott esetben cselekvésképtelenné válik?
Nos, mindez elsősorban viszonylagos békességet eredményezhet a zsidó állam déli határvidékén, amelynek következtében nagyobb figyelem és több energia fordítódhat a Szíria és Izrael közötti béketárgyalásokra. A múlt esztendőben kezdeményezett közvetett tárgyalás ugyan nem hozott átütő eredményt Damaszkusz és Tel-Aviv kapcsolatában – többek között azért, mert azt a leköszönő amerikai adminisztráció nem támogatta –, valójában azonban a megegyezés mind Izraelnek, mind pedig Szíriának érdekében áll, s úgy tűnik, hogy ezúttal a körülmények is kedvezően alakulhatnak.
Szíria az elmúlt időszakban már több ízben is kifejezésre juttatta, hogy készen áll a Washingtonnal való kapcsolatok normalizálására. A megválasztott, de még hivatalába be nem iktatott Barack Obama irányváltást ígért az amerikai közel-kelet politikában. Így például elődjével ellentétben támogatásáról biztosította az izraeli-szíriai tárgyalásokat. Amennyiben az amerikai-szíriai viszony normalizálására tett erőfeszítéseket siker koronázza, úgy könnyen béke születhet Damaszkusz és Tel-Aviv között, ráadásul a libanoni helyzet is stabilizálódhat. Sőt mi több, ezáltal a Hezbollah támogatottsága is csökkenhet, amellyel Irán keze is gúzsba köthető a közel-keleti konfliktust illetően. A Hamasz és a Hezbollah pozícióinak „korlátozásával”, valamint a szövetséges Szíria „elhódításával” Irán hatalmi befolyása kétségkívül szűkülhet, ezáltal pedig Teherán akár „nukleáris” vagy „iraki” tárgyalóasztalhoz is kényszeríthető.
Kérdéses azonban, hogy lesz-e valóban amerikai irányváltás? Az újonnan megválasztott amerikai elnök szótlansága, tétlensége a gázai háború kapcsán sokakban megkérdőjelezte a valódi változás lehetőségét. Aktívabb fellépésre feltehetőleg azért nem került sor, mert a demokrata elnök beiktatása előtt nem kívánt felelősségre vonhatóvá válni az izraeli események miatt. Ha Barack Obama hivatalba lépéséig véget ér a gázai offenzíva, s a Hamasz ténylegesen meggyengül, az izraeli-szíriai tárgyalások pedig valóban megindulnak, úgy az amerikai diplomácia lehetőségei mindenképpen kibővülnek majd, mindazonáltal az Egyesült Államok közel-keleti megítélésének javítása korántsem lesz könnyű és zökkenőmentes!
A Közel-Kelet stabilizálódásáról szőtt forgatókönyv azonban az amerikai külpolitika bizonytalansága mellett más sebből is vérzik. Izrael minden bizonnyal katonai sikert arat, és még az is lehet, hogy mindez komolyan meggyengíti a Hamasz szervezettségét és infrastruktúráját, de az aránytalan erejű és rengeteg ártatlan áldozattal járó konfliktus tovább növeli majd a szervezet népszerűségét és társadalmi támogatottságát. A gázai offenzíva katasztrófát eredményezett: több mint 900 palesztin vesztette életét, akiknek 80-90 százaléka civil volt, egyharmada pedig nő és gyermek; közel 2000 ember sérült meg, illetve áll orvosi kezelés alatt; családok váltak otthon és fedélnélkülivé; a víz- és elektromosáram-ellátást pedig mindeközben felfüggesztették vagy erőteljesen korlátozták. Mindez kétségkívül olyan keserű emlékeket eredményez majd, amelyek nemcsak rövidtávon, de a távolba tekintve is ellehetetlenítik a rendezést.
A palesztin ügyet elszigetelhetik, szervezeteivel szemben katonai erőt alkalmazhatnak, a feleket bevonva vagy kihagyva békefolyamatot szervezhetnek, de ami igazán számít, az a közhangulat. Márpedig az a jelen fejlemények között semmi biztatót nem rejt a közeljövőt illetően. S ne feledjük azt a történelmi leckét sem, amelyet Izrael állam megszálló politikája, katonai akciója, valamint blokádja korábban már eredményezett: szerepet játszott a Hamasz és a Hezbollah megszületésében, majd pedig a megerősödésükben és a hatalomra kerülésükben. Lehet, hogy ezúttal újabb szervezet születik? Vagy csak az úgynevezett „ördögi kör” folytatódik?
KERETES: „A KEZEINK MEG VANNAK KÖTVE…”
Múlt héten néhány tucat iráni „diák” szállta meg a teheráni nemzetközi repülőteret, s követelte, hogy szállítsák őket a Gázai-övezetbe, ahol a Hamasz katonáival szerettek volna vállvetve harcolni az izraeli megszállókkal szemben. Csakhogy a palesztin területre egyrészt lehetetlen bejutni, másrészt az iráni vezetésnek esze ágában sincs közvetlenül belebonyolódni a közel-keleti válság „legújabb” háborújába. (Irán a konfliktusba egyébként sem a sah uralma alatt, sem pedig az iszlám köztársaság fennállása óta nem avatkozott be közvetlenül! A palesztin-kérdést illetően pedig a lakosság nagy része alapjában véve passzív.) Az iszlám köztársaság legfőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah a militáns fiatalok tüntetésére röviden a következő üzenettel válaszolt: „Köszönet a szolidaritásotokért, de jelen esetben a kezünk meg van kötve, ezért kérlek benneteket, térjetek haza!” Azok pediglen így is tettek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése